„Mi, magyarok mindig is fenntartottuk a kölcsönös tiszteletre alapuló együttműködést és párbeszédet Oroszországgal”
— mondta Szijjártó Péter 2025 decemberében Moszkvában. Kevés mondat írta le ennyire világosan, milyen irányt vett, pontosabban folytatott ebben évben is a magyar külpolitika. Fittyet hányva természetesen Brüsszelre – amely a háború negyedik évében – már nemcsak a szankciók fenntartását, hanem az orosz energiától való teljes függetlenedést is célul tűzte ki. A magyar kormány egyre következetesebben és látványosabban mélyítette kapcsolatát Moszkvával.

A különutas külpolitika nemhogy visszafogottabb lett volna, hanem egyértelműen felerősödött.

A Moszkvában elég gyakran megforduló külgazdasági és külügyminiszter azon a napon azt is bejelentette: Magyarországra költözik a Török Áramlat gázvezetéket üzemeltető cég, amely addig Hollandiában működött. A döntést azzal indokolta, hogy a vállalatot jogi és pénzügyi támadások érték, és így Magyarország tudja szavatolni a vezeték biztonságos működését. Hangsúlyozta, hogy az orosz energia nem politikai vagy ideológiai kérdés, hanem fizikai realitás:

Magyarország biztonságos energiaellátása ma nem működik Oroszország nélkül.

Hozzátette, hogy a rezsicsökkentés fenntartása elképzelhetetlen az együttműködés nélkül, és ismét hozta a magyar kormány állandó érvkészletét, miszerint

akár háromszorosára is nőhetnének az energiaárak, ha a Török Áramlat jövője bizonytalanná válna.

Mondhatni a magyar kormány tehát 2025-ben is mindent megtett azért, hogy az orosz energia nélkülözhetetlen maradjon — még akkor is, amikor az EU és a régió egyre határozottabban próbál elszakadni ettől a függéstől. Már az év első felétől kezdve minden jelentősebb szankciós csomag tárgyalásánál a magyar fél lassította a folyamatot: többször vétót helyezett kilátásba, és rendszeresen olyan mentességeket követelt, amelyek biztosították volna az orosz energiaszállítás fennmaradását. Bár a végszavazásokon több csomagot is elfogadott, a hetekig tartó lassítások és engedménykérések csak tovább erősítették azt az európai benyomást, hogy Magyarország gyakran hátráltatja az EU egységes fellépését Oroszországgal szemben — ezzel pedig inkább akarva, mint akaratlanul az orosz érdekek egyik legfontosabb uniós támaszává vált.

A magyar diplomácia közben Washingtonban is próbálta bebiztosítani az orosz energiaszállítások zavartalanságát és persze pénzügyi hátterét. Orbán Viktor őszi amerikai látogatása után a kormány azt állította, hogy Magyarország különleges mentességet kapott az amerikai másodlagos szankciók alól, így az orosz energiahordozók behozatala továbbra is zavartalan maradhat. Igen ám, csakhogy ezt a kormányzati narratívát a határozatlan idejű mentességről hamarosan a legmagasabb amerikai szinten kezdték cáfolni. Ahogy egyébként azt is, hogy Magyarország bármifajta „argentin típusú” pénzügyi megoldást vagy mentőcsomagot kapna baj esetére – a többi között egy devizaswap-keretet vagy egy rugalmas hitelkeret.

„Nem, nem ígértem neki, de ő mindenképpen kérte”

– mondta Donald Trump a Politico újságírójának, a The Conversation a november 8-án sugárzott különkiadásában. Amikor rákérdeztek, hogy a magyar kormány ezek után megkaphatja-e a mentőcsomagot, Trump megkerülte a választ, és dicsérte Orbánt, amiért „nagyon jó munkát” végzett a bevándorlás visszaszorításában.

"Senki sem léphet be az országába” – mondta.

Ahogy korábban is sejthető volt a washingtoni megállapodások nagy részében az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök legfeljebb szóban állapodtak meg, egy részükre utólag a felek már kicsit máshogy emlékeznek, innen pedig nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a magyar kormány mozgástere  messze nem olyan stabil, mint ahogy azt itthon beállította.

Három nap sem kellett, és Nagy Márton máris megmutatta, miért kellene védőpajzs a gazdaságnak

Magyarország jelen állás szerint egyáltalán nincs rászorulva az esetleges amerikai mentőcsomagra – hacsak Orbán Viktor nem tud már valamit. Elemzők szerint egy védőpajzs valódi pénzügyi biztonságot adhat, de „nem véd meg minket a saját ostobaságainktól” >>>

Európában eközben egyre egységesebb álláspont kezdett kialakulni. Az Európai Bizottság ősszel mutatta be azt a tervét, amely 2027-ig kötelezővé tenné az orosz energiaimport teljes megszüntetését. Erre a magyar kormány azonnal reagált, és bejelentette, hogy Szlovákiával együtt az Európai Bírósághoz fordul, mert szerintük a javaslat sérti a nemzeti szuverenitást és megkerüli a tagállamok vétójogát. Az Európai Parlament több képviselője viszont úgy fogalmazott:

valójában a magyar lépések sértik a közösségi érdeket, mert folyamatosan gyengítik az EU külpolitikai egységét.

Ez a különutas megközelítés a régión belül is egyre több konfliktust szült. A jobboldali-konzervatív lengyel elnök például nemrég látványosan lemondta a találkozót Orbán Viktorral, amit Varsóban egyértelmű üzenetként értelmeztek a magyar kormány oroszbarát politikájára. Pedig Karol Nawrocki elnökké választását nemcsak Lengyelországban de kezdettől fogva Magyarországon is nagy lelkesedéssel fogadták.

Orbán Viktor őszintén meg volt győződve arról, hogy a szebb napokat is látott lengyel-magyar együttműködés most végre újraéledhet. Csakhogy Nawrocki elnök hivatala egyik prioritásként kezeli Oroszország energetikai befolyásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseit. Olyannyira, hogy az elnök személyesen akarta felhívni Magyarországot, hogy csatlakozzon a lengyel ajánlathoz. A magyar kormány azonban semmiféle érdeklődést nem mutatott, mi több igyekszik meggyőzni mindenkit arról, hogy Oroszországnak nincs alternatívája.

Ahogy Dominik Héjj Magyarország-szakértő írta az Interiában:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök meg volt győződve arról, hogy a lengyel-magyar politikai kapcsolatok mindent kibírnak. Ám ezúttal az derült ki, hogy nem.”

Lengyel sajtóorgánumok is rendszeresen cikkeznek arról, hogy Magyarország már nem számít megbízható partnernek a közép-európai biztonságpolitikában, és gyakorlatilag kiszorult a régió stratégiai együttműködéséből.

„Putyin mindig tartotta a szavát”

A magyar kormánynak azonban láthatólag esze ágában sincs az irányon változtatni. Az év végi moszkvai látogatás során Orbán Viktor négyszemközt tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. A Kreml úgy jellemezte őt, mint „az európai józan ész hangját”, míg Orbán azt hangsúlyozta, hogy Magyarország a béke pártján áll, és a diplomáciai csatornák nyitva tartása az egyetlen reális út a háború lezárásához. Orbán Viktor ezúttal is azt hangoztatta, hogy Magyarország szuverén külpolitikát folytat, majd egy szusszal méltatta, hogy a két ország között fontos területeken van együttműködés, s

„ebből nem adtak fel semmit, semmilyen külső nyomásra”.

Habár sokak a balkáni orosz érdekeltségek esetleges eladását látták a hirtelen jött találkozó mögött, ezt épp Szijjártó Péter cáfolta első körben az ATV stúdiójában – mondván, hogy erről nem esett szó, a megbeszélés pedig teljesen természetes volt a két ország bizalmi viszonyából kiindulva. Azt pedig határozottan elutasította, hogy Orbán Viktort odahívták: 

Ha tárgyalni kell, akkor tárgyalnak, és ez szerinte nem összehasonlítható azzal a helyzettel, amikor egy politikust azért hívnak magukhoz, hogy utasításokat közöljenek vele.

– majd megjegyezte, hogy azért bizonyára akadnak ilyen szereplők is a hazai politikai életben.

A külügyminiszter szerint csupán azt mondták el Putyinnak, hogy végre nincs semmilyen szankció, ezért tájékoztatni kellett az oroszokat, hogy az olaj- és gázszállítás a jövőben is folytatódhat.

Egyébként az elhangzott nyilatkozatok alapján szakértők szerint sem látszott indokoltnak, hogy Orbán Viktor az orosz-ukrán háború kitörése óta immáron harmadik alkalommal is személyesen látogatta meg azt a Vlagyimir Putyint, akit Ukrajna elleni katonai agresszió miatt a nyugati vezetők zöme bojkottál. Magyarország orosz olaj- és gázellátásában nincs fennakadás, és ezt Szijjártó Péter sem nagyon tudta cáfolni.

Más kérdés, hogy alig pár héttel később kiderült, hogy valóban komoly mozgás van a háttérben: Aleksandar Vucic szerb elnök nemrég megerősítette, hogy a Gazprom tárgyalásokat folytat a magyar Mol-lal a NIS többségi részesedésének eladásáról. A szerb államfő nemcsak a folyamat létezését ismerte el, hanem határidőt is szabott: az ügyletet legkésőbb január 15-ig le kell zárni.

A háttérben láthatólag súlyos kényszerek dolgoznak: a NIS-re kivetett amerikai szankciók megbénították a cég nemzetközi működését, és leállt az olajszállítás a pancsovai finomítóhoz is. A Gazprom tehát nem jókedvében tárgyal – a szankciók és a banki blokádok miatt gyorsan kell szabadulnia a részesedésétől. A Mol pedig épp most kerülhet egy stratégiai szerepbe, amely hosszabb távon még inkább összekötheti a magyar energiabiztonságot a balkáni orosz örökséggel.

Mintha egyfajta jövőbe látóként épp erre erősített volna a miniszterelnök a 2025 elején, amikor azzal érvelt, hogy nincs okunk nem megbízni Vlagyimir Putyinban.

„Sok megállapodást kötöttünk. Putyin mindig tartotta a szavát. Az elmúlt 15 év tapasztalata azt mutatja, hogy Magyarország megbízhat Oroszországban” 

– mondta Orbán a Neue Zurcher Zeitungnak. 

A meglepetésszerű moszkvai útról Brüsszelben és több uniós fővárosban viszont úgy vélték: ez a látogatás rossz üzenetet küldött, mert azt a benyomást keltette, hogy a magyar kormány nem osztja az EU szankciós politikáját, és eltér a közös stratégiai iránytól -  mi több, Orbán Viktor moszkvai látogatása nem az Európai Unió nevében történt. Paula Pinho szóvivő kifejtette, hogy a Bizottság minden külpolitikai mozgást abból a szempontból értékel, hogy az mennyiben szolgálja az EU egységét és a közösen kialakított álláspontot az Ukrajna elleni orosz agresszió ügyében.

Friedrich Merz német kancellár szintén arról beszélt, hogy Orbán Európai felhatalmazás nélkül látogatott Oroszországba,

anélkül, hogy velünk erről egyeztetett volna.

Robert Golob szlovén miniszterelnököt fogadva Merz aggódva idézte fel, hogy amikor Orbán legutóbb – tavaly júliusban, az EU soros magyar elnökségének kezdetén –békemisszióra utazott Moszkvába, néhány napra rá Oroszország a leghevesebb támadássorozatát hajtotta végre ukrajnai civil célpontok és a polgári infrastruktúra ellen. Szlovén vendége úgy fogalmazott: „attól tart, hogy Orbán Viktor már régóta nem az európai csapatban játszik”, ez a látogatás is ezt mutatja. „Nem számítunk arra, hogy bármi hasznot hozna majd ez a látogatás” – mondta.

„Én nem az orosz kormánynak dolgozom”

Az Orbán-kormány nem nagyon foglalkozott a kritikákkal, sőt láthatólag felvette a kesztyűt: belpolitikai legitimációjának központi elemévé vált az energiaellátás biztonsága. Szijjártó Péter a decemberi interjúban úgy fogalmazott: „Én nem az orosz kormánynak dolgozom, hanem a magyar emberek energiaellátását védem.” Szerinte aki ezt nem érti meg, „ideológiai buborékban él”.

A közvélemény-kutatások viszont picit árnyalják a képet. Az Energiaklub és az IDEA Intézet novemberi, országosan reprezentatív kutatása szerint

a magyar lakosság többsége veszélyesnek tartja az orosz energiafüggőséget,

és közel minden második válaszadó hajlandó lenne akár magasabb energiaárakat is elfogadni, ha cserébe csökkenne az ország kiszolgáltatottsága. A kutatás szerint ma a legfontosabb cél a függőség csökkentése lenne — vagyis a társadalom egy jelentős része már nem támogatja teljes mértékben azt a kormányzati narratívát, miszerint az orosz kapcsolat biztonságot jelent.

Így lett 2025 egy olyan év, amikor a magyar külpolitika különutas jellege nemcsak egyértelművé, hanem teljesen nyilvánvalóvá vált. A kormány minden korábbinál erősebben kötötte össze az energiabiztonságot a Moszkvával való együttműködéssel – nem is hagyva kiutat ebből, mondván nincs is más alternatíva.

Sőt, a magyar kormány ezzel nemcsak megtartja, hanem bővíti szerepét az orosz érdekeltségekben: nagyjából evidens, hogy a Mol jelenleg a Gazprommal tárgyal a szerb NIS olajvállalat többségi tulajdonának átvételéről – a cég, amelyet szankciók bénítanak, Szerbia egyetlen finomítóját működteti. Ha az ügylet létrejön, az még szorosabbra fűzi a Budapest-Moszkva-Belgrád háromszöget.

Kapcsolódó