Ez a válás Orbán Viktornak is fájhat, de a háború bezavart

Ritkán fordult elő, hogy a visegrádi együttműködésnek a kormányai egy időben ugyanahhoz a politikai családhoz tartozzanak, ám jó néhány hullámvölgyet, netán tetszhalott állapotot leszámítva a stratégiai együttműködés így vagy úgy, de működött.

A nemrégiben a lengyel Rzeczpospolitának nyilatkozó Bóka János, uniós ügyekért felelős miniszter is azt válaszolta a V4-ek jövőjét firtató kérdésre: „az országoknak közös stratégiai platformjuk van az EU-n belül a legtöbb politikai területen: mezőgazdaság, kereskedelem, belső piac. Nagy hiba lenne, ha nem használnánk ki ezt a lehetőséget."

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az utóbbi időben mintha változott volna a helyzet és nem éppen a jó irányba. Milyen állapotban is van ma a V4, van-e még egyáltalán értelme?

A jelenlegi négyes kezdetben csak egy trió volt, amely alapvetően a kommunizmus romjain épült. 1991. február 15-én a csehszlovák „filozófus-elnök” Václav Havel, Antall József magyar miniszterelnök és Lech Walesa lengyel vezető, a Szolidaritás ikonja kézjegye alapozta meg  a visegrádi csoportot, amelyből 1993. január 1-jén lett V4 Csehszlovákia békés szétválását követően. Kimondott cél volt a NATO- és az Európai Uniós integrációs folyamat felgyorsítása. 

Nos, miután a közös célok teljesültek, 2004-ben a V4 már-már a felbomlását fontolgatta. Egy évtizednyi tetszhalott állapotot követően a 2015-ös migrációs válság idején aktivizálta magát, a bevándorlás és a menekültkvóták elleni közös elutasító frontot alakítva. 

Véleménykülönbségek eddig is voltak, de

A visegrádi csoport tán még sosem volt ilyen nehéz helyzetben, mint manapság: a háborúhoz, Oroszország ukrajnai agressziójához, a szankciókhoz, valamint az Ukrajna fegyveres támogatásához való hozzáállás hatalmas árkokat vájt a kapcsolatokba, különösen Magyarország és Lengyelország relációjában. Az amúgy hasonló világnézetű kormányok annyira más külpolitikai vonalat képviselnek, hogy az együttműködésük már lényegében a Brüsszel elleni taktikai szövetségre redukálódott. 

„ A V4-ek széttöredezése még azelőtt kezdődött, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, a négy ország az elmúlt években teljesen eltérően viszonyult az EU-hoz” – idézi a Slate francia lap Edit Zgut-Przybylskát, a varsói Akadémia Lengyel Tudományos Intézet politológusát. Míg ugyanis a (korábbi) szlovák és a cseh kormány óvatosan az EU fő liberális demokráciái mellé állt, Lengyelország és Magyarország számos stratégiai kérdésben vállvetve vívta és vívja csatáit Brüsszellel. 

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, aki épp manapság kísérletezik egy egyelőre reménytelennek tűnő újrázással, júliusban már kerek-perec kimondta, hogy

a lengyel és a magyar utak „elváltak egymástól”.

Ez egyelőre persze csak a politikai utakat jelenti, és egy olyan miniszterelnök szájából hangoztak el, akinek az épp most alakult kormánya jó eséllyel a januárt sem fogja megérni. Ám ettől a kormányzásra készülő Donald Tusk-féle ellenzéki formációnak sem fog eltérni az álláspontja. Lengyelországban ugyanis szinte teljes konszenzus van Oroszországról és az oroszokhoz fűződő viszonyról, illetve lassan már a „magyar bratankikról” is. 

Persze a V4 maradék hívei igyekeznek menteni a menthetőt: a politikai együttműködést kissé háttérbe szorítva, próbálnak belőle valamiféle gazdasági és katonai együttműködést csiholni. 

Ennek persze lenne némi racionalitása, tekintettel arra, hogy ez így egyben az unió ötödik legnagyobb gazdaságát jelentené.

Azonban nagy kérdés, hogy ki legyen főnök.

A hatalomba nemrégiben visszaszavazott Robert Fico szlovák miniszterelnök már be is jelentkezett:  a V4-ekkel összefogva szeretne radikális változtatásokat az unió költségvetésében, különösen ami Ukrajna támogatását illeti. 

„A V4-nek, bár eltérően vélekedik az ukrajnai háborúról, egy oldalon kell állnia, amikor az Európai Unió költségvetésének felülvizsgálatáról van szó. Főleg, ha a kohézióról és a közös agrárpolitikára szánt pénzek védelméről van szó” – mondta Robert Fico, akinek első útja – politikai nézeteltérések ide vagy oda – szokás szerint Prágába vezetett.

Az új szlovák miniszterelnök szerint a V4-csoport jelenleg ugyan kissé visszafogottan, lefékezve működik, de örömmel vette Petr Fiala cseh miniszterelnök bejelentését, miszerint Prága az új lengyel kormány megalakulása után kész azonnal összehívni egy kormányfői csúcstalálkozót.

Robert Fico a négy visegrádi ország együttműködését az EU-ban nagyon fontosnak minősítette. Amennyiben például a döntési mechanizmusoknál a tagállami vétó eltörlésére irányuló törekvésekre mind a négy közép-európai ország nemet mond, „annak súlya lesz a szervezetben” – hangoztatta a szlovák kormányfő, aki a háborúról, valamint Ukrajna támogatásáról Orbán Viktorhoz igen hasonlóan gondolkodik. 

A gazdasági szempontok persze azért is tűnnek fontos szempontnak, mert 2022-ben 43 százalékkal ugrott meg a kétoldalú kereskedelem Magyarország és Szlovákia között, elsősorban az áramimportnak köszönhetően, míg Budapest és a V4-es partnerei közötti külkereskedelem 30 százalékkal nőtt.

A mindenkori cseh kormányok számára emellett mindig is fontos volt egy közös gazdasági szemlélet kiépítése Németország regionális fölényének ellensúlyozása érdekében, és ez úgy en bloc közös gazdasági érdeke a V4 országainak, hogy ne szoruljanak az EU peremére. Más kérdés, hogy ezt a csehek a maguk kissé opportunista módján képzelik el. 

Az őszi lengyel parlamenti választások, amelyek Mateusz Morawiecki konzervatív kormánya számára vereséget jelentettek, ugyanakkor

ismét átrendezhetik a visegrádi csoport lapjait.

A Donald Tusk volt miniszterelnök által vezetett Európa-párti ellenzék győzelme egyelőre még nem vezetett kormányzáshoz, ám ami késik, vélhetőleg nem múlik. (frissítés: 2023. december 13-án letette a hivatali esküt  Donald Tusk miniszterelnök és kormányának 26 tagja, ezzel megtörtént az új lengyel kormány beiktatása.) 

Az pedig nagyjából borítékolható, hogy a jogállamiság körüli vitát hamar rövidre fogják zárni és Magyarország könnyen találhatja magát egyedül ebben a sarkalatos kérdésben is. 

Petr Pavel cseh elnök mind közül talán a legnagyobb szkeptikusa a V4-es együttműködésnek. Javasolta már a V4-ek V9-re bővítését, kimondottan Magyarország ellensúlyozásának céljából, az atlantista politikus amúgy nem tudja lenyelni a magyar kormány Oroszország-politikáját, a végén pedig már odáig jutott, hogy Csehország részvételét is megkérdőjelezte a formációban. Márciusban pedig némi fordulatként már arról beszélt, hogy Magyarországot ki kellene zárni az együttműködésből, amit amúgy is csak egy gyenge konzultációs fórumnak tart. 

A persze külön öröm, hogy soros elnökként tartotta magát korábbi ígéretéhez, és novemberben valóban összehívta a V4-es államfők találkozóját, ám előre leszögezte, hogy szeretne visszatérni ahhoz a gondolathoz, amely 1991-ben Visegrád alapítóit vezérelte: a demokrácia és az európai integráció megerősítéséhez. 

– fogalmazott Novák Katalin a megbeszélés után, igaz érdemes megjegyezni, hogy az államfők találkozója meglehetősen diplomatikus mederben folyt és szokatlanul nagy volt az egyetértés Ukrajna tekintetében is. „Oroszország nem tudja megnyerni ezt a háborút. A lehetőségekhez mérten szeretnénk segíteni Ukrajnának, hogy meg tudja védeni országát és népét ebben a háborúban”– biztosított mindenkit a magyar államfő az Euractiv beszámolója szerint, némileg ellentmondva a hivatalos itthoni kánonnak. 

Petr Pavel elnök is ezen a véleményen volt: „Oroszországnak viselnie kell az Ukrajnának okozott emberáldozatok és károk következményeit” – mondta, hangsúlyozva, hogy a V4-országoknak támogatniuk kell szomszédjukat.

Ott van azért a pakliban a lengyelek némi hátsó szándéka is

Az előző ciklusát épp befejező lengyel kormány amellett, hogy évek óta állandó jogállamisági vitában áll Brüsszellel, abban is reménykedett, hogy a visegrádi csoport megfelelő alapja lesz egy Lengyelország körüli regionális hatalmi szövetségek. A nem túlságosan titkolt cél az volt, hogy Németországgal egyenrangú szereplővé váljanak, persze lengyel vezénylettel.

Gyorsan kiderült azonban, hogy a cseheknek eszük ágában nincs ebben részt venni. Petr Pavel nemcsak hogy nem kíván csatlakozni a Berlin elleni lengyel keresztes hadjárathoz, de még aktívabb uniós szerepvállalásra is felszólította a németeket. A csehek számára ugyanis a Szövetségi Köztársaság túl fontos partner ahhoz, hogy feláldozza a Lengyelországgal való kapcsolatok oltárán.

Az viszont evidencia, hogy a végső csapást Visegrádra leginkább az ukrajnai orosz invázió mérte. Orbán Viktornak a lengyel sajtó szerint sikerült elérnie, hogy Putyin legközelebbi szövetségeséneknek tartsák az unióban.

Azt pedig Varsóban különösen sérelmezték, hogy a Fidesz látványos választási győzelme után a magyar kormányfő első útja inkább Belgrádba vezetett. Mindez pedig gyakorlatilag arra kényszerítette Lengyelországot, hogy megszakítsa velünk a korábbi szoros együttműködést. 

V2+V2 újratöltve? 

Robert Fico régi-új miniszterelnök őszi győzelme, felváltva a lengyeleket, akár Magyarország vétó-szövetségesévé is teheti Szlovákiát. Ott viszont az a bökkenő, hogy a Fico-vetette Smer hárompárti koalícióban kénytelen irányítani az országot. Ezen túlmenően Szlovákia az egyetlen V4-tagálam, amely bevezette az eurót, ez pedig körberajzolja a mozgásteret a Brüsszelhez és a Frankfurthoz való viszonyban. Görögország példája a tíz évvel ezelőtti pénzügyi válság idején megmutatta, hogy a monetáris unió országai számára milyen csekély az EU-központ elleni lázadás lehetősége.

Elemzők szerint egy várható varsói hatalomváltás leginkább a lengyel-cseh közeledéshez vezethet, ehhez pedig a V4 nem ad hozzá érdemben értékelhető muníciót. 

Lengyelország egyedülálló lehetőség előtt áll, hogy az „európai bajnokság” első vonalában játsszon: méghozzá Németországgal és Franciaországgal. Mindkét országnak szüksége van Varsóra ahhoz, hogy hatékony politikát folytasson Oroszországgal szemben, újjáépítse Ukrajnát, és felkészítse az uniót a bővítésre.

A meglévő formátumok – értve ezalatt a V4-eket – nem biztos, hogy alkalmasak lesznek erre, már csak az egyre távolodó érdekek miatt sem. „Mi köti össze a Visegrádi Négyeket, ha a Robert Fico vezette Szlovákia és Orbán Viktor Magyarországa Oroszország szövetségesévé válik, és a liberális demokrácia ellenfele?” – teszi fel a kérdést a Rczeczpospolita publicistája. 

„Igaz, még lehetnek a V4 belügyminisztereinek találkozói Németország és Ausztria részvételével a kivándorlás ügyében, de ezek legfeljebb technikai jellegűek lesznek. Nem is alakulhat ez másként, ha a csehek – épp a visegrádiak élén állva – támogatják a menekültek elosztási rendszerét, miközben Magyarország mindent megtett annak megvétózása érdekében” – teszi hozzá.

És nincs sokkal jobb helyzetben a Három Tenger Kezdeményezés sem, sőt. A 12 országot összekötő projektet még a jelenlegi lengyel államfő, Andrzej Duda indította be, vagy ha teszik: élesztette újjá. Egyértelmű célja volt az Európai Unió, de leginkább Németország gazdasági fölényének ellensúlyozása Donald Trump elvi támogatásával. 

Ám a projekt kudarcot vallott: Trump soha nem utalta át a dollármilliárdos támogatást a szervezet számlájára, a közép-európai észak-déli infrastruktúra fejlesztésének nagyszabású tervei pedig nagyrészt papíron maradtak. Joe Biden kormányának már eleve nem voltak vele tervei, és Donald Tusk leendő kabinetjének sem lesz ez a prioritás. 

Persze, kár még temetni ezeket a közép-európai kezdeményezéseket, ám nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy már csupán elszalasztott lehetőségekről beszéljenek róluk.