Budapesten az egy főre jutó vásárlóerő mintegy 2,1 millió forint volt 2019-ben, ez 24 százalékkal haladta meg az országos átlagot. A fővároson belül a XII. kerület vezet 3,4 millió forinttal, melyet a II. kerület követ 3,3 millióval, míg a sor végén a VIII. kerület áll 1,4 millió forinttal - számolta ki a GKI Gazdaságkutató Zrt.

A kutatók megbecsülték a települések vásárlóerejét a 2012-2019-es évekre, az analízis során felhasználták a NAV és a KSH megfelelő adatsorait (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások).

Kapcsolódó

Az eredmények alapján a megyei jogú városok egy főre jutó vásárlóereje 5 százalékkal magasabb az országos átlagnál, míg a többi vidéki városé 3, a községeké pedig 15 százalékkal marad el ettől.

GKI Gazdaságkutató Zrt.

Földrajzilag az ország észak-nyugati negyede, ezen belül is főként a Győr-Szombathely-Balaton-főváros által határolt terület tűnik ki, ugyanakkor jól látszik, hogy a dél-nyugati (Somogy, Baranya) és az észak-keleti és keleti határmente a legszegényebb jövedelmi szempontból.

A számítások szerint az egy főre jutó vásárlóerő 389 magyarországi településen nem haladta meg az egymillió forintot. Másik végletként kiemelkedő 42 település és 5 kerület helyzete, ahol 2,2 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő.

Fél százalék visszaesett

Magyarországon 2012 és 2019 között egy főre vetítve 81 százalékkal nőtt a vásárlóerő nominálisan. Ezen belül a települések/kerületek 99,5 százalékán nőtt, míg 0,5 százalékán viszont csökkent vagy stagnált.

Az átlagnál jóval gyorsabban tudott nőni a vizsgált időszakban a főváros néhány (főként tehetősebb) kerülete mellett Budapest észak-nyugati agglomerációja, az ország észak-nyugati részén (főként Pest, Fejér és Komárom-Esztergom megyében lévő) és a Balaton környékén fekvő több település, ugyanakkor Bács-Kiskun megye is a relatív nyertesek közt szerepel.

Tovább nőttek a különbségek

A jövedelmi helyzet alapján definiált első negyedbe eső települések egy főre jutó vásárlóereje 92 százalékkal nőtt, míg a második-harmadik-negyediké ettől jóval lemaradva rendre 75, 72, illetve 69 százalékkal.

A GKI elemzői szerint mindez azt jelenti, hogy a magasabb jövedelmű, gazdagabb települések előnye tovább nőtt a szegényebb településekhez képest - azaz ezek a települések, illetve lakói voltak képesek leginkább kihasználni a kedvező gazdasági konjunktúrát.