Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt időszakban a magyarországi pénz- és tőkepiac jogszabályi környezete jelentősen megváltozott. Májusban kibővítették a forint euróval szembeni mozgásterét azzal, hogy az árfolyamsávot +/- 2,25 százalékról +/- 15 százalékra emelték. Ezután nem sokkal jelentősen módosultak a devizagazdálkodás szabályai is, aminek köszönhetően a külföldi befektetők korlátlanul tevékenykedhetnek a forint alapú pénzpiacon is. Mindezek a liberalizációs lépések az EU csatlakozás jegyében történtek, ám korántsem csak emiatt.
A tőkepiacok szabadságfokának emelése növeli a piac hatékonyságát azáltal, hogy csökken a nem szerves, adminisztratív tényezők torzító hatása. Ennek előnyei azonban leginkább hosszabb távon érzékelhetők, rövidtávon számos piaci szereplő negatívan élheti meg, hogy az árakat a sokszor kiszámíthatatlan piaci mechanizmusok alakítják. A szabadon működő piac ingadozásai nagyobbak lehetnek, mind egy korlátok közé szorítotté, ami olyan szereplőket is ráébreszthet pozícióik érzékenységére, akik eddig erre nem is gondoltak.
Legjobb példa lehet erre az exportőrök és importőrök helyzetének változása. 1995 tavasza, a csúszó leértékelés és a szűk forintsáv bevezetése óta ők viszonylagos védettségben voltak a devizapiac mozgásaival szemben, hiszen a forint még a megengedett mértékben sem ingadozott a sávon belül. A sáv kiszélesítésével és a külföldi szereplők beengedésével azonban ennek egy csapásra vége szakadt, az óvatlan cégek egyik napról a másikra jelentős veszteségeket szenvedtek el nyitott devizapozícióikon. A külföldiek jelenléte a pénzpiacon ugyanakkor a kamatszint változékonyságát is befolyásolhatja, növelheti a kamatkockázatot - igaz ez eddig kevésbé látványos hatással jár, mint a devizapiac liberalizálása.
Hiba volna azonban mindezt a liberalizáció káros hatásaként interpretálni, ez sokkal inkább a vállalati pénzügyi kockázatkezelés hiányát tükrözi. Újfajta szemléletet kell elsajátítani a gazdálkodó szervezeteknek, tudatosítaniuk kell, hogy a pénzügyi kockázatok kezelése komoly befolyással lehet a szervezet összteljesítményére. És ez nem csak a külkereskedelemmel foglalkozó társaságokra igaz, de valamennyi gazdálkodóra, akiknek számít, hogy milyen áron jutnak hozzá akár a működéshez szükséges hitelekhez, akár bármi egyéb eszközhöz, illetve termékeikért, szolgáltatásaikért milyen ellenértéket kapnak. Felmerülhet természetesen a kérdés, mi módon lehet ezeket az újfajta kockázatokat kezelni.
A nagyobb pozíciókkal rendelkező cégek már a korábbi években is gyakran igénybe vették hazai kereskedelmi bankok ez irányú szolgáltatását, azonban félő, hogy a kisebb szereplők számára az ilyen egyedi szerződések kötése fajlagosan nagy költségei miatt nem jelent optimális megoldást. A kisebb volumenű fedezeti ügyletek számára a megfelelő platformot a szabványosított tőzsdei kereskedés jelentheti. Szerencsére már Magyarországon is évek óta rendelkezésre állnak az intézményesült tőkepiaci eszközök a kockázatok kezelésére. A Budapesti Értéktőzsdén már 1995 óta lehetőség van akár a deviza-, akár a kamatkockázatok fedezésére.
A tőzsdei ügyletkötés előnye - gyorsasága és egyszerűsége mellett - elsősorban az, hogy megbízható, ténylegesen piaci árakon történik. A tőzsdei kereskedés koncentrálja a keresletet és a kínálatot, garantálva ezzel, hogy az éppen aktuális legjobb áron köttetnek az ügyletek. A tőzsdei kereskedés mindemellett nagyfokú transzparenciával is rendelkezik, így biztosítva van, hogy valamennyi szükséges információ a szereplők rendelkezésére álljon döntésük meghozatalához. A tőzsdei ügyletkötésnél alapvető kérdés a likviditás, melynek letéteményesei egyrészt az árjegyzők, akik folyamatos kétoldalú árjegyzésükkel gondoskodnak róla, hogy bármikor felvehessük, illetve kiszállhassunk a tőzsdei pozíciónkból. Másrészt nem szabad megfeledkezni a spekulánsok "hadáról" sem, akik az árak volatilitásának növekedésével szintén megjelentek a piacon, így mélyítve a kínálati és keresleti oldalt.
A Budapesti Értéktőzsde határidős devizapiacán 1995 óta valamennyi fontosabb külföldi fizetőeszközben fennálló nyitott pozíciónkat le tudjuk fedezni, legyen az akár dollárkövetelés, eurókötelezettség, illetve svájci frankban vagy angol fontban fennálló pozíció. 2001-től pedig a termék paletta kibővült a japán yen kontraktussal is. A határidős kamatpiacon a rövid távú, pénzpiaci hozamok ingadozásának káros hatását éppúgy ki lehet védeni a diszkont kincstárjegy és BUBOR alapú termékek segítségével, mint a hosszú lejáratú kamatok mozgása okozta esetleges veszteségeket, melyekre az 1999 őszén bevezetett 3 éves államkötvény kontraktus vagy a hamarosan induló új, 5 éves államkötvény kontraktus a legmegfelelőbb orvosság.
A pénzügyi kockázatok kezelésére alkalmas eszközök használatától nem szabad félni amiatt, hogy nem rendelkezünk a szükséges pénzügyi ismeretekkel. A piac közvetítő rendszere, a BÉT tagjai, a brókercégek, bankok ugyanis rendelkeznek a megfelelő tudással és szakértelemmel, hogy szükség esetén az ügyfelek segítségére legyenek kockázatkezelési politikájuk kidolgozásában.
A pénzügyi kockázatok növekedése nem támadás a gazdálkodó szervezetek ellen, hanem szükségszerű velejárója annak, hogy a piacot egyre inkább valóban a piaci mechanizmusok irányítják. Emiatt egy esetleges állami segítség az elszenvedett veszteségek kompenzálására csak felszíni és átmeneti kezelése a problémának, nem jelenthet igazi megoldást. Ehelyett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kockázatkezeléssel kapcsolatos ismeretek széleskörű terjesztésére, a piaci szereplők oktatására, így alkalmazkodni lehet a - egyébként csak nálunk új, de a fejlettebb piacgazdaságokban teljesen természetes - megváltozott körülményekhez. Erre irányuló törekvésként a Budapesti Értéktőzsde meghirdette új programját, melynek keretében a piac valamennyi érintettje számára - kisbefektetők, gazdálkodó szervezetek, kormányzati intézmények - nyújt igény szerint oktatási szolgáltatást.
