A húsz éve nem látott bevándorlási hullám megindulása óta Magyarország az érdeklődés középpontjába került. Egyrészt azért, mert a Németországba igyekvő szíriaiak és irakiak egyik fő tranzitországa, másrészt azért, mert Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra használja fel a migrációval járó gondokat, hogy javítsa amúgy hanyatló népszerűségét - kezdi háttérelemzését a Financial Times (FT).

Az utóbbi érdekében tett néhány látványos látszatlépést: elrendelte, hogy építsenek négy méter magas kerítést a magyar-szerb határon, a hatóságok megakadályozták, hogy a menekültek vonatra szálljanak a Keletiben, illetve korábban plakátokkal szórták tele az országot, amelyek közölték a bevándorlókkal, hogy nem szívesen látott vendégek az országban.

Nem kétséges, hogy tehetséges

Orbán kétségtelenül tehetséges ember: például ő az egyetlen kelet-közép-európai politikus, aki három választást nyert meg. A migrációval kapcsolatos keménykedése sem öncélú, hanem válasz a szélső jobboldali Jobbik erősödésére. Ennek feltartóztatására használ olyan retorikát és hoz olyan intézkedéseket, amelyeket elítélnek az emberjogi szervezetek és európai politikusok.

A belpolitikai szempontok mellett az FT talál két mélyebb okot is arra, miért bánik durván a magyar kormány a menekültekkel. Az egyik az Orbán-kormány és az EU többéves konfliktusa. Amióta 2010-ben hatalomra került, az EU vezetői folyamatosan bírálják Orbánt autoriter stílusa miatt.

A budapesti kormány korlátozta a nemzeti bank önállóságát, fenyegeti a média függetlenségét, adópolitikájával kárt okoz a külföldi befektetőknek és politikai ellenfeleinek és asszisztál Vlagymir Putyin orosz elnöknek abban, hogy az energiaellátást politikai eszközként használhassa Magyarország európai szomszédai ellen.

Fogást talált rajta

A bevándorlási válságra adott halvány európai válasz azonban feladta a magas labdát a magyar kormányfőnek, amit kíméletlenül leütött. Európa lassan reagált az Bulgáriát, Görögországot, Magyarországot, Olaszországot és Spanyolországok elöntő emberáradatra. Számos magas rangú résztvevőket felvonultató tanácskozás volt ezzel összefüggésben tavaly Brüsszelben, amelyek igen-igen halvány eredményt hoztak.

Ez ügyben Orbánnak igaza van. Az európai intézmények nem voltak képesek megfelelő választ találni a problémára, annak ellenére, hogy egy ideje világossá vált, hogy Szíriában és Irakban elképesztő mértékben elmélyült a humanitárius válság. A magyar miniszterelnök ebben azonnal Európa gyengeségének újabb bizonyítékát látja (hasonlóan a görög válság kezeléséhez). Úgy tűnik, hogy szerinte Európának erős, határozott vezetőkre van szüksége - olyanokra, mint ő.

Nem megy a nyitás

A második - az FT szerint az előbbinél is fontosabb - mozgató Orbán viselkedése mögött külügyi természetű. Gyengén halad előre külpolitikai irányváltása, a nyitás afelé, hogy Magyarországot Oroszország stratégiai partnerévé tegye. Orbán Viktor nagy lépéseket tett abba az irányba, hogy Oroszország képviselőjeként lépjen fel az EU-ban. Az európai vezetők közül ő támogatta a leginkább a déli áramlat gázvezeték megépítését, és amikor ez 2014 decemberében kútba esett, azonnal kiállt a helyette építendő török áramlat mellett.

Ha a Törökország érintésével Európa közepébe vezető csőkígyót lefektetnék, akkor az FT szerint a magyar kormányfő elérhetné azt a célját, hogy Magyarországot energiaelosztó központtá tegye Európa közepén. Ebből az is következik, hogy ha ez a terv nem valósul meg, akkor Orbán Viktor nem lesz képes arra, hogy európai szintű befolyást biztosító pozíciót szerezzen magának.

A Nyugat legnagyobb aggodalma

Az üzleti lap azonban azt tartja a legaggasztóbbnak, hogy a migrációra adott magyarországi válasz követőre találhat más európai államokban, azaz más országok is figyelmen kívül hagyhatják humanitárius kötelezettségeiket. Van már erre példa: Bulgária szintén kerítést épít 160 kilométer hosszú török határa mentén. A múlt hónapban Macedónia a hadsereget vetette be a görög-macedón határon kialakult helyzetben.

Szomorú ez hozzáállás olyan országoktól, amelyek polgárai oly sok éven át vágytak rá, hogy szabad európai emberekké váljanak - fogalmaz az FT, amire rímel a Guardian cikkének konklúziója. Eszerint nem lehet kifogás az Orbán-kormány viselkedésére az EU migrációs politikájának gyengesége. A magyar miniszterelnök jogi jellegű érvelésbe csomagolja kormánya elfogadhatatlan lépéseit, mondván: Magyarországot nem lehet felelőssé tenni a dublini szerződés szigorú betartásáért.

Ugyanakkor a nyelvezet, amit használ, és a döntsek, amelyeket hoz, homlok egyenest szembe mennek az európai értékekkel. Az uniós intézmények az elmúlt években nem voltak képesek arra, hogy rábírják ennek a viselkedésnek a feladására. Itt az ideje, hogy ezt megtegyék - követeli a brit baloldali sajtóorgánum.