A Skála üzletpolitikájáról Vadász Gusztáv vezérigazgatója elmondta, hogy az új igazgatóság nem változtatta meg a korábbi elképzeléseket, így továbbra is a nem nyereséges kiskereskedelmi egységek, illetve tevékenységek bezárása, átszervezése és értékesítése a cél.
Rolf Dill, az Tengelmann képviseletében megjelent igazgatósági tag kijelentette: a Tengelmann a Callumnak és a Callum vezette befektői konzorciumnak eladta a Skála 56,69 százalékát. A szerződés a Versenyhivatal jóváhagyásától függ, amely nem lehet kétséges, hiszen senkinek nem lehet oka feltételezni, hogy a Tengelmann vissza akarna vagy vissza tudna lépni a megkötött megaállapodástól. Dill szerint a görög befektetők lépése - az Athina által tett nyilvános ajánlat - mind a Skálának, mind pedig a Skála részvényeseinek kárt okozott.
A közgyűlés nem fogadta el a részvényesek egy csoportja által az igazgatóság jogainak szűkítését célzó alapszabály-módosítási javaslatot.
Elfogadták viszont Somfai Róbert részvényes indítványát, amelynek értelmében az igazgatóság lehetőséget kap az alaptőke 25 százalékának erejéig tőkeemelésre úgy, hogy akár osztalékelsőbbségi, vagy szavazatelsőbbségi részvényt is kibocsáthat. Ha ez utóbbival él, akkor a fő tulajdonos szavazati joga korlátlanul növelhető a társaságban, ami ellen a görög befektetőket képviselő ügyvéd tiltakozott.
Az igazgatóság új tagjait illetően volt két személyi javaslat is: Váradi Ernő nem vállalta a jelölést, így szavazásra sem került a kérdés, míg a Német Befektetési Rt. igazgatójára, Michael Schmidtre egyetlen szavazat sem érkezett.
