Az innováció és a tudomány szerepe ma már nem csak a jövő ígéretét jelenti: a gazdasági versenyképesség egyik kulcseleme. 2024-ben hazánkban a kutatás-fejlesztésre (K+F) fordított összeg – az előzetes adatok szerint – átlépte az 1075 milliárd forintot, ami a GDP 1,32 százalékát jelentette. Ez ugyan messze elmarad az Európai Unió átlagától, amely 2,24 százalék körül stagnál, ám 3,3 százalékos éves növekedése bizakodásra ad okot, ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tanulmányából.

Az 1,32 százalékos K+F-ráfordítás arányával Magyarország a visegrádi négyek között a rangsor középmezőnyében helyezkedik el, az Európai Unió (EU) tagállamai között pedig a 18. pozíciót foglaljuk el. Bár a magyar innovációs ökoszisztéma még nem éri el a svéd vagy belga szintet, ahol a K+F-kiadások a GDP 3,6 és 3,3 százalékát teszik ki, a trend növekedést és fejlődést jelez.

Szűk elit kezében az innovációk többsége

A vállalkozói szektor szerepe meghatározóvá vált. Az összes K+F-kiadás 77 százaléka – mintegy 819 milliárd forint – idén is a vállalkozási kutatóhelyekről érkezett, és ezen belül is a top 100 vállalat koncentrálja az innováció jelentős részét, vagyis az ország innovációs teljesítménye egy szűk  elit kezében összpontosul. 

Miközben a kutatóhelyek száma és forrásai módosulnak, a szakemberek létszáma enyhe csökkenést mutat: a K+F-ben dolgozók száma közel 88 ezer fő, amelyből 73 ezer főt állományban foglalkoztatnak.

Érdekes fejlemény, hogy bár az összlétszám csökkent 1,7 százalékkal, a kutatók száma 0,8 százalékkal emelkedett, jelezve, hogy a tudományos elit fokozatosan erősödik – írják a tanulmányban.

A tudományterületek között továbbra is a műszaki tudományok dominálnak: az összes K+F-ráfordítás 57 százaléka innen származik. Különösen a villamos-, elektronikai és informatikai mérnöki kutatások kaptak nagy hangsúlyt, de kiemelkedő szerepet játszanak a gyógyszeripari fejlesztések is. Érdekes, hogy az informatika területén 38 százalékos ráfordításnövekedést mértek, ami tükrözi a digitalizáció és az IT-szektor bővülésének trendjét Magyarországon.

Eközben a természettudományok és az orvostudományok kissé visszafogottabb költéseket mutatnak, különösen aggasztó az agrártudományok csökkenő támogatottsága, ami az innováció e hagyományosan fontos területén lehet hosszabb távú kockázat.

Budapest az ország innovációs központja

Regionális szinten a K+F tevékenység továbbra is  Budapest központúságát mutatja: itt koncentrálódik az innovációs teljesítmény, az egy vállalkozási kutatóhelyre jutó ráfordítás közel 806 millió forint volt, míg az országos átlag „csupán” 20 százalékkal alacsonyabb. A Nyugat-Dunántúl fejlődése mellett jól láthatóan komoly kihívást jelent a fejlettebb K+F-intenzitású régiók közé kerülni.

Az egy vállalkozási kutatóhelyre jutó K+F-kiadások országos szinten 20 százalékkal növekedtek 2023-hoz képest, ami dinamikus fejlődést mutat. A fővárost követi a Nyugat-Dunántúl régiója, ahol szintén magas, 569 millió forintos átlagértéket mértek, ami a második legjobb mutató az országban. Ezzel szemben Dél-Dunántúlon a kutatás-fejlesztési ráfordítások jóval alacsonyabb szinten álltak, csupán 142 millió forint jutott egy-egy vállalkozási kutatóhelyre, ami jól mutatja a régiós egyenlőtlenségeket.

A K+F-tevékenységben részt vevők létszáma – hasonlóan a ráfordításokhoz – szintén Budapesten és országosan is emelkedett, 19, illetve 18 százalékkal, ami a magyar innovációs szektor bővülésére utal.

Kapcsolódó

Sok a külföldi finanszírozás

A külföldi finanszírozás térnyerése további erőforrásokat hoz Magyarországra: a nemzetközi tőke 23 százalékos növekedéssel 246 milliárd forintot pumpált be, amiben a globális együttműködések, a nemzetközi kutatási projektek egyre fontosabb szerepet játszanak.

Összességében 2024-ben Magyarország K+F-pályája szilárd, de még bővítésre szoruló alapokon nyugszik, többek között ezt lehet levonni a KSH adataiból.

Az innováció szerepe a gazdaságban egyértelműen növekszik, az egy főre jutó ráfordítás 18,5 millió forintra nőtt, ami a kutatók fejlődését, a szakterületi koncentrációt és a vállalati szerepvállalás erősödését mutatja.

Ugyanakkor a versenytársak, különösen a skandináv országok képességeihez viszonyítva még van  lehetőség a fejlődésre.

Az államháztartási források csökkenése és a területi egyenlőtlenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövőben fontos lesz a fenntartható, kiegyensúlyozott fejlesztési politika, amely támogatja a magyar tudományos közösséget és a hazai vállalkozások innovációs törekvéseit egyaránt.