A KSH által ma megjelentetett 7,9 százalékos novemberi éves, vagyis tavaly novemberhez képest mért adat igen szép csökkenést mutat, hisz egy hónappal korábban 9,9 százalék, fél éve még 20 százalék fölötti volt a mérték. Elvileg meglepő, hogy ilyen gyorsan tudjon csökkenni az infláció, valójában az inflációs válság szokatlan jellege okozza ezt, miután az erősen eltúlzott korábbi áremelkedéseket főleg az élelmiszerek esetében árcsökkenés követte.

Havi szinten zéró

A 7,9 százalékos adat mellett azt is közzétette a statisztikai hivatal, hogy októberről novemberre nem változtak átlagosan az árak, azaz 0 volt az infláció. Ez úgy adódott, hogy míg egyes termékeknél kisebb áremelkedés zajlott, másoknál, főleg az élelmiszereknél és az üzemanyagoknál árcsökkenés történt. Az üzemanyagoknál természetes az olajártól függő ingadozás, és most az olajár nagyot esett, az élelmiszereknél viszont ez összefüggésben van a tavalyi eseményekkel.

Gyors felfutás, ugyanilyen gyors lecsengés

A 2021-ben indult, de igazából tavaly kiteljesedett inflációs válság eltérő volt minden korábbi inflációs folyamattól. Ennek két fő oka volt a világban, három Európában, ugyanakkor mindegyik magában hordozta a gyors inflációcsökkenés lehetőségét. Az első ok az volt, hogy a jegybankok éveken át fedezetlen pénzt öntöttek a gazdaságra szerte a fejlett világban (régónkat is beleértve), hogy serkentsék a gazdasági növekedést. Ez a pénz sokáig csak az ingatlan-, és értékpapírpiacokat fűtötte, de törvényszerű volt, hogy egyszer csak a fogyasztási cikkeket is eléri.

A második okot a járvány szolgáltatta, részben azáltal, hogy felerősítette 2020-ban a fedezetlen pénzkibocsátást, részben azért, mert szétzilálta a világméretű ellátási láncokat, így hiány keletkezett egyes termékekből és szolgáltatásokból, illetve a szállítás költségei hirtelen az égbe szöktek. Ezzel párhuzamosan az olajár is meredeken emelkedett, miután 2020-ban az első nagy leállásnál az olajtermelők megállapodtak, hogy alkalmazkodnak a visszaesett kereslethez, azonban, mikor a fogyasztás helyre állt, nem siettek a kínálatot is helyreállítani.

Ami rátett egy lapáttal

Ez már önmagában elég volt egy inflációs lökéshez, de az igazán nagy tényező Európában és különösen térségünkben az orosz-ukrán háború volt, szerencsére csak átmeneti hatással. Oroszország éveken át rászoktatta Európát saját termékére a mesterségesen lenyomott árakkal, ami Pletser Tamás, az Erste elemzője szerint már a háborús készülődés eleme volt, Európát kiszolgáltatott helyzetbe akarták hozni. Az ár ugyanakkor 2021 őszén hirtelen megemelkedett, ami ugyancsak tudatos orosz lépésnek köszönhető: hirtelen lefékezték a kínálatot a szabadpiacon.

Így érkezett el Ukrajna megtámadása, ami oda vezetett, hogy Európa egyrészt elfordult az orosz gáztól, másrészt az oroszok is elzárták a gázt egyes országok felé, bízva abban, hogy a kontinens összeomlik orosz gáz nélkül, ezért felold minden szankciót. Az ár az égbe szökött, de gyorsan sikerült cseppfolyós (LNG) gázzal pótolni az oroszt, így év végén az ár már csökkent, Európa nem omlott össze.

Lett honnan árat csökkenteni

Hogy melyik országot mennyire érintette a dolog, az a gázimporttól való függéstől és a gázfelhasználás szintjétől függött, nálunk mindkettő magas volt, így a vállalati szereplők számára az energiaár a sokszorosára növekedett, ezért hirtelen termékeiket és szolgáltatásaikat is elkezdték esetenként többszörös áron adni, sokszor nem tudva, hogy termelhetik ki az energiaköltséget.

Ez hozta el az egészen páratlan árrobbanást különösen az élelmiszereknél, így lett 20 százalék feletti a teljes infláció, viszont a vásárlóerő ilyen körülmények között gyorsan visszaesett, miközben a jegybank is szigorú monetáris politikát hirdetett. A hamar visszaeső energiaár, a lecsökkent vásárlóerő és a jegybank pénzszűkítése oda vezetett, hogy idén év elején lelassult az áremelkedés, nyáron pedig már a túl magasra emelt élelmiszerek árában csökkenés következett be, így a havi szintű infláció lelassult, most pedig 0 lett.

Bázishatás

Mindebből törvényszerűen adódik, hogy amikor egy alacsony bázisú hónap kifut a számításból, vagyis több mint egy év telik el egy nagy áremelés hullám után, akkor nagyot csökken a havonta mért éves adat. Ezért tudott fél év alatt 22-ről 8 százalék alá csökkenni az infláció, és miután tudjuk, hogy nyár elejére lett igen alacsony a havi szintű áremelkedés, ebből következően jövő nyár elején az éves inflációs szám is ilyen alacsony lesz, feltéve, hogy addig nem jön érdemi áremelkedés.

Az üzemanyagok jövedéki adója meg fog emelkedni, de ezt részben máris kompenzálta az olajár esése (persze a jövőben emelkedhet is), ugyanakkor ez nem olyan nagy tétel az inflációs kosáron belül. Nem lenne meglepő, ha fél év múlva már csak 3 százalékos éves inflációs adatot látnánk, ami lehetővé is teszi, hogy a jövő évi teljes adat 5 százalék körül legyen, 2025-ben pedig már az egész éves adat az árstabilitást mutassa. Az infláció immár a múlté, persze hatásai, mint a két év alatt elveszett vásárlóerő, még egy darabig velünk maradnak, amíg a bérek reálértéke el nem éri az inflációs robbanás előtti szintet.