A keddi GDP-adat megint fájdalmasan gyenge: Magyarország bruttó hazai terméke 2025 harmadik negyedévében mindössze 0,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A szezonálisan kiigazított adatok alapján a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest pedig nem változott. Az év első három negyedévében a GDP 0,2 százalékkal haladta meg a 2024-es szintet – erősítette meg második becslésében a KSH. 

Ha az Eurostat adatait nézzük, Magyarország gazdasági teljesítménye a tagállamok között a sereghajtók közé tartozik: a negyedéves adatok szerint csak három ország – Írország (-0,1%), Románia (-0,2%) és Finnország (-0,3%) – produkált nálunk is gyengébb eredményt. Az éves összevetés sem fest kedvezőbb képet: a magyar 0,6 százalékos GDP-bővülés a harmadik legalacsonyabb érték volt az EU-ban, csak Németország 0,3 százalékos növekedése, illetve Finnország 0,7 százalékos visszaesése maradt el tőle.

Kapcsolódó

A beígért repülőrajt továbbra is várat magára, és semmi nem utal arra, hogy 2026-ra valódi fellendülés jönne. A gyenge teljesítményhez ugyanis magas finanszírozási költségek, visszafogott beruházások és bizonytalan gazdaságpolitikai környezet társul. 

A magyar gazdaság az utolsók közt, a lengyel az élbolyban

Azt, hogy a magyar vergődést kizárólag külső tényezők alakítják – mint ahogy azt a magyar kormány hangoztatja – az elég gyorsan cáfolható, elég csak körülnézni a régióban. Lengyelország, amely újra hozzáfér az uniós forrásokhoz, olyan növekedési adatokat produkál, amelyekhez foghatót ma kevés ország tud mutatni Európában.

A hazai össztermék (GDP) 3,8 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben az egy évvel korábbihoz képest.

A legfrissebb adatok szerint tehát a lengyel gazdaság majdnem 4 százalékot nőtt, a magyar csak 0,6-ot – vagyis több mint hatszoros a különbség.

A magyar „unokatesók” helyzete már a lengyeleknek is feltűnik: vajon mi történik „a Balaton mellett?” – utalva ezzel is Magyarországra a Visztula partjáról. A money.pl elemzésének már címe is beszédes:

Haveri kapitalizmus. Így állította meg Orbán Magyarország fejlődését.

A portál azt írja: Orbán gazdasági modellje olyan rendszerré vált, amely a kiválasztottaknak kedvez, nem az egész gazdaságnak. Majd így folytatják: Magyarország az első években gyorsan fejlődött, de aztán valami eltört.

A lap szerint a magyar gazdaság ma már messze van régi önmagától: Magyarország annak az országnak a példája lett, amely félúton lefékezett és megállt. A reformok nem mentek végig, a politikai rendszer pedig gyengíteni kezdte az intézményeket. Az elemzés külön kitér arra is, hogy a külföldi tőke visszafogottsága és az uniós konfliktusok együttesen okozták a magyar növekedés megakadását:

A befektetők egyre óvatosabban tekintenek egy olyan országra, amely állandó konfliktusban áll Brüsszellel.

A lap szerint Lengyelország ezzel szemben úgy tudott növekedni, hogy közben stabilizálta az intézményi környezetet, visszatért az EU fő áramába, és újra hozzáfért a helyreállítási és kohéziós forrásokhoz: „Az uniós pénzek beáramlása hatalmas lökést adott a lengyel gazdaságnak, és ez azonnal látszik az adatokban” – írják. 

Ezzel párhuzamosan Magyarország mára nettó befizetője lett az EU-nak, vagyis többet utal Brüsszelnek, mint amennyit visszakap – miközben Varsóra eurómilliárdok szakadtak rá.

Három évtized alatt a régió élére ugrott a lengyel gazdaság

Önmagáért beszél az Oeconomus Gazdaságkutató elemzése, amely bár a magyar gazdaság állapotát nem teszi párhuzamba, ám szintén Lengyelország erős, hosszú távon is stabil növekedési pályáját mutatja be. A think tank így fogalmaz: 

a lengyel gazdaság növekedése példaértékű, számos területen olyan sikereket ért el, amelyek közvetlenül járultak hozzá ahhoz, hogy az ország teljesítménye ezt a szintet el tudja érni.

Az elemzés kiemeli, hogy Lengyelország a rendszerváltás óta stabil szerkezeti fejlődést hajtott végre, amelyet az uniós csatlakozás, a piacgazdasági reformok és a folyamatos modernizáció támogatott. A tanulmány szerint az ország versenyképessége fokozatosan erősödött, a külföldi működőtőke beáramlása pedig hosszú távon magas növekedési pályára állította a gazdaságot.

Az Oeconomus szerint a lengyel modell egyik alapja, hogy a 2004-es EU-csatlakozás után nagymértékben bővült az export, és a lengyel ipar „kompatibilis rendszert” hozott létre, amely képes volt alkalmazkodni a külső sokkokhoz is. A tanulmány hangsúlyozza: a lengyel gazdaság fejlődése nem egyetlen év sikere, hanem három évtized folyamatos átalakulásának az eredménye. Igaz hozzáteszik, azt is hogy a növekedésnek később lehetnek akadályozó tényezői, úgy mint a munkaerőhiány, a társadalom öregedése, az energiaárak emelkedése, a háború vagy a gazdasági függés — például Németországtól. 

Kemények vagyunk, uniós pénzek nélkül is boldogulunk – 2026 végéig

Nos, egy ilyen helyzetben ült be Nagy Márton a parlament költségvetési bizottsága elé, ahol másfél órán át kérdezték a gazdaság minden szegletéről. A miniszter többször ismételte, hogy

a magyar növekedést a háború és a német gazdaság gyengesége fogja vissza.

Az ellentmondás csak az, hogy Lengyelország ugyanúgy szenvedi el ezeket a hatásokat – ahogy a fenti tanulmányból is kiderült. Ugyanúgy határos Ukrajnával, mi több, Oroszországgal is. Ha valahol számítana a háborús kitettség, akkor ott. És ugyanúgy a német piacba exportál, mint Magyarország – ráadásul nagyobb arányban. 

„Magyarország kis ország, nem tud csak belső piacra építeni, nem lehet Lengyelországhoz hasonlítani – hangoztatta Nagy Márton egy kérdésre válaszolva. – A külkereskedelmi szerkezet olyan, mint a tankhajó, ezt nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni”.

A miniszter szerint az exportfüggőség és a német iparhoz való kötődés hosszú távú adottság, ám a diverzifikáció folyamatban van – például a keleti nyitással.  

Nagy Márton: A bankok csak parkoltatják az emberek pénzét, sőt szénné keresik magukat

A költségvetési bizottság előtt számol be a jövő évi tervekről a nemzetgazdasági miniszter. Lesújtó véleménnyel van Nagy Márton a bankokról, akik semmi jóra nem számíthatnak jövőre a kormánytól >>>

A növekedési gyengeségre adott magyarázat egyik legvitatottabb mondata pedig így szólt:

„Jelenleg az uniós pénzek hiánya nem jelent semmilyen növekedésbeli hátrányt Magyarországnak” – mondta Nagy Márton, hozzátéve, hogy az uniós pénzek részleges befagyasztása szerinte nem gazdasági, hanem politikai kérdéskör, ráadásul csak 2026 végén lesz érezhető az uniós pénzek elfogyása.

Mindez a lengyel adatok fényében mondhatni sajátos fénytörést kap. Varsó persze mindig jobban pörgött, de épp az uniós pénzek megnyitása után kapott még egy komoly lökést, Magyarország pedig épp akkor lassult le leginkább, amikor a források elkezdtek apadni.

A szemet szúró kontrasztot a lengyel lap is hangsúlyozza:

Amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz, Közép- és Kelet-Európa egyik leggazdagabb országa volt, ma a legszegényebbek közé tartozik

– írják, hozzátéve, hogy ezt nem lehet mind Orbán Viktor nyakába varrani. A hatalmon töltött ideje nem csupán gazdasági kudarcok sorozata volt – jegyzik meg. Épp ellenkezőleg, 2010-es választási győzelme – és nyolc év ellenzéki időszak utáni visszatérése a hatalomba – közvetlen következménye volt annak a recessziónak, amelyet Magyarország a baloldali uralom alatt átélt. Ez nagyrészt a globális pénzügyi válság, valamint Gyurcsány Ferencék gazdaságpolitikai hibáinak is a következménye volt. 2009 végén Magyarország GDP-je reálértéken 7 százalékkal alacsonyabb volt, mint három évvel korábban, míg Lengyelország GDP-je közel 16 százalékkal magasabb számot produkált.

Ördögi kör

Magyarország jelenlegi gyenge növekedésének okát a lengyelországi szakértők egybehangzóan abban látják, hogy a 2022-es választások előtt a kormány jelentősen megemelte a költségvetési kiadásokat, majd a választások után hirtelen visszavonta ezeket az ösztönző lépéseket. 

Piotr Kalisz, a Citi Handlowy vezető közgazdásza szerint a gyors fiskális szigorítás különösen az állami beruházásokat érintette, amelyeknek magas a multiplikátorhatása, vagyis közvetlenül befolyásolják a gazdaság teljesítményét. A szigorítás így közvetve a költségvetési bevételeket is visszavetette, ami újabb kiadáscsökkentésre kényszerítette a kormányt, és létrejött egy „ördögi kör”, amely tovább gyengítette a növekedést.

A szakértő szerint a beruházások visszaesése nemcsak a hazai kiadások megvágásából következett, hanem abból is, hogy a közberuházások jelentősen lassultak az uniós források rendkívül alacsony felhasználása miatt, amelyek felfüggesztését a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti viták okozták. Mivel az állami és a vállalati beruházások szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az uniós pénzek hiánya a magánszektor fejlesztéseire is visszahúzó hatást gyakorolt.

A magyar kormány közben a beruházások visszaesésre évek óta fogyasztásélénkítéssel próbál reagálni,

amelynek része a választások előtti osztogatás is: a közszféra béreinek és a minimálbérnek jelentős emelése, a különféle szociális juttatások, a tizennegyedik havi nyugdíj, a családi adókedvezmények megduplázása, valamint a 40 év alatti kétgyermekes nők és a háromgyerekes anyák teljes személyi jövedelemadó-mentessége. Ezek a lépések, kiegészítve a támogatott lakáshitelekkel, évek óta a fogyasztást tartják a magyar növekedés fő hajtóerejének, és 2019 óta reálértéken közel 16 százalékos fogyasztásbővülést eredményeztek.

A tartós keresletélénkítés azonban erős inflációs nyomást hozott, ami magas kamatszintet tart fenn: a magyar alapkamat 6,5 százalék, szemben a lengyel 4,25 és a cseh 3,5 százalékkal.

Emellett a kormány árupiaci beavatkozásai – például az árrésstopok és a kiskereskedelmi adók emelése – bizonytalanságot keltenek a befektetők körében, és az Európai Bizottság szerint hátrányosan érinthetik a külföldi szereplőket. Nyilván nem használ az sem, hogy a Transparency International Magyarországot az EU legkorruptabb országának tartja, az EBRD pedig a kormányzás minőségét a régiós szint alattinak értékeli, ami alacsony hitelminősítésben és magas állampapírhozamokban tükröződik. A Berenberg Bank szerint az így kialakult gazdasági modell a „haverkapitalizmus” példája, amely elsősorban a miniszterelnök szűk körének kedvez, miközben az ország hosszú távú gazdasági érdekei háttérbe szorulnak.