Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Alaposan felkavarta az állóvizet a két nappal ezelőtt, a parlamentben elhangzott azonnali kérdés.
A Tisza-kormány újra bevezeti a katát
Apáti István, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője arról kérdezte Kármán András pénzügyminisztert, mikor állítja vissza a kormány eredeti, vagy az érintettek számára annál is kedvezőbb formában a kisadózó vállalkozások tételes adóját, vagyis a katát.
Az ellenzéki képviselő az adónemet az elmúlt másfél évtized kevés gazdaságpolitikai sikertörténetének egyikeként említette. Felidézte, hogy a katát százezrek választották, családtagjaikkal együtt pedig mintegy másfél millió ember számára biztosított megélhetést vagy kiegészítő keresetet. A rendszer fénykorában a tervezettnél is nagyobb, éves szinten hozzávetőleg 200 milliárd forintos költségvetési bevételt hozott.
Kármán András válaszában azt mondta: a kormány tervei szerint 2027-től ismét széles körben elérhetővé teszik az adónemet, mivel az egyszerű, kiszámítható, és nem ró aránytalan adminisztrációs terhet az ezt választó vállalkozókra. A pénzügyminiszter az elmúlt évek egyik legnagyobb hibájának nevezte, hogy a korábbi szabályozás nem tett különbséget a rendszer eredeti célcsoportja és azok között, akik adóoptimalizálási célból használták ki a lehetőséget. A kormány célja az, hogy egyszerűbbé és igazságosabbá tegye a kata rendszerét. Hozzátette: az ígéretüknek megfelelően a jövőbeni adóváltoztatásokat valódi, érdemi konzultáció előzi majd meg.
A bejelentésre már másnap megérkeztek a gazdasági szereplők reakciói. Az Ipartestületek Országos Szövetsége közölte, hogy a kata szélesebb körű elérhetősége növelné a kisvállalkozások, az egyéni vállalkozók és a kézművesek munkalehetőségeit, ezért üdvözlik a kormány tervezett lépését.
A nyugdíjszabályokhoz is hozzá kellene nyúlni
Németh László, az IPOSZ elnöke az MTI érdeklődésére arról beszélt, hogy a szervezet korábban is jelezte: lehetővé kellene tenni a katás vállalkozók számára, hogy adószámmal rendelkező cégeknek is számlázhassanak. Szerinte ezzel bővülhetne a beszállítói kör, a katások több megrendeléshez juthatnának, és más vállalkozásoknak is dolgozhatnának. Az IPOSZ álláspontja szerint a kata szélesebb körű elérhetősége a gazdaság fehéredését is segítené.
Ha nem adhat egy katás vállalkozó számlát egy másik vállalkozásnak, akkor kénytelen lesz előbb-utóbb feketén dolgozni
A szervezet a nyugdíjszabályok módosítását is szükségesnek tartja. Az IPOSZ szerint az 50 ezer forintos katafizetés a jelenlegi szabályok mellett nem teszi lehetővé, hogy a nyugdíjhoz számított szolgálati idő megegyezzen a ténylegesen ledolgozott idővel. A mostani rendszerben egy katás vállalkozónak közel három évet kell dolgoznia ahhoz, hogy egy év szolgálati időt szerezzen a nyugdíjszámításhoz.
Németh László szerint a kérdésnek településpolitikai jelentősége is van. Fontosnak nevezte, hogy a kistelepüléseken is megmaradjanak a szolgáltató kisvállalkozások, mivel ezek a helyben elérhető szolgáltatások teszik élhetőbbé a településeket.
Kármán András jelzése után a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste javaslataival és vitairatával a Pénzügyminisztériumot. Az MKIK szerint az újraszabályozásnál tanulni kell a korábbi rendszer tapasztalataiból, különösen azokból a kockázatokból, amelyek végül a 2022-es szigorításhoz vezettek. A Nagy Elek által vezetett testület öt javaslatot dolgozott ki a kata feltámasztására.
A kamara felidézte, hogy a kata 2013. január 1-jén indult el. A vállalkozóknak havi 50 ezer forint tételes adót kellett fizetniük, amely mellett az ellátási alap 81 300 forint volt. Ez az akkori, 98 ezer forintos minimálbér 83 százalékának felelt meg. A rendszerhez minimális feltételek kapcsolódtak, amelyekről később kiderült, hogy viszonylag könnyen megkerülhetők.
Az MKIK értékelése szerint a konstrukció idővel eltávolodott eredeti céljától. A vállalkozók és könyvelőik megismerték a rendszer működését, a kata pedig egyre inkább általános jövedelemkivételi és adóoptimalizálási csatornává vált. Ezt gyorsította a kata és az áfa alanyi mentesség határainak emelése, ami növelte a ténylegesen kihasználható éves számlázási keretet, miközben a havi 50 ezer forintos tételes adó változatlan maradt, vagyis nem történt valorizálás.
A kamara szerint a 2022-es újraszabályozás idejére a katás adózók száma nagyságrendileg 440–450 ezerre nőtt, és a létszám gyors bővülést mutatott. Ezzel párhuzamosan a központi költségvetésben az szja-, társadalombiztosítási járulék- és szociális hozzájárulásiadó-bevételeknél egyre nagyobb elmaradások jelentkeztek.
Az MKIK megfogalmazása szerint a probléma közgazdasági lényege az, hogy
a gazdaságban képződő jövedelem mindig a legkisebb költségű, legkisebb ellenállású útvonalat keresi.
A kamara hat fő kockázatot azonosított
A legsúlyosabb visszaélési kockázat a munkabér katás jogviszonnyá alakítása volt. Ebben az esetben a nagyjából 40 százalékos adóék helyett 5–10 százalékos közteher mellett lehetett jövedelmet kivenni, a különbség pedig költségvetési bevételkiesést okozott. Tipikus esetként azt említették, amikor egy korábbi vagy tényleges munkavállaló formálisan egyéni vállalkozóként számlázott ugyanannak a megbízónak, miközben a munkavégzés gazdasági tartalma továbbra is munkaviszonyra emlékeztetett: egy domináns megrendelő, rendszeres díjazás, személyes munkavégzés, szervezeti alárendeltség, a megbízó eszközeinek vagy munkarendjének használata jellemezte a konstrukciót. Az MKIK szerint ez nem pusztán adótechnikai kérdés, mivel a jogviszony átalakítása gyengítheti a munkavállalói védelmet és a társadalombiztosítási jogosultságok alapját is.
A második jelentős kockázat az osztalék- és nyereségkivétel katás költségszámlán keresztüli megoldása volt. Ilyenkor egy társas vállalkozás nem bérként vagy osztalékként fizetett ki jövedelmet a tényleges tulajdonosnak, illetve a tulajdonosi körhöz közel álló személynek, a kifizetés katás egyéni vállalkozó számlája alapján jelent meg költségként. A kamara szerint ez különösen nehezen ellenőrizhető konstrukció, mivel a formális számlázási lánc mögött a valós teljesítés bizonyítása bonyolult, a szereplők gyakran családi, bizalmi vagy üzleti kapcsolati hálón belül működnek.
A harmadik strukturális probléma a versenysemlegesség sérülése volt. Azok a vállalkozások, amelyek alkalmazottakkal, bérköltséggel, járulékfizetéssel, társasági adózással, iparűzési adóval és teljes adminisztrációval működtek, jóval magasabb közteher mellett versenyeztek olyan szereplőkkel, amelyek hasonló szolgáltatást katás számlázással, lényegesen alacsonyabb adóteher mellett nyújtottak. Az MKIK szerint ez nemcsak költségvetési bevételkiesést okozott, piactorzító hatása is volt, mivel a szabálykövető foglalkoztatás és vállalati működés versenyhátrányba került.
Negyedik kockázatként a kihasználatlan katás keretek más jövedelmek kimentésére történő értékesítését vagy szívességi használatát említette a kamara. Sok kisadózó nem használta ki a teljes bevételi keretét, különösen annak 6 millióról 12 millió forintra emelése után, a fennmaradó kapacitás pedig számlázási lehetőségként jelent meg ismerősi, üzleti vagy családi körben. Ez a gyakorlat az MKIK szerint összemosta a jogszerű mikrovállalkozói adózást és a visszaélésszerű jövedelemkimentést, utólagos ellenőrzéssel pedig rendkívül nehezen volt szétválasztható a két magatartás.
Az ötödik visszaélési csatorna a fiktív vagy túlértékelt szolgáltatási számlázás volt. A kamara szerint a tanácsadási, marketing-, adminisztrációs, közvetítési, informatikai vagy kreatív szolgáltatások különösen alkalmasak voltak nehezen mérhető ellenérték melletti jövedelemátcsoportosításra. Példaként azt az esetet említették, amikor egy ténylegesen elvégzett szolgáltatásról a valós díjnál magasabb összegű számla készült, a túlárazott rész egy része pedig készpénzben visszakerült a megrendelőhöz. Mivel a gazdasági esemény formálisan megtörtént, az adóhatóság számára nehéz bizonyítani a túlárazást és a visszajuttatást.
A hatodik kockázat a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer hosszú távú torzulása. A korábbi és a jelenlegi kata-rendszerben a tényleges jövedelem és a tb-ellátási alap jelentősen elszakadt egymástól. Hosszú időn át alacsony ellátási alap keletkezett, a nyugdíj- és ellátórendszer finanszírozási terhei pedig részben későbbi időszakokra tolódtak.
Az MKIK szerint az újraszabályozás kulcskérdése nem pusztán az, hogy szélesebb legyen-e a kata. Legalább ilyen fontos, milyen jövedelemáramlási útvonalakat enged majd a szabályozás, és melyeket zár le már a rendszer kialakításakor. A kamara álláspontja alapján újra célszerű megnyitni a vállalati megrendelők felé történő széles körű számlázást, ezzel egy időben kezelni kell a munkabér-kiváltást, az osztalékkivételt, a fiktív költségszámlázást és a versenytorzítást. Ellenkező esetben nagy eséllyel megismétlődhet a korábbi pálya: gyors felfutás, tömeges optimalizáció, növekvő költségvetési veszteség, majd újabb kényszerű szigorítás.
- Az MKIK első javaslata szerint a jelenlegi kata megmaradhatna lakossági ügyfelekre épülő, B2C-orientált rendszerként, amelyben kis mértékű B2B számlázási keretet is kialakítanának. A havi 50 ezer forintos fix tétel fennmaradhatna, vagy 75–100 ezer forintra emelkedhetne, arányosan magasabb tb-ellátással. Az éves keret 18 millió forint lenne, esetleg az áfa alanyi mentesség éves határához igazítva. Új elemként a katás vállalkozó az éves keret 10, 15 vagy 20 százalékáig üzleti költségelszámoló ügyfeleknek is számlázhatna.
- A második javaslat a 2013-as paraméterekhez térne vissza, figyelembe véve a forint 2013 és 2027 közötti, nagyjából 80 százalékos értékvesztését. Ebben a modellben havi 100 ezer forintos adó, 12 millió forintos éves keret, valamint B2C- és B2B-számlázási lehetőség szerepelne. A kamara szerint nyitott kérdés, milyen részletszabályokkal lehetne kizárni a bújtatott munkaviszonyt. Felmerülhet a korábbi, megbízónkénti 3 millió forintos szabály visszahozása, a gyakorlati tapasztalatok alapján ez azonban könnyen megkerülhető volt kapcsolt vállalkozásokkal, közvetítő cégekkel, családtagok bevonásával vagy projektek mesterséges felosztásával.
Az MKIK ezért a fix összeghatárok helyett koncentrációs vizsgálatot is megfontolásra javasol. Ennek lényege, hogy ha egy katás vállalkozó éves árbevételének több mint 50 vagy 75 százaléka egyetlen megrendelőtől származik, akkor automatikusan többletközteher keletkezzen, vagy NAV-kockázati jelzés induljon. A pontos arány meghatározását a kamara NAV-adatok alapján tartaná indokoltnak. - A harmadik javaslat egy több tételes kata-változatot idéz fel, amelyet még a 2022-es szigorítás idején dolgoztak ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Music Hungary szakértői. Ez a modell különbséget tett volna a sok ügyféllel dolgozó és a kevés vagy egy ügyféllel rendelkező katás vállalkozók között, és fenntartotta volna a főállású, valamint mellékállású katás jogviszonyok eltérő kezelését.
- A negyedik javaslat az MKIK korábbi, illetve a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének idei reformelképzeléseihez kapcsolódik. Ezek közös eleme, hogy a költségelszámolásra jogosult vállalati megrendelők felé történő számlázást többletadó terhelné, így a B2B-számlázás nem jelentene adózási szempontból ingyenes számlakiállítási lehetőséget. Az MKOE javaslata havi 50 ezer forintos tételes adóval, választható 75 vagy 100 ezer forintos emelt tétellel, minden B2B-számlára kivetett 15 százalékos különadóval és 18 millió forintos éves kerettel számolna. A különadót ebben a változatban a katás vállalkozó fizetné meg.
Az MKIK alternatívája hasonló feltételek mellett a megrendelőre telepítené a többletterhet: minden B2B-számla után 18 százalékos különadót fizetne a vállalati megrendelő. A kamara szerint ennek elsődleges célja a katás vállalkozó adminisztrációjának csökkentése lenne. További változatokként felmerült a havi 100 ezer forintos tételes adó, a magasabb tb-ellátási alap, valamint a B2B-számlákra kivetett 15 százalékos különadó, 18 százalékos megrendelői különadó, illetve 18,5 vagy 22 százalékos tb-járulék alkalmazása. Utóbbi modellek előnye, hogy a befizetés tb-ellátási alapot is teremtene. - Az ötödik javaslat a szociális kata bevezetése. Ez legfeljebb 6 millió forintos éves bevételig működne. A 0–3 millió forintos sávban havi 50 ezer forintos tételes adó vonatkozna rá, 3 és 6 millió forint között pedig minden számlára 15 százalékos többletadó kerülne, függetlenül attól, hogy lakossági vagy vállalati ügyfélnek szól. A kamara szerint külön kidolgozást igényel, szükség van-e iparági vagy tevékenységi megkötésre a szociális kata választása esetén.
Az MKIK értékelése szerint ez a javaslat illeszkedik a kormány szja-csökkentés mögötti logikájához. A havi 50 ezer forintos tételes adó az alsó sávban, 3 millió forintos éves bevételnél 20 százalékos terhet jelentene, ami a kamara számítása szerint még így is kedvezőbb a 0 százalékos szja-kulcs melletti bejelentésnél. A maximális, 6 millió forintos bevételnél a teher 17,5 százalék lenne.
A kamara további megfontolásra javasolja azt a jelenlegi szabályt is, amely szerint csak főállással nem rendelkező és nem nyugdíjas személy választhatja a katát. Az MKIK szerint ez a szűkítés törölhető lenne, amennyiben a főállás vagy nyugdíj mellett katázók is a főszabály szerinti közterheket fizetik meg. A kamara szerint ezzel megelőzhetők lennének a kedvezményes pénzkivételi lehetőségek.
A tervezés tehát megkezdődött, a végső mozgástér még nem ismert. A Pénzügyminisztérium augusztus 31-ig kért időt arra, hogy felmérje az előző kormánytól örökölt államháztartás valódi állapotát. Emiatt egyelőre nem látható pontosan, mekkora költségvetési és szabályozási mozgástere lesz Kármán Andrásnak a kata 2027-es átalakításakor.