Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Szász Máté, a Magyar Longevity Alapítvány kurátora és a SYNLAB Hungary szakmai igazgatója előadása elején felidézte Woody Allen híres mondását, miszerint „nem mások emlékezetében szeretne tovább élni, hanem a saját lakásában”. Felhívta rá a figyelmet, hogy bár a halhatatlanság továbbra is utópia, a tudomány és a technológia egyre pontosabban képes mérni, sőt befolyásolni is az öregedési folyamatokat.
A genetikai, epigenetikai és mikrobiom-adatok robbanásszerű növekedése azonban kezelhetetlenné vált az emberi értelmezés szempontjából, ezen segít a mesterséges intelligencia, amely laboradatok és mintázatok alapján képes kockázatbecslést végezni, és ez alapján irányt mutatni az orvosoknak.
Az előadásban többször is előkerült a biológiai életkor fogalma, amely eltérhet a naptári kortól. Az epigenetikai markerek („lakatok” a DNS-en) száma alapján pontosan mérhető, mennyire terhelt meg valójában a szervezetünk. Az öregedés nem folyamatos, hanem epizodikus: nagy életesemények, traumák vagy fertőzések felgyorsíthatják, míg sport, relaxáció vagy megfelelő táplálkozás lassíthatja, sőt átmenetileg akár vissza is fordíthatja.
Szász Máté egy izraeli–amerikai–kanadai kutatást idézett, amelyben nyolchetes életmódprogrammal a résztvevők átlagosan 3,2 évvel fiatalodtak biológiai értelemben.
A jövő kulcsa a szakember szerint a valós idejű mérés és visszajelzés. Ennek eszköze lehet például egy okosórába beépített kemoszenzor, amely a fehérjékhez kapcsolódó úgynevezett AGE-vegyületeket detektálja.
Ezt kombinálva genetikai vizsgálatokkal és egy AI-alapú „virtuális klinikával” olyan adaptív protokollok állíthatók fel, amelyek nemcsak javaslatot adnak, hanem az életmód-változtatások követését és hatásának mérését is biztosítják.
Először a tudomány történetében lehetőségünk van arra, hogy a mozgó protokoll valós időben igazodjon az életünkhöz
– fogalmazott Szász Máté, aki szerint ez a szemléletváltás jelentheti az első valódi lépést a biológiai fiatalodás tudatos eléréséhez.
Ez egy paradigmaváltást jelent, amelynek megfelelően az emberi életidő nem passzívan „fogyasztandó”, hanem egy aktívan alakítható folyamat. A kérdés így nem az, hogy halhatatlanok leszünk-e, hanem hogy miként tudunk hosszabb ideig egészségesen és teljes életet élve jelen lenni.
