Csökkentette GDP-növekedési előrejelzését az olasz kormány a napokban 2024-re és 2025-re is. A kabinet azzal számol, hiábavaló lehet minden kísérletük az éves költségvetési hiány visszaszorítására, és növekedhet az államadósság – írja a Reuters.

A pénzügyminisztérium a Gazdasági és Pénzügyi Dokumentumban (DEF) azt jelezte, idén egyszázalékos gazdasági növekedést valószínűsíthető, míg tavaly szeptemberben még 1,2 százalékos 2024-es bővüléssel kalkuláltak. Jövőre pedig 1,2 százalékos növekedési célt jelöltek ki, ezt 1,4 százalékos értékről módosították.

Giancarlo Giorgetti olasz gazdasági miniszter a borúsabb kilátásokat a „bonyolult nemzetközi és geopolitikai keretekkel” magyarázta, utalva ezzel az ukrajnai és közel-keleti helyzetre. Beismerte ugyanakkor azt is, hogy a problémák nem magyarázhatók kizárólag külső tényezőkkel, a romló adatok jelentős részben a szuperbónusz jelentette terhet tükrözik.

A szuperbónusz egy olyan adókedvezmény, amelyet a lakástulajdonosok vehetnek igénybe felújításkor, még Giuseppe Conte miniszterelnöksége alatt vezették be. Az aktuális kabinet az elmúlt hónapokban korlátozta az adókedvezményt és vele együtt a maximális kiadásokat is.

Rendszerszintűek a gazdasági problémák

A nehézségek részleges kezelésére felmerült az állami ingatlanvagyon egy részének értékesítési lehetősége, ugyanakkor persze az is nyilvánvaló, hogy hosszabb távon ez nem jelenthetne megoldást a gazdasági problémákra. Mostanában ugyan Németországot szokás Európa betegeként emlegetni, valójában azonban még az olasz gazdaság sem indult el a gyógyulás útján.

Az olasz gazdaság problémái rendszerszintűek és jóval a – 2014-2015-től napjainking tartó – válságok évtizede előtt kezdődtek. A lassú gazdasági növekedés okai között érdemes kiemelni a stagnáló termelékenységet, a magas munkanélküliséget és a rossz minőségű foglalkoztatást, a túlzott bürokráciát, a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások hiányát, majd alacsony szintjét, a világpiaci versenyképesség alacsony szintjét, valamint a külföldi befektetések vonzásának gyenge képességét

– nyilatkozta az Economxnak Tanács-Mandák Fanni, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa és a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője.

Rámutatott, Olaszországban az államadósság szintje az egyik legmagasabb a világon. „Az államadósság miatt a kormány nem képes a gazdaság kulcsfontosságú ágazataira, például az oktatásra, az innovációra és az infrastruktúrára megfelelő mértékű forrásokat fordítani. A magas államadósság növeli az ország pénzügyi válságokkal szembeni sebezhetőségét, és korlátozza a gazdaságpolitikák rugalmasságát” – mondta az Olaszország-szakértő.

Ábra: Economx

Tanács-Mandák Fanni a legfontosabb gazdasági problémák közé sorolta a fent említetteken túl

  • az olasz bankrendszer törékenységét – alacsony a jövedelmezőség, a rossz hitelek száma magas, hiányzik az átláthatóság;
  • azt, hogy Olaszországot hagyományosan nagymértékű adóelkerülés és korrupció sújtja – ez jelentős bevételkiesést eredményez a kormány számára, valamint torz és tisztességtelen üzleti környezetet teremt;
  • a demográfiai problémákat és az oktatási rendszer kimeneteli tendenciáit – az utóbbi években Olaszországban aggodalomra okot adó rekord született, itt volt a legalacsonyabb az egyetemi diplomások száma Európában; valamint
  • a szervezett bűnözés intenzív gazdasági jelenléte is igen káros a gazdasági fejlődésre és a külföldi befektetőkre nézve.

Átfogó alkotmányreformról álmodik Meloni

A kormányzati instabilitás is jelentős negatív hatást gyakorol a gazdasági teljesítményre és a mutatókra – hangsúlyozta az Olaszország-szakértő –,

az elmúlt húsz évben 12 kormánya volt az országnak, az elmúlt 77 évben pedig 68.

A problémát Giorgia Meloni olasz kormányfő egy alkotmánymódosítással oldaná meg. Javaslata szerint a szavazók négy helyett öt évre választanák meg közvetlenül a miniszterelnököt, ezzel óvná meg a tisztséget betöltő személyét a lázadásoktól, politikai taktikázásoktól, amelybe oly sokan belebuktak már.

„Szeretnénk felhasználni a jelenlegi kabinet stabilitását arra, hogy egy olyan reformmal ajándékozzuk meg az olaszokat, amely révén ők választhatják meg, ki kerüljön az ország élére, a kiválasztottaknak pedig öt évet biztosítanánk arra, hogy véghezvihessék a programjukat” – idézi a Financial Times Melonit.

Tanács-Mandák Fanni hangsúlyozta, nem ez az első alkalom, mikor ilyen törekvést fogalmaznak meg az ország élén állók. „1997-ben már egy baloldali törvénytervezetben szerepelt a miniszterelnök közvetlen választása, de akkor elbukott a kezdeményezés. Majd 2006-ban újabb a miniszterelnök megerősítését célzó alkotmánymódosítást fogadott el a parlament, de a későbbi népszavazáson már az a kezdeményezés is elbukott” – mondta.

Leszögezte, a kormányzati stabilitás növelése mind politikai, mind gazdasági szempontból kívánatos lenne, ugyanakkor nehéz megjósolni, sikerrel jár-e Meloni ebben a kérdésben.

Az Alkotmány 138. cikke kimondja, hogy az alkotmánymódosítást a parlament mindkét házának el kell fogadni, mégpedig minimum három hónapos különbséggel. Amennyiben a parlament nem kétharmados többséggel fogadja el a tervezetet – s erre a minősített többségre kevés a reális esély –, úgy kezdeményezhető népszavazás az alkotmánymódosításról. Ha a választópolgárok többsége nem támogatja az alkotmánymódosítást, az a parlamenti elfogadás ellenére sem léphet hatályba. A negatív eredménnyel záruló alkotmánymódosítási népszavazásokra pedig láttunk már több példát Olaszország esetében. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy az első lépcső a parlamenti elfogadás, amely csak akkor valósulhat meg, ha a kormánykoalíció összezár a kérdésben

– fogalmazott.