Korábban maga a mesterséges intelligencia is a scifi kategóriába tartozott, de mióta eljött a generatív nyelvi modellek forradalma (2022-2025), már egyre többen gondolják, hogy maga a Mátrix fedte fel magát. Ez nem csupán a legendás scifi-trilógiát jelenti, hanem azt, hogy valójában végtelenített világok sorakoznak egymás mellett, amelyeket egy ismeretlen entitás hozott létre.
Itt jön képbe a szingularitás, amely nem a feketelyukakban rejtőző végtelen koncentrációt jelenti, ahol a fizikai ismert törvényszerűségei nem érvényesülnek, hanem a technológiai szingularitásról van szó, amikor az AI már töretlenül fejlődik tovább akár emberi beavatkozás nélkül is. Ezen belül az AGI (artificial general intelligence - mesterséges általános intelligencia) már bármiben legalább olyan jól teljesít, mint az ember, az ASI (artificial super intelligence - mesterséges szuperintelligencia) pedig már maga a szingularitás.
Végtelen világok
Vagyis az emberiség az AI fejlesztésével már olyan dimenziókat nyitott meg, amelyek képesek magát az emberi civilizációt lefedni, azaz szimulálni. Elég csak a videós játékokra gondolni, ahol a fejlesztők különböző képzelt civilizációkat hoztak létre. Ezek a programok folyamatosan fejlődnek a technológia segítségével, sőt, az AI és az általa kreált AI-ügynökök még tökéletesebbé tehetik ezeket a játékokat, vagyis képzelt világokat.
Ha pedig az ember az AI segítségével végtelen számú játékot, képzelt világot tud teremteni, akkor végtelen számú szimulációt, azaz képzelt világot futtathat egyidejűleg. E logika mentén nincs kizárva, hogy a mi életünk, azaz az ismert emberi civilizáció is szimuláció lehet, amelyet mások futtatnak. Vagyis miközben mi képzelt világokat hozunk létre szórakoztatás vagy éppen tudományos munka érdekében, lehetséges, hogy minket is ugyanilyen okok miatt más civilizációk hoztak létre.
Nick Bostrom még 2003-ban írta le híres elméletét, amely ma aktuálisabb, mint valaha. 40 évvel ezelőtt még nagyobb primitív számítógépes játékok léteztek, ma pedig fotorealisztikus világokat kreálunk, magyarázza. Sőt, azóta dimenziót váltott a már említett AI-fejlődés, vagyis hamarosan teljesen megkülönböztethetetlen szimulációkat fogunk létrehozni.
Ha pedig egy civilizáció milliárdnyi szimulációt futtathat, amely az emberi civilizáció esetében a kvantum-számítógépekkel és AI-val már elképzelhető, akkor az esélyünk, hogy mi magunk „valósak – base reality” – vagyunk, meglehetősen kicsi. Elon Musk szerint ez azt jelenti, hogy egy fejlett civilizáció milliárdnyi ilyen szimulációt futtathat, így statisztikailag szinte biztos, hogy mi is egy szimuláció vagyunk. Musk gyakran említi, hogy az AGI hamarosan kézzelfogható válik, ami lehetővé tenné komplex szimulációk futtatását.
A tudomány visszavág
De mielőtt a képzeletünket elengedve szimulációk végtelen során elmélkednénk, nem árt megjegyezni, hogy Musk komoly tudományos kritikákat kapott a fizikusoktól, matematikusoktól és filozófusoktól. Sokan nem tartják tudományosnak, mert egyelőre nyilvánvalón nem tudja empirikusan bebizonyítani. Most lássunk néhány izgalmas magyarázatot!
Hossenfelder (a Backreaction blog és Big Think szerzője) szerint a szimulációelmélet ugyanolyan, mint a vallási hit egy „rejtőzködő istenben”, aki beavatkozik a természet törvényeibe, de sosem mutatkozik meg. „Senki sem tudja, hogyan lehetne a relativitáselméletet vagy a részecskefizika standard modelljét egy számítógépes algoritmussal reprodukálni” – mondja. Nincs magyarázat a „hogyan”-ra, csak hit. Ezért nem tudomány, hanem filozófia és pszeudotudomány.
Mir Faizal, a University of British Columbia Okanagan fizikus professzora és kollégái által 2025-ben a Journal of Holography Applications in Physics című folyóiratban publikált matematikai elemzés szerint (Consequences of Undecidability in Physics on the Theory of Everything) a világegyetem nem lehet szimuláció, mert a fizikai valóság alapja (különösen a kvantumgravitáció és a téridő) nem-algoritmikus, vagyis Gödel nemteljességi tétele szerinti eldönthetetlen elemeket tartalmaz.
Egy számítógépes szimuláció viszont kizárólag algoritmikus, ezért nem képes teljes és ellentmondásmentes módon leírni vagy bizonyítani minden igazságot a saját keretein belül, miközben a fizikai valóság éppen ilyen nem-algoritmikus, eldönthetetlen elemeket tartalmaz, amelyek túlmutatnak bármilyen programozható rendszer kapacitásán. Így a szimulációs hipotézis – amely szerint egy fejlettebb civilizáció futtat minket – matematikailag kizárt. „Bármilyen szimuláció algoritmikus, de a valóság alapja nem-algoritmikus megértést igényel, ezért a világegyetem nem, és soha nem is lehet szimuláció” – foglalja össze Faizal.
Más szempontok is felmerülnek még, így egy szimulációs számítógépnek több erőforrásra lenne szüksége, mint amennyi az egész univerzumban létezik. Franco Vazza asztrofizikus szerint még egy galaxis szimulálása is lehetetlen a mai technológiával, hát még az egész univerzum.
Vagyis a szimulációs hipotézis izgalmas filozófiai gondolat, de a legtöbb tudós szerint nem tudományos elmélet, mert nem cáfolható, nem tehető próbára, és a legújabb matematikai eredmények szerint fizikailag lehetetlen is. Inkább „szórakoztató spekuláció”, mint komoly tudományos hipotézis.
Megkérdeztük Rab Árpád jövő- és trendkutatót, hogy ossza meg gondolatait a szimulációs elméletről
"Valós-e, amit érzékelünk? Ki, és milyen céllal hozta létre azt a világot, ami az elmúlt 150 évben folyamatosan bővült számunkra, és most már igyekszünk nyolcmilliárd emberrel, egy egész bolygóval, felfoghatatlan mennyiségű változóval kalkulálni, és megérteni ezeket. Tudjuk, hogy a látóhatáron túl is mennyi minden történik, hogy a világ milyen összetett, sokszínű és bonyolult. Bonyolultabb világunk bonyolultabb adat- és problémakezelést igényel, próbáljuk megfejteni, hogy egy másik kontinensen lévő természeti változás hogyan érinti a mi kontinensünkön folyó életet, és vajon jobban érinti-e, mint egy harmadik kontinensen zajló harmadik változás.
Szimulációkat építünk, hogy tanuljunk és megértsük ezeket a változásokat. Elon Musk érvelése valóban nem tudományos, csak mert valamiből végtelen sok lehet, nem jelenti azt, hogy statisztikailag biztos ezek közül valamelyik állítás, ami nekem kényelmes, vagyis ez egy spekuláció. Nincsenek eszközeink, hogy egy definíció szerinti megismerhetetlen problémát megismerjünk. Azonban az, hogy kételkedünk, kérdezünk, próbálunk válaszokat találni, a lehető legtudományosabb dolog. Nagyon sokszor álltunk olyan problémák előtt, amiket az akkori eszköztárral nem tudtunk megérteni, így például hogyan terjednek a betegségek, hogyan lehet repülni, hogyan lehet lélegezni az űrben stb. Keresnünk kell a válaszokat.
De mi pontosan a kérdés? Az, hogy ez egy szimuláció, nem vagyunk valósak, tehát minden csak illúzió, egy platóni barlang falán táncoló árnyék? Vagy az, hogy ez egy kísérlet, ahol érző lények egy áttörhetetlen falú dobozban futkosnak, és ez sérti az önérzetünket? Ha ez szimuláció, akkor mi a célja? Mit lehet tanulni egy külső szereplőnek abból, amit mi valóságnak látunk? Mi az, ami ennek a környezetnek az eredménye? Keresni kell a világ megismerésének korlátait, és mindig tovább haladni, ezt nem szabad feladni. De keresni kell arra is a választ, hogy miben vagyunk sikeresek, mitől leszünk boldogok, merre haladunk, jól csináljuk-e. Támaszkodjunk a tudományra, tegyünk fel kérdéseket, értsük meg egyre jobban a világot, hiszen ez erről a folyamatról szól: a kérdésekről és a világ megérésének vágyáról."
