Ha egy magyar állampolgár az Európai Unió több országában, vagy valamelyik EGT tagállamban - tehát Liechtensteinben, Norvégiában, Izlandon, Svájcban -, illetve az Egyesült Királyságban is szerzett biztosítási időtartamokat, minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra, ha teljesíti a minimális időfeltételt, vagyis rendelkezik legalább 12 hónap biztosítási idővel - hívta fel a figyelmet a Nyugdíjguru.

Farkas András nyugdíjszakértő elmondta, hogy a nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait uniós előírások határozzák meg.

A koordinációs rendeletek értelmében pedig a lakóhely szerinti tagállam nyugdíjhatóságánál lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. 

Kapcsolódó

Ez azt jelenti, hogy 

egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette.

Tehát ha valaki  több államban is nyugdíjjogosultságot szerzett, akkor is elegendő csak annak az  országnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét, ahol él.

Az uniós rendeletek azt is szabályozzák, hogyan kell számításba venni a több tagállamban szerzett nyugdíjjogosultságokat és meghatározni a járandóságot.  Első hallásra egy laikusnak bonyolultnak tűnhetnek a szabályok, de érdemes végigböngészni azokat.

Kimondják például, hogy az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási elemeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

A nyugdíj összegének meghatározása során pedig kettős számítást kell végezni. 

Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg, ez a nemzeti ellátás.

A második számítás során pedig a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. 

Vagyis - magyarázta a szakértő - e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Majd ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.

Fontos tudnivaló, hogy a két számítást követően a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.

Ezután minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére - hangsúlyozta Farkas András. 

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy mindemellett lehetőség van harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére is, de csak abban az esetben, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. Ezt a szolgálati időt azonban kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához lehet figyelembe venni, a nyugellátás összegét ez nem befolyásolja.