A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

A berlini kormány gyors egymásutánban két kellemetlen ténnyel is kénytelen volt szembenézni. A világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 pénzügyminisztereinek hét végi moszkvai értekezlete a német javaslat ellenére nem fogadott el költségvetési deficitcsökkentési célkitűzéseket 2016 utánra, majd hétfőn megjelent az Eurostat statisztikája, amelyből kiderült, hogy a megszorítások ellenére 150 milliárd euróval, 8,75 ezer milliárd euróra nőtt az eurózóna államainak összesített adósságállománya. Olaszország tartozása például annak ellenére emelkedtek tovább, hogy költségvetési hiánya a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. Spanyolország adóssága a GDP 40 százaléka volt 2008-ban, míg most 90 százalék ez az arány.

Kapcsolódó

Európa vezetői olyankor siettek csökkenteni a deficitet, amikor a magángazdaság gyenge volt. Az eurózóna szintjén ez hibának bizonyult − értékelte az adatot Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet munkatársa. A legtöbb közgazdász és politikus ma már osztja ezt a véleményt: hosszú távon az alacsony hiány jó a gazdaságnak, mert erre alapozva mélyen lehet tartani a kamatokat, ami segíti a privát szektor tőkeellátását, ahol a források a hatékonyságot javító befektetésekbe folyhatnak. Európa azonban rövid távon lépett erre az útra, kedvezményes hiteléért cserébe adóemeléseket és kiadáscsökkentéseket kényszerített rá a fizetésképtelenné vált országokra, amivel még meredekebb pályára lökte gazdaságuk hanyatlását.

Az európai döntéshozók abban bíztak, hogy a bajban lévő kormányok fellazítják országuk munkaerőpiacát, ami javítja növekedési esélyeiket. Eközben lendületbe jön az USA gazdasága, a feltörekvő országok pedig tovább menetelnek, ami exportkeresletet teremt a válságban lévő gazdaságoknak. Kiderült, hogy túlbecsülték az Európán kívülre irányuló kivitel lehetőségeit és alábecsülték a megroggyant országok bankrendszereiben és ingatlanszektoraiban felhalmozódott problémákat. Ráadásul néhány, azóta megkérdőjelezett tanulmányra hivatkoztak, amelyek szerint a gazdaság élénkülésének legfőbb akadálya a magas adósság. Kiderült, hogy a fiskális megszorítások sehova sem vezetnek, ha eközben a gazdaság nem bővül.

Ma már sokan arról beszélnek, hogy a költségvetési megszorítások öngyilkos gazdaságpolitikának bizonyultak. Mások azzal érvelnek, hogy nem volt más lehetőség: amikor egy államot nem hajlandók finanszírozni a külföldi befektetők, akkor le kell építenie kiadásait és növelnie kell bevételeit. Hiába akarja azonban az európai országok többsége a növekedés élénkítését, Európa bukszáját továbbra is főként a németek töltik meg, és a német politikusok nem fognak az eddigi stratégia megváltoztatásáról beszélni a szeptember végi választások előtt. A tékozló szomszédok költekezésének féken tartásáról szóló beszéd ugyanis jól cseng a német választók fülében.