Mintegy 300-an úgy döntöttek, hogy levelet írnak a G20 csúcstalálkozó alkalmából a résztvevőknek, felvetve a brutálisan gazdagok fokozottabb adóztatásának kérdését, mégpedig globális szinten. A szerzők között is akadtak gazdagok, mint például a Disney-örökös Abigail Disney, rajtuk kívül közgazdászokat és politikusokat említ a The Guardian.

Ki nagyon gazdag?

Az ötlet több szervezettől származik, mint a Patriotic Millionaires, az Oxfam, az Earth 4 All vagy az Institute for Policy Studies. Alapvető problémának tartják az egyenlőtlenség növekedését: az 50 millió dollár fölötti összeggel rendelkezők vagyona megduplázódott (azt nem említik, hogy mennyi idő alatt), és 11 800 milliárd dollárt ért el, miközben az összes adóbevételen belül csak 4 százalék érkezik a különösen gazdagokra kivetett adókból.

Brit túlsúly

Mint írják: "Rengeteg javaslat van már az ügyben a világ vezető közgazdászaitól, a nagyközönség szeretné, a levélírók is szeretnék, ha megvalósulna, már csak a politikai akarat kell hozzá: itt a lehetőség a csúcson, hogy ez is meglegyen". Úgy tűnik, hogy a brit szervezetek és magánszemélyek kissé felülreprezentáltak a levélírók között, ezt az is mutatja, hogy az Egyesült Királyságot ostorozzák, miközben ma már a legtöbb szupergazdag nyilván nem az ipari forradalom egykori elindítójánál van, sőt, az EU-ból való kilépés okozta károk között kisebb bajuk is nagyobb, mint ezzel foglalkozni.

A levélírok kifogásolják, hogy Jeremy Hunt brit pénzügyminiszternek nincsenek tervei a gazdagok megadóztatására, és a Munkáspárt árnyékkormányának pénzügyminisztere is azt nyilatkozta, hogy nincsenek ilyen terveik hatalomra kerülésük esetén. Végül arra jutnak, hogy ha már a szigetországban nincs meg a politikai akarat, akkor nemzetközi szinten kell lépni. Ez egyébként is logikus, hisz ha az országok eltérően lépnek az ügyben, a tőke az alacsonyabb adózású helyekre vándorol, amivel az adóztató országok még rosszul is járnak. 

Összetett kérdés

A levélírók úgy gondolják, hogy a G20 csúcs remek lehetőség arra, hogy a leggazdagabb országok illetve a nagy gazdaságok vezetői egyetértésre jussanak a kérdésben, megemeljék a nagyon gazdag magánszemélyek adóját, megakadályozzák az adóelkerülést körükben, és megszűnjön az adóverseny, melyben az egyes országok alacsonyabb adókkal akarják magukhoz vonzani a tőkét. A globális minimumadó is ezt célozta a cégek nyereségadójának esetében, mivel problémásnak tűnt, hogy egyes országok legnagyobb gazdasági szereplői máshol fizetik be az adót.

Míg utóbbi valóban egy reális probléma, a gazdagok megadóztatása inkább elvi, mint gyakorlati kérdésnek tűnik. Sokuk, különösen azok, amelyek innovációból, vállalkozásból gazdagodtak meg, eleve igen magas adót fizet, legalábbis az USA-ban, ahol messze a legtöbb ilyen vállalkozó lesz sikeres. Más országokban persze összetettebb a helyzet, különösen olyan helyeken, ahol oligarchák gazdagodnak meg, és messze nem az újítás, a vállalkozási hatékonyság a döntő.

A konkrét megoldásra nincs javaslat

A kérdés ugyancsak jogosnak tűnik azoknál, akiknek a gazdaság valamiféle "ingyen ebédként" érkezik, mint például az ultragazdagok örökösei, vagy éppen a természeti kincsekből meggazdagodók, ahogy egy időben nevezték: az olajsejkek. Örökösödési adó ugyanakkor sok országban van, néhol egész komoly mértékű, éppen azért, hogy ezt a fajta igazságtalanságot mérsékelje, egyúttal nem kis mértékben növelve a költségvetési bevételeket. Hogy általában a gazdagok további és globális adóztatását konkrétan hogy képzelik, a levélírók, az nem igazán derül ki.