Donald Tusk lengyel miniszterelnök nemrég egyetlen, velős mondattal foglalta össze az elmúlt harminc év gazdaságtörténeti fordulatát az X-en:

Jönnek a lengyelek.

Míg a rendszerváltás idején, sőt még az uniós csatlakozáskor is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a lengyel gazdaság valaha is árnyékot vethet a németre, ma ott tartunk, hogy a lengyel cégek nem a nyugati tőkének gazsulálnak, hanem simán felvásárolják azt.

Kapcsolódó

A Bloomberg friss elemzése szerint Lengyelország gazdasága elérte az 1 billió dolláros álomhatárt, ezzel regionális nagyhatalommá érett. De ami ennél is fájóbb lehet a magyaroknak: a lengyelek nemcsak nőttek, hanem szintet is léptek.

Ahelyett, hogy megmaradtak volna az olcsó munkaerőre építő „összeszerelő” státuszban, elkezdtek tőkét exportálni.

A németek már a spájzban vannak – de most mi visszük a kulcsot

A lengyel vállalatok tavaly 22 felvásárlást (M&A) jelentettek be Nyugat-Európában, ami abszolút rekord. Ebből kilenc üzlet konkrétan Németországban köttetett. És egyáltalán nem kicsi, ismeretlen cégekről van szó:

  • A Wirtualna Polska méduacsoport 240 millió euróért vette meg a német Invia Groupot.
  • A Spyrosoft technológiai cég a berlini Embeddeers GmbH-t kebelezte be.
  • Az Adamed Pharma a Sanofi spanyol üzemeit vette át.
  • Az InPost csomagautomatái pedig lassan jobban uralják a nyugati utcaképet, mint a hazait; a céget most épp 7,8 milliárd euróra értékelik a befektetők.

Jacek Swiderski, a Wirtualna Polska vezére a Bloombergnek nyilatkozva rámutatott a lényegre: „Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a lengyel gazdaság utolérje a németet szakértelemben vagy méretben. De a mostani tranzakciók megmutatják, milyen messzire jutottunk.”

Jól látható, hogy a lengyel cégvezetők új generációja levetkőzte a kisebbrendűségi komplexust. Manapság azért utazgatnak Németországba, hogy piacot vegyenek és a helyi szakértelemmel, ám lengyel tulajdonban növekedjenek tovább.

Nem alapokba menekítik a pénzeket, hanem Berlinben forgatják 

Itt érkezünk el a fájó összehasonlításhoz. Míg Lengyelországban a GDP-növekedés tavaly 3,6 százalék volt (szemben a német 0,2 százalékos stagnálással), és az egy főre jutó GDP már a német szint felét karcolja, addig Magyarország lemaradóban van.

A makrogazdasági adatok is rámutatnak ezekre a fájó különbségekre. Magyarország és Lengyelország hasonló szintről indult, sőt, sokáig mi voltunk az éltanulók. Mára azonban a lengyel modell a dél-koreai utat járja:

a külföldi tőke vonzása (FDI import) helyett átálltak a kifelé irányuló befektetésekre (FDI export).

Lengyelországban az elmúlt években több nagyvállalat jelent meg berlini IT-cégekben, spanyol gyógyszeripari vállalatokban, fintech- és technológiai akvizíciókban.

Ausztria utolérése álomnak tűnik: így fogyott el Orbán 2030-as ígérete

Orbán Viktor 2030-ra ígért „Ausztria-utolérése” már a megszületésekor, 2017-ben is ambiciózus vállalás volt, mára azonban inkább csak politikai víziónak tűnik, mintsem egy reális célnak. Azóta eltelt közel egy évtized, gazdasági válságok jöttek-mentek, a cél pedig időközben uniós átlagra szelídült. Az Eurostat számai alapján azonban ma már nemcsak az osztrák szint tűnik elérhetetlennek, hanem az EU-átlaghoz való felzárkózás is megtorpant. >>>

A magyar politikaközeli üzleti elit ezzel szemben látványosan más pályát rajzolt fel: a profit jelentős része nem külföldi technológiai cégekbe, hanem a hazai gazdaság állami megrendelésekkel megtámogatott stratégiai szektoraiba áramlott. Arról nem beszélve, hogy a magyar gazdaságpolitika ezzel szemben még mindig az újraiparosítás és az akkumulátorgyártás bűvöletében él, ami bár hoz tőkét, de nem teremt olyan nemzeti bajnokokat, amelyek képesek lennének felvásárolni a nyugati versenytársakat. Ahogy korábban is szó volt róla: a lengyelek

repülőrajtból nyomtak padlógázt,

és most kezdik learatni az uniós tagság és a belső piac méretéből fakadó előnyöket. 

Elmaradt a boszorkányüldözés – ott, ahol ez visszaütne

Van azonban egy másik lecke is, amit Varsó most tanít a régiónak.

Ez pedig a pragmatizmus.

Donald Tusk kormánya és a jegybank (NBP) között hónapokig pattanásig feszült a helyzet. Tusk a kampányban még azt ígérte, bíróság elé állítja Adam Glapinski jegybankelnököt, aki az előző, jobboldali kormány szövetségese volt. A piacok idegesek voltak, a zloty ingadozott.

Ám 2026 elejére a kormány csendben ejtette a bíróság elé állítás tervét. Az ok egészen prózai: a pénzügyminisztérium rájött, hogy a politikai bosszú túl sokba kerülne az adófizetőknek. A befektetők utálják a bizonytalanságot, és a lengyel államadósság finanszírozása fontosabb, mint egy politikai skalp. Glapinski cserébe „példásnak” nevezte az együttműködést, és kamatcsökkentésekkel segíti a költségvetést.

Nem kell sokat visszamenni a múltba, hogy felidézzük, hogy mivel járt idehaza a Matolcsy György és Nagy Márton közötti folyamatos üzengetés, vagy amikor a kormány lenget be kamatcsökkentést – evidens módon gyengítve a forintot. 

Nos, ez az amire a lengyelek rájöttek: ha regionális nagyhatalom akarsz lenni, nem tanácsos háborúzni a saját bankrendszereddel, pláne, ha rekordméretű hiánnyal küzdesz.

Monetáris szuverenitás kicsit másként

Lengyelország 2026-ra bebizonyította, hogy ki lehet törni a közepes fejlettség csapdájából. Nem ráolvasással, hanem a belső piac megerősítésével, bátor külföldi terjeszkedéssel és azzal, hogy a persze létező politikai csatározásokat nem engedik a gazdasági racionalitás fölé kerekedni.

Érdekes mellékszál, hogy Andrzej Domanski pénzügyminiszter nemrég megerősítette: Lengyelországnak esze ágában sincs bevezetni az eurót a közeljövőben. A saját valuta (zloty) megtartása – akárcsak nálunk a forint – elvileg tényleg versenyelőnyt jelenthetne. Ám a lengyelek ezt a monetáris önállóságot évek óta arra használják, hogy a válságok alatt tompítsák az ütéseket, és majd amikor eljött az idő, a felhalmozott tőkével ellentámadásba lendüljenek. Ezzel szemben Magyarország a monetáris szuverenitást gyakran unortodox kísérletezésre használta, ahol az árfolyam tudatos gyengítése nem a nemzeti bajnokok külföldi terjeszkedését, hanem az olcsó munkaerőre éhes összeszerelőipar kiszolgálását segítette. 

Cseh káosz, magyar tanulság: botrány ide vagy oda, Prága jobban áll

Miközben a hétvégén Prágában és több nagyvárosban is tüntetők álltak ki Petr Pavel államfő mellett, a cseh gazdaság továbbra is stabilabb képet mutat, mint a magyar. Egyre inkább egy onortodox gazdasági irányváltás képe rajzolódik ki, ám ők lehet, hogy kibírják. >>>