Az Economx már korábban beszámolt arról, hogy a generatív nyelvi modellek forradalma az egész AI-ökoszisztémában hatalmas változásokat indított el. A mesterségesintelligencia-megoldások hihetetlen mennyiségben dolgozzák fel az adatokat, AI-ügynökök százezreit generálják, céges csomagokat állítanak össze és kínálnak, amelyeket a vállalatirányítás szolgálatába állítanak. Még azonban nem világos a megtérülés, a számok majd csak idővel mutatják meg, hogy mennyire éri meg befektetni az AI-eszközökbe.
Mindenesetre az irány egyértelmű, ezért egyre több adatközpontra van szükségünk. Tony Harvey, a Gartner elemzője szerint 2030-ra a globális adatközpontok energiafogyasztása elérheti a 945 terawattórát, ami a világ villamosenergia-felhasználásának közel 3 százaléka, hangzott el a Gartner londoni konferenciáján, amelyről az Economx is részletesen beszámolt. Az adatközpont-beruházások 2024 és 2027 között több mint kétszeresükre emelkedhetnek, a teljes beruházási volumen pedig 2032-ig meghaladhatja az 1,5 billió dollárt a PwC Global Infrastructure Outlook szerint.
Az energiaigény hatalmas, Európa egyes országaiban az adatközpontok már most a teljes áramfogyasztás 10–20 százalékát kötik le, ami építési moratóriumokhoz, szabályozói szigorításhoz és társadalmi ellenálláshoz vezetett. Az Európát, a Közel-Keletet és Afrikát összefogó EMEA-régióban az új adatközponti kapacitások jelentős része már az átadás előtt le van kötve, miközben a valódi szűk keresztmetszet az elérhető villamosenergia teljesítménye.
A mesterséges intelligencia tehát valójában egy fizikai infrastruktúrára épülő ipari rendszer, amelyben nem az kerül versenyelőnybe, aki hamarabb hozzáfér a legjobb modellhez, hanem az, aki stabil, megfizethető és fenntartható infrastruktúrával rendelkezik. Az adatközpontok villamosenergia-felhasználása ugyanis megközelítőleg 415 terawattórára (TWh) tehető évente, ami a globális fogyasztás mintegy 1,5 százalékának felelt meg 2024-ben.
Műholdakat az égre!
Itt jön a képbe, hogy Elon Musk TerraFab néven a világ legnagyobb félvezető-gyártó üzemének felépítését tervezi Texas államban, Austin városában, ahol valójában majd kész chipek kerülnek ki a falak közül. Vagyis a cél az, hogy a chipgyártás minden aspektusát egy fedél alá vonják. A félvezetőipar az elmúlt években kilépett a szűken vett technológiai szektorból, hiszen az AI-modellek elképesztő mennyiségű számítási kapacitást igényelnek, ami chipek és az energia iránti növekvő igényeket is mutatja az adatközpontokban.
Azonban Musk az előbb említett hihetetlen volumenű energiaigény miatt már nem a Földet és az itt működő adatközpontokat terhelné tovább, hanem az űrben a Föld körüli pályán keringő műholdakra telepítené az adatközpontokat. Az űralapú számítástechnika elképzelése szerint ugyanis a műholdak nemcsak adatátvitelre, hanem számítási feladatokra is alkalmasak lehetnek, amelyek közvetlenül az űrben dolgoznák fel a műholdas adatokat, ahelyett, hogy azokat a Földre küldenék.
Vagyis a számítási kapacitások Föld körüli pályára helyezése kulcsfontosságú válasz lenne az AI-boom okozta energia- és infrastruktúra-igényre. Természetesen a műholdakon a chipek által végzett számítási feladatokhoz és az ott működő adatközpontokban is energiára van szükség, amelyet azonban az űrben termelt napenergia biztosítana. Az adatokat tehát nem küldenék vissza a Földre feldolgozásra, hanem közvetlenül az űrben lévő eszközön (műholdon, űrállomáson) végeznék el a műveleteket.
Ez a megoldás drasztikusan csökkentheti a késleltetést és tehermentesítheti a földi adatközpontokat. Mielőtt azonban már a lelki szemeink előtt látnánk a Föld körül keringő műholdak tízezrein csapágyasra dolgoztatott adatközpontokat, jó, ha várunk még egy-két évet. Ugyanis többek között az űrbéli adatcsere és a hőleadás kezelése még fejlesztés alatt áll, vagyis a technikai korlátok – az energiaellátás, a hűtés és a karbantartás nehézségei – komoly kérdéseket vetnek fel a megvalósíthatósággal kapcsolatban.
Hol legyenek az adatközpontok?
Ráadásul mások szerint inkább a napenergiát kellene a Földre küldeni, hogy az itteni adatközpontokat táplálják, így elkerülhetők a fölösleges komplikációk. Vagyis még nem világos, hogy az adatközpontokat kellene a műholdakra telepíteni, és ott az űrből nyert napenergiával ellátni, vagy az odafent megtermelt megújuló energiát kellene továbbítani a Földön kiépített adatközpontokba.
A Meta nemrég kötött szerződést az Overview Energy-vel, amely napenergiát fog szállítani előbbi adatközpontjai részére. Az Overview Energy szerint logikusabb az áramforrást, vagyis a napelemeket az űrben elhelyezni, mint magukat a központokat. A vállalat úgy véli, hogy az adatközpontok űrbe helyezésére tett kísérlet szükségtelen bonyolultságot eredményez.
Az Overview egyébként még tavaly mutatta be azt a technológiát, amellyel a napenergia az űrben gyűjthető, és lézerek segítségével a földi napelemparkokba küldhető, lehetővé téve számukra, hogy akkor is termeljenek áramot, amikor egyébként tétlenek lennének. Az Overview 2028-ra tervezi a technológia űrbéli bemutatóját, a kereskedelmi szolgáltatás pedig már 2030-ban megkezdődhet.
„Az űrben termelt napenergia lehetővé teszi a vállalatok és a technológiai szolgáltatók számára, hogy megbízható elhelyezéssel és gyors áramellátással biztosítsák a tiszta energiát” – nyilatkozta korábban Marc Berte, az Overview Energy vezérigazgatója. „Vagyis a napelemeket helyezzük az űrbe, ahelyett, hogy a feldolgozó részt tennénk a műholdakra” – tette hozzá Berte. Ez az érvelés meggyőzött néhány megfigyelőt.
„Számomra ez a megközelítés tűnik logikusabbnak: az energia sugárzása a meglévő földi napelemes létesítményekbe, hogy azok naplemente után is termelhessenek áramot” – reagált az innovációra Micah Walter-Range, a Caelus Partners tanácsadó cég elnöke a SpaceNewsnak. „Az adatközpont-üzemeltetők kulcsfontosságú ügyfelek lehetnek az olyan űrbéli napelemes energiatermelő vállalatok számára, mint az Overview. Egyszerűbbnek tűnik ez a megoldás, mint az adatközpontokat az űrbe telepíteni.”
A szakmai világ tehát egyelőre eléggé megosztott, hiszen több kutató szerint az indítási költségek még mindig óriásiak, az űrszemét-probléma kritikus lehet, és gazdaságilag egyelőre még nem biztos, hogy versenyképes a földi adatközpontokkal szemben.
Mások inkább felvinnék a központokat
Ettől függetlenül az űrből vételezett napenergia mellett az űrbe telepített adatközpontok ötlete is nagy népszerűségnek örvend. Az elmúlt hónapokban számos vállalat nyújtott be kérelmet a Szövetségi Kommunikációs Bizottsághoz (FCC) hatalmas műhold-parkok telepítésére az USA-ban, ahol adatközpontokat állítanának munkába.
„A közel állandó napenergia alacsony üzemeltetési és karbantartási költséggel történő hasznosításával ezek a műholdak energiahatékonyságot érnek el, miközben jelentősen csökkentik a földi adatközpontok működésével járó környezeti hatásokat” – nyilatkozta a SpaceX januári beadványában, amelyben akár 1 millió műhold telepítésének engedélyét kérte.
Márciusban a Blue Origin terveket nyújtott be akár 50 ezer adatközpontokat működtető műholdak telepítésére, míg a Starcloud nevezetű startup 170 millió dollárt gyűjtött össze röviddel azután, hogy benyújtotta kérelmét az FCC-nek akár 88 ezer műhold telepítésére. De hangsúlyozzuk, hogy ez a technológia egyelőre nem a jelen, hanem a közeljövő, viszont a fejlődés megállíthatatlan és gyors ütemben zajlik.
A nagy tervekre válaszul az Amazon Leo nem saját orbitális adatközpont-terveket jelentett be, hanem egy FCC-beadványban azt kérte, hogy a hatóság utasítsa el a SpaceX egymillió műholdra vonatkozó adatközponti tervét, mert szerintük az túl spekulatív és műszakilag kidolgozatlan.
Jelenleg tehát egy őrült és hipotetikus műhold-telepítési verseny alakult ki Amerikában a nagy cégek között, a sajtó már egy kisebb „űrbéli hidegháborút” emleget. A cégek egymás beadványait támadják, irreálisnak nevezik a konkurens terveket. Nem véletlenül a Reddit már konkrétan stand-up comedy szinten foglalkozik jelenleg a gigantikus tervekkel, amelyek mellesleg az emberiség jövőjének egyik meghatározó iparága.