Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar gazdaság néhány éve még az elszabaduló inflációval küzdött, ma viszont egy egészen más probléma rajzolódik ki. A frissen közzétett júniusi adatok szerint az éves infláció mindössze 1,7 százalék volt, ráadásul májushoz képest nem emelkedtek az árak. Ezzel 2026 első hat hónapjából immár négyben a pénzromlás üteme a Magyar Nemzeti Bank 2–4 százalékos toleranciasávja alatt maradt, vagyis még azt a minimumszintet sem érte el, amelyet a jegybank az árstabilitással összeegyeztethetőnek tart. Persze ez változni fog, de az ING szerint az infláció csak az év végére térhet vissza a 3 százalék körüli tartományba és idén átlagosan már csupán 2,1 százalékos inflációval számolnak. Tehát éppen hogy be fog esni a tolerancia sávba az éves infláció.
Első pillantásra az alacsony infláció kedvező fejleménynek tűnhet, az árak alig emelkednek, a háztartások vásárlóerejét nem emészti fel a drágulás üteme. A gazdaságban - ahogy az életben is - azonban ritkán ilyen egyszerűek az összefüggések. A tartósan alacsony infláció mögött ugyanis olyan folyamatok húzódhatnak meg, amelyek már nem az egészséges árstabilitásról, hanem a lassuló gazdasági teljesítményről árulkodnak. Miközben a Magyar Nemzeti Bank továbbra is magas kamatszinttel igyekszik őrizni az árstabilitást, a szigorú monetáris politika egyre látványosabb mellékhatásokat okozott: erős forintot, kiemelkedően magas reálkamatot és egyre nagyobb nyomást az exportáló vállalatokon, miközben a gazdasági növekedés is nehezebben indul be.
Bár a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, egy jegybanki döntést nehéz elszigetelten, a gazdaság egészétől függetlenül értékelni. A tartósan magas kamatszint ugyan hatékonyan fékezi az inflációt, azonban drágítja a finanszírozást, erősíti a forintot és visszafogja a növekedést. Az inflációt nem lehet a gazdaság egészétől elvontan vizsgálni és ez egyre inkább feszültségbe kerülhet majd az új kormány gazdaságélénkítési céljaival. Nem véletlen, hogy az új pénzügyminiszter, Kármán András korábban arról beszélt: azt szeretné, ha a Magyarország iránt erősödő befektetői bizalom nem csupán a pénzpiacokon lenne érzékelhető, hanem a kamatszint csökkenésében is megmutatkozna.
Már az élelmiszerek sem drágulnak
Most az élelmiszerek ára okozta a legnagyobb meglepetést. Júniusban az éves élelmiszer-infláció mindössze 0,2 százalék volt, miközben májusban még 0,5 százalékot mértek, havi alapon pedig enyhén csökkentek is az árak. Ez azt jelenti, hogy az infláció egyik legfontosabb összetevője gyakorlatilag eltűnt, noha néhány éve még éppen az élelmiszerek drágulása hajtotta az áremelkedést. Nem véletlen, hogy az Országos Kereskedelmi Szövetség az adatokat úgy értékelte, hogy a keresleti oldalról semmilyen inflációs nyomásról nem beszélhetünk.
Az OKSZ szerint mindez kedvező feltételeket teremt az új kormány számára ahhoz, hogy gyorsan megvalósítsa elképzeléseit, és kivezesse az árrésstopot a piacról. „Véleményünket osztja Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és tovább erősíti az is, hogy amennyiben mindez az EU-s jogba ütköző, diszkriminatív és árfelhajtó hatású kiskereskedelmi különadó megszüntetésével párosul, akkor ezek a döntések a teljes ellátási láncban éreztetni fogják pozitív hatásukat” – hívta fel erre a figyelmet az OKSZ.
A részletes adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy korántsem mozognak együtt az egyes termékek árai. Miközben a burgonya (7,6 százalék), a büféáruk és az eszpresszókávé (egyaránt 6,5 százalék), valamint a cukorka és a méz (6 százalék) tovább drágult, addig több alapvető élelmiszer ára már jelentősen alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. A húskonzervek ára 26,9 százalékkal, a vajé és vajkrémé 12,9 százalékkal, a sertéshúsé pedig 10,9 százalékkal csökkent. Az összképet ugyanakkor torzítja, hogy az élelmiszer-kategóriában a vendéglátási szolgáltatások is szerepelnek, amelyek továbbra is felfelé húzzák az átlagot.
Ezek nélkül az élelmiszerek árszintje éves összevetésben már 2,4 százalékkal alacsonyabb lenne, vagyis a fogyasztók egy jelentős része ténylegesen olcsóbban vásárolhatna be, mint egy évvel ezelőtt. Az alacsony élelmiszer-infláció mögött több tényező egyszerre áll.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a világpiaci élelmiszerárak mérséklődése, a tartósan erős forint és a kormány által fenntartott árrésstop egyaránt lefelé nyomja az árakat. Ezek a hatások külön-külön is fékeznék az inflációt, együtt azonban már olyan mértékű dezinflációt eredményeznek, amely az egész fogyasztói kosárra is egyre erősebben rányomja a bélyegét.
A másik kulcsfontosságú inflációs kategória, a szolgáltatások továbbra is az átlagosnál gyorsabban drágulnak, de itt is egyértelmű lassulás látható. Az éves árindex az előző havi 4,3 százalékról 4 százalékra mérséklődött. Ez önmagában nem számít rendkívülinek: egy felzárkózó gazdaságban, ahol a bérek gyorsan emelkednek, a munkaerőigényes szolgáltatások ára jellemzően tartósabban nő, mint az áruké. A júniusi adatokat ugyanakkor részben még torzították az előző kormányzat által több ágazattal kötött árkorlátozó megállapodások. Ezek hatása a nyár elejével kifut, így júliustól ismét erőteljesebb áremelkedés jelenhet meg a szolgáltatásoknál.
Elfogyott az érv a magas kamatok mellett
Regős Gábor szerint vagyis miközben az infláció összességében továbbra is rendkívül alacsony, a szolgáltatási szektorban könnyen lehet egy átmeneti felpattanás. A tartós fogyasztási cikkeknél szintén folytatódott a dezinfláció. Az éves árindex 2,4 százalékról 1,9 százalékra csökkent, amiben jelentős szerepe lehetett a forint hónapok óta tartó erősödésének. Mivel ebben a termékkörben – az elektronikai eszközöktől a háztartási gépekig – magas az import aránya, az erősebb árfolyam közvetlenül mérsékli a beszerzési költségeket, ami idővel a fogyasztói árakban is megjelenik.
A júniusi adatok alapján egyre világosabb, hogy a gazdaságot tartósan alacsony inflációs környezet jellemzi.
Miközben az eurózónában az éves infláció 2,8 százalék körül alakul, Magyarországon az áremelkedés jóval ez alatt marad. Ez nem egyetlen tényező következménye, hanem több, egymást erősítő hatás eredője:
- a tartósan erős forint, az árrésstopok fenntartása,
- a világpiaci élelmiszerárak mérséklődése,
- valamint az alacsony inflációs várakozások
- és a visszafogott nemzetközi árnyomás egyaránt lefelé húzzák az árakat.
Az inflációs kilátásokat az energiaárak alakulása is kedvező irányba mozdította. A közel-keleti feszültségek enyhülésével újraindult a hajóforgalom a Hormuzi-szoroson, ami csökkentette az ellátási zavarokkal kapcsolatos aggodalmakat. Ennek hatására a kőolaj világpiaci ára a korábban látott, 100 dollár körüli szintekről ismét 70 dollár közelébe süllyedt, ami mérsékli az importált infláció kockázatát és lefelé módosította az év végi inflációs várakozásokat is.
A júniusi inflációs adat ugyanakkor a monetáris politika számára is új helyzetet teremt. A vártnál alacsonyabb, 1,7 százalékos infláció mellett a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa gyakorlatilag megkapta a mozgásteret a júliusra jelzett, 25 bázispontos kamatcsökkentés végrehajtásához. Ha a következő hetekben sem érkezik olyan külső sokk, amely érdemben megváltoztatná az inflációs pályát, akkor a piacok által már árazott augusztusi lazítást akár egy szeptemberi kamatvágás is követheti. Az ING hasonlóan látja: a júniusi “inflációs adat meglátásunk szerint bebetonozza a júliusi kamatvágást és hacsak nem látunk egy újabb geopolitikai eszkalációt, úgy vélhetően az augusztusi vágás is biztosra vehető.” Majd hozzátették:
Egy újabb – júliusi – alacsony inflációs mutatóval egyértelműen megnyílik az út arra, hogy a már bejelentett „mini” kamatvágási ciklus „midi” ciklussá hízzon és az ősz folyamán is folytatódjon a monetáris lazítás.
Tehát 2026 egészében nagyjából 2 százalékos, vagy azt csak kis mértékben meghaladó infláció valószínűsíthető. Ez első látásra kedvező hírnek tűnhet, gazdaságpolitikai szempontból azonban egyre élesebb dilemmát vet fel. Miközben az árstabilitás hónapok óta megvalósult, egyre nehezebb indokolni a Magyarországon fennmaradt, nemzetközi összevetésben is kiugróan magas pozitív reálkamatot. A júniusi inflációs adatok ugyanakkor érdemben növelik annak esélyét, hogy a következő hónapokban felgyorsuljon a kamatcsökkentési ciklus, és a reálkamat fokozatosan mérséklődjön.