Intézkedési csomagról született döntés az ENSZ Dél-Afrikában zajló klímaügyi tárgyalásán. A vasárnap elért alku a világ összes kibocsátóját jogilag kötelező lépések megtételére kényszerítené annak érdekében, hogy mérsékelni lehessen a klímaváltozás ütemét. Több mint kétheti intenzív tárgyalást követően a közel 200 ország négy fő elemet illetően jutott megállapodásra Durbanban: a kiotói egyezmény kiterjesztése; egy Zöld Klíma Alap megtervezése és létrehozása; a Föld összes országát kötelező mandátum arra, hogy 2015-ig fogadjanak el egy olyan megállapodást, amelyben kötelezettséget vállalnának az emisszió csökkentésére legkésőbb 2020-tól; illetve egy, a jövő évre szóló munkatervről is döntés született.
Azután, hogy a 2009-es koppenhágai csúcson nem sikerült nemzetközileg kötelező érvényű megállpodást tető alá hozni, és miután egy évvel később Cancúnban is csupán járulékos haladást sikerült elérni, részleges jogi vákuum jött létre. A hétvégén elfogadott alku ezt részben kezeli, amennyiben a kiotói egyezményt sikerült meghosszabbítani, így a 2012 végén lejáró kötelezettségvállalási időszakot egy második, 2013 elejétől 2017 végéig tartó periódus fogja követni. A küldöttek abban is egyezségre jutottak, hogy 2020-ban új szerződés lép életbe, amely új egyezményként valamennyi résztvevő számára alkalmazható, kényszerítő erejű jogi eszköz lehet majd a terv szerint.
Az EU és a vele szövetséges kis szigetországok (amelyeket az egyebek mellett a tengerszint emelkedését okozó klímaváltozás az egyik legsúlyosabban érint) javaslatára egyetértés született egy olyan munkaterv alapításáról is, amelynek feladata a 2020-ra szóló vállalások és a globális fölmelegedést 2 Celsius fokban maximalizáló célkitűzés összehangolása lenne. Fontos eredménye a durbani megbeszéléseknek, hogy a korábbiaknál jóval transzparensebb rendszer kialakítását szolgáló intézkedésekről is döntöttek.
Honnan lesz forrás?
Az egyik legfontosabb kérdést persze az e célra szánt anyagiak jelentik. Dél-Afrikában előrelépés történt a Zöld Klíma Alapot illetően is, amely a terv szerint 2020-tól akár évi 100 milliárd dollárt is átcsatornázhat a gazdagabbaktól a szegényebb államok felé. Apró szépséghiba: hogy konkrétan ki tölti majd meg az alapot pénzzel, arról nem született döntés. A tárgyalásokon a múlt héten egy olyan elképzelés is fölmerült, miszerint adó jellegű elvonást vetnének ki a nemzetközi hajóforgalom résztvevőire az üvegházgáz-kibácsátás csökkentése érdekében - ez a javaslat azonban a záródokumentumba már bele sem került..
A megbeszéléseken új piaci mechanizmus bevezetéséről is határoztak, amely a kiotói egyezség utódjának égisze alatt valósulna meg, azonban a részletes szabályozás megalkotását a jövő évre halasztották a résztvevők. A klímaharc többsebességes jellegének megfelelően a mechanizmus a fejlett és fejlődő országok eltérő körülményeit is tekintetbe fogja venni. Annak érdekében, hogy a nemzetközi emissziókereskedelmi piac széttöredezését megakadályozzák, az EU azt szeretné elérni, hogy bármilyen új piaci mechanizmust a nemzetközi jogban is rögzítsék. A cél, jövő év végéig létrehozni egy keretmegállapodást, amely alapján a 2012 végi katari csúcson már konkrét ajánlásokat lehetne elfogadni. A szabályoknak biztosítaniuk kell az új piacok környezeti integritását, és például a kettős elszámolás lehetőségét is ki kell zárnia.
Jöhet a CCS
A durbani tárgyalásokkal hatéves vita ért véget a széndioxid-leválasztás és -tárolás (CCS; Carbon Capture and Storage) szerepét illetően a Clean Development Mechanism (Tiszta Fejlesztési Mechanizmus) keretében. (A CDM tulajdonképpen a tiszta technológiák fejlődő országokbeli promotálását célozza, és az iparosodott államoknak arra adott lehetőséget, hogy emisszió-csökkentő fejlesztéseiket fejlődő országokban valósítsák meg.) A kiotói mechanizmusok részeként megalkotott séma kibocsátási egységekkel jutalmazza meg a fejlődő országokban tisztaenergia-projekteket megvalósító államokat és vállalatokat, amelyeket azok nyereség reményében tovább értékesíthetnek. Az új szabályok arra kényszerítik a fejlesztőket, hogy a projektért kapott kreditek öt százalékát tegye félre egy alapba, amelyet csak azután kaphatnának meg valójában, hogy az azt célzó vizsgálatok megállapítják: nem szivárog szén-dioxid a föld alatti tárolóból két vétizeddel később sem.
A csúcson szó esett még magántőke, illetve a piaci alapú finanszírozás lehetőségéről is, az erdőirtásokból fakadó negatív hatások mérséklésére. Konkrétumokról azonban nem született döntés, és a folyamatok ütemét látva meglepepő lenne az is, ha nem tartana évekig a program kidolgozása. A Durban-csúcs nem hozott új lendületet a kiotói együttes végrehajtási mechanizmus (Join Implementation; JI), illetve folytatása terén sem.
A csúcs azonban hozott egy kétségkívül nagy eredményt is, mégpedig Kína és India új fellpésével. Míg korábban a feltörekvők rendre elzárkóztak a légköri szennyezés nemzetközi egyezményekben vállalt csökkentésétől, immár a legnagyobb új gazdaságok is belátták, nekik is vállalniuk kell valamit. Ezzel együtt a közeledés óvatos, Kína és India ugyanis továbbra sem akarja elkötelezni magát semmi mellett, inkább az ipari országoktól várna több áldozatot, mondván: a légkör széndioxid-tartalma miattuk ugrott meg az elmúlt bő száz évben.