BUX 134545.20 -0,44 %
OTP 42180 -0,61 %
header

Girnt József (admin)

01.
29.
23:59

Nagyon megy az RRC-nek

Az egyik legjelentősebb kelet-európai informatikai disztribútor, az orosz tulajdonú RRC Hungary Kft. magyarországi mobil eszközökkel foglalkozó divíziója, a DiFo Magyarország bejelentette, hogy újabb mobil eszközökkel bővítette portfólióját, s a napokban megkezdte az Asus és a Mio Technology termékeinek forgalmazását. A társaság az utóbbi néhány évben rendre 50 százalékot meghaladó mértékben növekedett, 2008-ra mintegy 27 millió dollár bevételt terveznek - jelentette ki Sásdi Norbert, a DiFo magyarországi vezére. A cég eladásainak negyedét, megrendeléseinek 44 százalékát a webáruházukon keresztül realizálta - tette hozzá Sásdi.

Szerző(k):
Girnt József (admin)
01.
29.
23:59

Öngondoskodás

A közelmúltban a kormányzat is eltűnődött azon, hogy milyen kellemetlen az orosz kőolajtól és gáztól való függőség. A nyílt forrású programok támogatói szerint azon is el kellene gondolkodni, hogy ha a közigazgatás, az államgépezet, az oktatás területén használt számítógépeken egyetlen gyártó szoftverei futnak, akkor az nem jelent-e függőséget és kiszolgáltatottságot. A kormányzatnak e területen is felelősen kell döntenie, és biztosítania kell, hogy itt is működjön az informatika, méghozzá jogtisztán. Talán meglepő, hogy fenntartásokkal ugyan, de jó döntésnek tartom az összevont közbeszerzési pályázat kiírását. A keretszerződés megkötésével egyik intézmény sincs rákényszerítve a Microsoft termékeinek használatára. A közbeszerzési pályázat jóvoltából azok az intézmények, amelyek a redmondi cég termékeivel kívánják megoldani informatikai problémájukat, a piaci árnál jóval olcsóbban juthatnak majd hozzá a szoftverekhez. Ráadásul ha az intézmények igényei és vásárlásai alatta maradnak a szerződésben foglaltaknak, akkor a különbség nem folyik be azokhoz a magyar vállalatokhoz, amelyek az intézmények tényleges kiszolgálását végzik majd. Látni kell, hogy a nyílt forráskódú szoftverek nem azonosak az ingyenes szoftverekkel. A protestáló cégek által forgalmazott programok sem ingyenesek, bizony kemény forintokba kerülnek, s ha esetleg mégis olcsóbbak, mint a Microsoft termékei, ezt az előnyt elvihetik a bevezetés, az átállás költségei. E tekintetben sajnos mindkét fél azt hajtogatja - és próbálja a legkülönfélébb elemzésekkel igazolni -, hogy a teljes tulajdonlás költsége az ő javára dönti el a kérdést. Ami persze egyszer a nyílt, máskor a zárt forráskód esetében igaz. Amúgy meg nagyon nem érdekel, hogy milyen szoftvert használnak az államigazgatásban, csak intézzék el az ügyeimet gyorsan és pontosan. Másként látom ezt a Campus esetében. A Campus Agreement keretében ugyanis nem számítógépek, hanem személyek (hallgatók, oktatók és intézményi dolgozók) válnak jogtisztává. Ostoba kérdés: mi ez, a többi állampolgárhoz képest kivételezett helyzet. Gyakran elhangzó érv, hogy a Linux kezelése bonyolult, nehéz a használata, különben is csak a vesztesek használják, mert nincs pénzük egy Windows Vistára vagy egy Microsoft Office-ra. Pedig a kedvezményezettek - akik az összes adófizető adóforintjainak segítségével oldják meg a szoftverigényeiket - az ország elitje, a jövő reménysége és záloga. Komolyan. Ez a réteg ne tudná elsajátítani a Linux rejtelmeit? Ha nem tudja, akkor maga gondoskodjon az igényeiről, és vegye meg a szoftvereket piaci áron!

Szerző(k):
Girnt József (admin)
01.
29.
23:59

Lesz vér, veríték és könnyek

Akárhogy is fáj, ki kell mondani: az informatikai ipar legnagyobbjait alázza porig nap mint nap néhány elszánt bandita. A nagyoknál programozók tízezrei dolgoznak azon, hogy a felhasználók biztonságosan használhassák számítógépeiket, de ez valahogy mégsem megy: nem képesek megállítani a vírusok, a kémprogramok, a spamek áradatát. Annak ellenére, hogy - valóban - mindent megtesznek a szoftvergigászok, annak ellenére, hogy e cégek dollármilliárdokat fordítanak szoftvereik biztonságosabbá tételére, néhány száz vagy ezer hacker továbbra is játssza kisded (illetve egyáltalán nem is kisded) játékait. Képzeljék el, mi lenne, ha a szoftveróriások nem tennének meg mindent? Nagyon elszomorító, hogy bár a mai helyzet is elég fenyegető, de a megkérdezett szakértők szerint ez még csak a kezdet: ebben a tekintetben egyre rosszabbra kell felkészülnünk. Egyikük a jövővel kapcsolatban Churchill híres mondását idézte: nem ígérhet mást, mint vért, verítéket és könnyeket! Mit mondjak, nem túl rózsásak a kilátások.

Szerző(k):
Girnt József (admin)
01.
29.
23:59

Hódítanak a virtuális kiállítások

A közepes és nagy cégek évente átlagosan 550 ezer dollárt költenek a különböző kiállításokon való részvételre. Ez az összeg tartalmazza a helybérletet és a termékek bemutatásának költségét - derül ki a Tradeshow Week magazin felméréséből. A virtuális kiállítások azonban mindössze havi 25 dollárba kerülnek a támogatóknak, s ennél nem sokkal többe a kiállítóknak. A látogatóktól 10 dollár körüli összeget kérnek a virtuális kiállítások szervezői. Mivel a világhálón megjelenő termékeket nem lehet megtapogatni, az ilyen vásárok nemcsak olcsóbbak, hanem sokkal rugalmasabbak is, mint valóságos társaik: először is néhány nap helyett hónapokig tartanak nyitva, másodszor sokkal egyszerűbb a standok fel- és leszerelése. Egy dizájnszoftverrel napok helyett egy óra alatt elkészíthető a kiállítási terület. A programmal minden importálható: a cég logójától a bemutatandó termékek fotójáig és videójáig, ráadásul csak egyszer kell megvásárolni szoftvert - a következő alkalommal már csak elő kell venni a standtervezéshez -, nem utolsósorban a segítségével online-boltok is telepíthetők. A látogatókkal voip-n keresztül lehet szóban kommunikálni. A virtuális vásárok további előnye, hogy pontosan mérhető, melyik képet, videót hányan, hányszor töltötték le, azaz mi, és milyen mértékben keltette fel a potenciális vásárlók érdeklődését.

Szerző(k):
Girnt József (admin)