Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A NAPI Gazdaság által megkérdezett elemzők egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok vezetői által egyre gyakrabban hangoztatott háború megindítása 10-20 százalékos emelkedést eredményezne az olajárakban (azért csak ennyit, mert a támadás lehetősége már most beépült az árakba). A 30 dolláros olaj persze – az olajcégek kivételével – nem tenne jót a világgazdaságnak, ám hosszabb távon inkább egy kedvező forgatókönyvvel lehet számolni: a harcok gyors lezárulása és a rövid időn belül megvalósuló konszolidáció után Irak ismét korlátozás nélkül megjelenhetne készleteivel az olajpiacon. Ráadásul ezzel párhuzamosan az iraki import is felszabadulna. Ez a helyzet elemzők szerint stabilan a jelenlegi szint alá küldhetné az olajárat, ami – egy háborús költségvetés jótékony hatásaival együtt – már segítséget nyújthat a gazdasági élénküléshez is.
A szokásos háborús helyzetre alkalmazott hüvelykujjszabály szerint háború kirobbanása tőzsdei emelkedéshez vezet, ám valószínűleg a jelenlegi ideges hangulatban egy Irak elleni támadás épp az ellenkező hatással járna – véli Miró József a Cashline elemzője. A további hatás mind az amerikai, mind pedig az európai tőzsdéken attól függ, mennyire gyors és „problémamentes” a hadjárat. A visszaesés az elemző szerint limitált lehet és egy gyors siker a várható kedvező gazdasági hatás miatt stabil emelkedést okozna.
Majoros György, a Takarékbank elemzője szerint a piaci reakciók nagyban függenek attól, hogy egy az afganisztánihoz hasonló széles koalíció beavatkozásáról vagy egy csak az Egyesült Államok által végrehajtott akcióról lenne-e szó. Az előbbi esetben nem kell nagyobb visszaeséstől tartani. Más a helyzet, ha nemzetközi tiltakozás vagy passzivitás mellett csak az USA által végrehajtott támadás valósul meg, ez éppen az ellenkező hatással járna és nem nyugtatná meg a tőkepiacokat.
A magyar részvénypiac a világ tőzsdéin tapasztalható jelentős ingadozásokhoz képest viszonylag kiegyensúlyozott maradt az utóbbi másfél hónapban. A korábbi tapasztalatoktól eltérően az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Budapesti Értéktőzsde kisebb piaci volatilitást mutatott, mint fejlett nyugati társai. Lényegében csak abban különbözött a mostani bessz a korábbiaktól, hogy elmaradtak – vagy korlátozottak voltak – a nagy alapok likviditásjavítást szolgáló eladásai. Miró József szerint mindez a sokat hangoztatott konvergencia hatásnak köszönhető, vagyis az EU-csatlakozás közelsége teszi olyan ígéretessé a csatlakozásra legesélyesebb országok (Magyarország, Lengyelország és Csehország) papírjait, hogy a korábban már bevásárolt alapok inkább nem adják el őket. A nagy alapkezelők főleg a fejlett piacokkal vannak elfoglalva, és a nagy ingadozásokat kihasználva bargain huntingot játszanak, vagyis a hisztérikusan zuhanó papírokból vásároltak, hogy rövid távú nyereségre tegyenek szert. Így a magyar tőzsdén a külföldi alapok nemcsak eladóként de vevőként sem jelentek meg. Mindezek alapján egyelőre továbbra is arra lehet számítani, hogy a BUX kisebb kilengésekkel, de alapvetően követi a vezető nyugati indexeket, s amennyiben egy gyors iraki háborút a fejlett piacokon fellendülés követ, az megalapozott, hosszabb távú növekedést hozhat a BÉT-re is.
