Ha valaki rákeres az "Európai Unió összeomlása" kérdésére (angolul) a Google-on, akkor 32,6 millió találatot kap - kezdi az unió jövőjéről szóló jóslatok elemzését a Bloomberg. A negatív előrejelzésekben közös, hogy az EU számos gondjának összeadódására számítanak, ami lehetetlenné teszi, hogy a térség vezetői úrrá legyenek a bajokon.

A problémák listája hosszú. Kezdődik a gazdasági bizonytalansággal, folytatódik az óriási bevándorlási hullámmal, a populista politikai mozgalmak erősödésével, a határkerítések építésével, a németellenes hangulat megjelenésével, a britek különállásával, az oroszok aknamunkájával és az USA közömbösségével Európa ügyei iránt.

A szétesést követő állapot alternatívái: a térség regionális államszövetségekre bomlik vagy a 28 EU-tagország elindul a maga útján, a teljes szétforgácsolódás felé. Kétségtelen, hogy a vészforgatókönyvek nem alaptalanok, ám az már kétséges, mennyire megalapozottak.

Sokkok és sokkolók

A sokkok a nem is olyan távoli jövőben bekövetkezhetnek. Nagy-Britannia úgy dönthet, hogy kilép az EU-ból. Szintén már a nyáron egy újabb államcsőd nyomán Görögország kihullhat az eurózónából. A tartós bajok keltette frusztráció Európa földrajzilag, gazdaságilag és a népesség szempontjából is legnagyobb, központi országa, Németország ellen fordíthatja az európaiakat, ami megrendítheti az EU legfőbb bástyáját.

Ugyanakkor a negatív jóslatokban tetten érhetők a prognózisokkal foglalkozó "iparág" tagjainak elfogultságai és a média vonzódása a negatív sztorikhoz. Emellett a számos lehetőséggel számoló előrejelzések szükségképpen tartalmaznak egy-két olyat is, amelyek a végső katasztrófát vetítik előre, ám ez nem jelenti azt, hogy ezt tartanák a legvalószínűbbnek.

Negyven-negyven-húsz

A 2008-as pénzügyi összeomlást pontosan előre jelző - s ezért Mr. Végzetnek csúfolt - Nouriel Roubini amerikai közgazdász professzor kutatóintézete (Roubini Global Economics) készített egy kiegyensúlyozottnak látszó előrejelzést. Ez 40 százalékra teszi annak esélyét, hogy az EU nem marad fenn 2025-ig a jelenlegi formájában.

További 40 százalékos valószínűséget lát arra, hogy az unió valahogy továbbgyömöszöli magát a következő tíz éven. Ugyanakkor annak sem kicsi a valószínűsége - 20 százalék -, hogy az EU egy évtized múlva egy a jelenleginél egységesebb, az eurózóna körül integrálódó szervezet lesz.

Fokozatos leépülés

Brunello Rosa, a Roubini-jelentés szerkesztője nem kifejezetten híve a sötét jóslatoknak, azonban nagy valószínűségét látja annak, hogy valamelyik krízis rossz véget ér, például bekövetkezik a Brexit, vagy az európai országok lezárják a határaikat, vagy az Európai Központi Bank nem tud életet lehelni az eurózóna gazdaságába.

Nem egy teljes - látványos -, egyidejű összeomlással számoltak, hanem azt próbálták kideríteni, milyen csatornákon keresztül juthat el az EU a fokozatos leépülésig. Az első lépésben például csak romlana az unió gazdasági-politikai működésének hatékonysága, majd ezt követhetné a dezintegrálódás.

Kétségek a kétségek körül

Az Európa atomizálódását előre vetítő várakozások gyenge pontja, hogy ehhez mind a 28 tagállamnak egységesen e mellett kellene döntenie, illetve a 19 eurózónatagnak együtt kellene lemondania az euróról. Erre a legpesszimistább jósok sem számítanak.

A szétválás után az európai államok azzal a nem kis problémával kerülnének szembe, hogy újjá kellene szervezniük a kontinens működését. A feladat nagyságát jól érzékelteti, hogy az EU közös GDP-je évi 17 ezer milliárd dollár, ami alig marad el az USA-étól.

Fontos szempont a negatív jóslatok bírálatában, hogy aki szétszedné a jelenlegi Európát, az visszatérést kínálna a régi, egymással háborúzó országok Európájához. Egy novemberi felmérés szerint az európaiak 55 százaléka nem bízik az EU-ban. Ez egyértelmű többség. Csakhogy ugyanebből a vizsgálatból az is kiderült, hogy 66 százalékuk nem bízik a nemzeti kormányokban.

Kísértet

A negatív várakozások külön típusa, amely az EU zombivá, kísértetté válását jelzi előre. Mark Fleming-Williams amerikai politológus szerint az államközösség a következő évtizedben fokozatosan lesoványodhat, egy a német-francia tengely körül kialakuló, kuszasággá válhat.

Ebbe a rendszerbe különböző módon kapcsolódnának be az észak-európai, ezen belül a skandináv államok, illetve Északkelet- és Kelet-Közép-Európa. Nagy-Britannia, feltéve, hogy az EU tagja marad, külön párost alkothat Írországgal, Spanyolország Portugáliával, Olaszország pedig beszorul az Alpok déli lába alá.

Fleming-Williams ugyanakkor nagyon stabilnak látja a francia-német kapcsolatot. Úgy véli, megkerülhetetlen geopolitikai okok szólnak emellett. A két ország 1945 előtt bő hetven éven belül három háborút vívott, ami sok és nincs olyan távol, hogy a feledés homályába veszhetne.

Miért?

Az EU-t jó képzelőerővel megáldott értelmiségiek, szakemberek és politikusok egy csoportja találta ki - mondja Anna Michalski, az svédországi Uppsala Egyetem professzora, aki az ezredforduló idején részt vett - egy alapvetően pozitív következtetésre jutó - EU-előrejelzés készítésében. Nyilvánvaló, hogy könnyebb elképzelni egy ilyen rendszer szétszedését, mint egy több évszázados hagyományokon alapuló nemzetállamét.

Ugyanakkor az utóbbira is van, és hamarosan lehet egy újabb példa. Ha a britek az angolok többségi szavazatával a Brexit mellett döntenek, akkor az uniópárti skótok kiléphetnek Nagy-Britanniából. Hajszálon múlt, hogy már a 2014. őszi függetlenségi népszavazáson nem tették ezt meg.

A skótok magatartása arra utal, hogy nem is olyan könnyű elképzelni a világot az EU nélkül. Így gondolhatja ezt Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt korábbi vezetője, aki brit parlamenti meghallgatásán a héten azt mondta: ha az EU nem létezne, akkor létre kellene hoznunk!