A magyar könyvszakma az elmúlt években megtanult túlélni támogatás, érdemi szakmai párbeszéd és sokszor politikai figyelem nélkül is.
Most azonban, az új kulturális vezetés felállásával a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) abban reménykedik, hogy végre nem ellenségként vagy okvetetlenkedő szereplőként kezelik őket, hanem partnerként.
Gál Katalin, az MKKE elnöke lapunknak arról beszélt: a könyvszakma számára most nem kizárólag pénzre, hanem normális szakmai kapcsolatra lenne szükség. Szerinte az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt a kommunikáció a kormányzat kultúráért felelős tárcája és a szakma között, miközben a könyvpiacot alapjaiban érintő döntések születtek.
Nem volt kivel beszélni
Az MKKE elnöke szerint az elmúlt 2-4 évben teljesen kiüresedett a kapcsolat a minisztériummal.
„Válasz nélkül maradtak a megkereséseink, nem tudtak rendelni hozzánk egy olyan partnert, aki a könyvszakmáról hajlandó vagy tud beszélni”
– fogalmazott Gál Katalin. A helyzet szerinte idővel már abszurdba fordult.
Ezt mi magunk is meg tudjuk erősíteni. Amikor tavaly a minisztérium sajtósával próbáltunk beszélni a nagy vihart kavaró könyvtörvényről, a hölgy azt válaszolta, sajnos nem tud senkivel összekötni, ugyanis
a minisztériumban nincs olyan tisztviselő, aki a kultúra ezen területével, tehát a könyvpiaccal foglalkozna.
Nem véletlen tehát, hogy Gál Katalin leveleire soha nem érkezett válasz.
„Kibontatlan borítékaink nagy tömegben vannak Hankó Balázs asztalán vagy annak környékén” – mondta, majd hozzátette: a szakmai szervezet ebből azt a következtetést vonta le, hogy az egy olyan szektor volt a KIM-nek, amely nem érte el az ingerküszöböt.
Az MKKE-nél most azonban abban bíznak, hogy az új kulturális vezetéssel végre lehet majd tárgyalni.
Fóliázással és kötött árakkal nyúltak bele a piacba
Gál Katalin szerint az elmúlt évek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a könyvszakmát érintő szabályozások szakmai egyeztetés nélkül jelentek meg.
A gyermekvédelmi törvényhez kapcsolódó fóliázási kötelezettség, illetve az új könyvek kötött árát szabályozó törvény is ilyen volt. Az MKKE szerint ezek a döntések nemcsak piaci problémákat okoztak, hanem bizonytalanságot is.
„A fóliázásról és a kötött ártörvényről a társadalmi és szakmai egyeztetés elmaradt, és ezt nem kérjük a továbbiakban” – mondta az elnök, aki szerint most elsőként ezeket az „elvarratlan szálakat” kellene rendezni ahhoz, hogy a könyvszakma új időszakot kezdhessen.
Minden nehézség ellenére talpon maradt a könyvszakma
Az MKKE vezetője ugyanakkor hangsúlyozta: a magyar könyvkultúra a nehézségek ellenére sem omlott össze.
„Ez a kultúrának az a területe, amely az összes nehézség ellenére – ha nem is jó bőrben –, de legalább talpon van” – fogalmazott. Továbbra is jelen vannak a szerzők, kiadók, kereskedők és nyomdák, a könyves események népszerűek, és a magyar könyvpiac nemzetközi kapcsolatai kimondottan jók.
A Ünnepi Könyvhét és a Budapesti Nemzetközi Könyvfeszivál továbbra is tömegeket mozgat meg, sőt, a rendezvények köré egyre több olyan szereplő is csatlakozik, amely eredetileg nem a könyvszakmából érkezett. Már olyanok is megjelennek a könyvhéten, akik a non-book termékeiket hozzák el, például merchandise-okat.
Fontos eredményként említette meg azt is, hogy a magyar könyves élet továbbra is kapcsolódik a nemzetközi kulturális vérkeringéshez.
Az MKKE a visegrádi kulturális együttműködés hivatalos újjáélesztésében is lehetőséget lát, amely a szakmának nagyon fontos lenne a nemzetközi kulturális kapcsolatok miatt is. A szakmai szervezet vezetője szerint a könyvkultúra azért is különösen fontos, mert az olvasás társadalmi és mentális szempontból is stabilizáló szerepet játszik.
„Megfelelő és szabad légkörre van szükség a szakmában. Az írás és az olvasás olyan lehetőséget ad, ami kinyitja a zárt kapukat, mentálisan támogatja az embert” – fogalmazott, majd hozzátette: szerinte a könyvpiac nem pusztán üzleti kérdés.
Nem jött be a NER könnytörvénye, kevesebb könyvet adtak el
A könyvszakma egyik legnagyobb vitáját az új könyvek árkötöttségét előíró szabályozás váltotta ki. A törvény értelmében az új megjelenésű könyvekre egy egy éven át legfeljebb 10 százalékos kedvezmény adható a kereskedőknél és a kiadóknál is.
A szabályozás hivatalos célja az volt, hogy védje a kisebb kiadókat és könyvesboltokat, az MKKE szerint azonban ez nem valósult meg.
„Az eredeti cél az volt, hogy egyensúlyt teremtsen, és a kis vállalkozások is boldogan élhessenek tovább, de ez nem szerepel ebben a történetben” – fogalmazott Gál Katalin.
Bár az árbevételek nominálisan nagyjából tartják magukat, ez szerinte elsősorban az infláció és a könyvek drágulása miatt van.
„Ha ezt megkapirgáljuk, darabszámra már egyes helyeken 3–10 százalék közötti visszaesés látszik”
– mondta. Tehát hiába nem változik a bevétel az inflációnak köszönhetően, jóval kevesebb könyvet adnak el, mint korábban.
A helyzetet súlyosbította a papírárak, az energiaárak és a gyártási költségek emelkedése, az elnök szerint a Covid óta folyamatosan újra kell építenie magát a szakmának, s emiatt a kiadók sokkal óvatosabbak lettek, már nagyon-nagyon megfontolják hogy mit adnak ki
Az árkötöttségi könyvtörvény kapcsán kis kiadók még a saját webshopjukban sem tudnak versenyezni. Tudni kell, hogy a kisebb műhelyek az elmúlt években saját webshopokat építettek, részben pályázati támogatásokból. Az árkötöttségi szabályozás azonban ezen a területen is szűkítette a mozgásterüket.
„Korábban a kiadók előjegyzési kedvezményekkel is tudtak olvasókat szerezni, most azonban ugyanazok a korlátok vonatkoznak rájuk, mint a nagy láncokra” – közölte Gál Katalin. Ha csak azt a kedvezményt adhatják, amit a nagyker-láncok, az nem túl gazdaságos – húzta alá.
Szerinte ezzel éppen azok kerültek hátrányba, akiket a szabályozásnak védenie kellett volna.
„Semmilyen előnye nincs a kis kiadónak abból, hogy ugyanolyan feltételekkel árul, mint a nagyok” – hangsúlyozta az elnök asszony.
Az 50–60 százalékos árrés sem fekete-fehér kérdés
A könyvszakmában régóta komoly feszültséget okoz, hogy a nagy könyvkereskedelmi láncok sok esetben 50–60 százalékos árréssel dolgoznak. Ez úgy kell érteni, hogy
ha egy kiadó egy könyvet 6 ezer forintért ad el, akkor abból alapértelmezésben több mint 3 ezer forintot visz el a terjesztő, míg a maradék bevételen osztozik a kiadó, a szerző, a grafikus, a tördelő stb.
Mennyire egészséges ez a rendszer? Gál Katalin szerint a helyzet jóval összetettebb annál, mint hogy egyszerűen a kereskedőket hibáztassák. „Kis és differenciált piac a magyar” – fogalmazott. A kereskedők költségei is jelentősen emelkedtek az elmúlt években: a minimálbér, az energiaárak és a bérleti díjak egyaránt növelték a működési költségeket.
Közben a könyv és könyv között is jelentős különbségek vannak. Más logika szerint működik egy gyorsan forgó bestseller, mint egy lassabban fogyó szépirodalmi kötet, művészeti album vagy felsőoktatási szakkönyv.
A rendszer ráadásul nemcsak az alapárrésről szól. „Az is számít, hogy a könyv hova kerül az eladótérben: kiemelt helyre vagy csak gerinccel a polcra” – mondta.
A kiemelt megjelenésekért külön polcpénzt kell fizetni, miközben a könyvek jellemzően bizományosi rendszerben kerülnek a boltokba. „Sok múlik azon, mennyire asszertív egy kiadó, mennyire fontos neki, hogy ott legyen annál a terjesztőnél, és milyen körülményeket tud kialkudni egy nem szimmetrikus üzleti kapcsolatban.”
Az államnak nemcsak szabályoznia, támogatnia kellene
Az MKKE első embere szerint az államnak nem kizárólag szabályozóként kellene jelen lennie a piacon, hanem támogatóként is. Különösen a lassabban megtérülő, de kulturálisan fontos könyvek esetében lenne szükség célzott támogatásra.
„A költségesebb, nehezebben forgó könyveknek úgy kellene elkészülniük, hogy az állam is beszáll támogatással, akár a szerző, akár a kiadó oldalán” – mondta Gál Katalin.
Szerinte az is segítséget jelenthetne, ha az állam intézményes vásárlóként jelenne meg. Kereskedőként is felléphetne az állam, például könyvtárak számára megvásárolhatná ezeket a fontos könyveket.
Az MKKE vezetője különösen élesen beszélt a Nemzeti Kulturális Alap működéséről. Szerinte a könyvtámogatási rendszer az elmúlt években gyakorlatilag működésképtelenné vált.
„Könyves szemmel nézve értékelhetetlen mennyiségben és minőségben történtek könyvtámogatások”
– mondta. A szakmai kollégiumok sok esetben nem működtek megfelelően, miközben egyre kevesebb helyre lehetett könyvkiadásra pályázni. „A spórolásra hivatkozva egyre kevesebb lehetőség maradt.”
Közben az Gál Katalin arra is rámutat, hogy olyan források is léteztek, amelyek nem jutottak be a szokásos kollégiumi rendszerbe.
„Most derült ki, hogy volt egy másik „NKA pénztár« is csillagászati pénzosztási lehetőséggel” – utalt a szakember a múlt héten kiderült Hankó Balázs féle miniszteri osztogatásról.
Nem három kívánság kell, csak egy
Arra a kérdésre, hogy mit kérne az új kulturális vezetéstől, Gál Katalin nem hosszú támogatási listát sorolt.
„Nincs szükségem három kívánságra, egy is elég. Ez az egy kérés pedig az lenne, hogy a döntések előtt valódi szakmai egyeztetés történjen. Vegyék figyelembe és vonják be a könyvszakmát és annak képviselőit”
– hangsúlyozta a szakember.
Az MKKE szerint erre azért is lenne szükség, mert a piacon lévő könyvek mintegy 92 százalékában érintettek az egyesülés tagjai.
„Nagyon kérjük, hogy vonjanak be minket a döntésekbe és a szakmai egyeztetésekbe” – hívta fel a figyelmet az együttműködés szükségességére.
Kitért arra is, hogy az MKKE álláspontja szerint különösen méltatlan helyzet, hogy Magyarország legnagyobb könyves rendezvényei állami támogatás nélkül működnek. „A könyvhét és a könyvfesztivál gyakorlatilag a könyvszakma ajándéka az olvasóknak” – fogalmazott Gál Katalin.
Miközben más országokban az állam kiemelten támogatja a könyvkultúrát, itthon sokszor teljes érdektelenséget tapasztaltak. A Frankfurti Könyvvásár például többek között a bajor állam szponzorációs segítségével jön létre, nálunk pedig nulla támogatással fut az évi két nagy könyves rendezvény.
Az MKKE elnöke szerint a eddigi minisztériumi hozzáállást jól mutatják a hétköznapi tapasztalataik is.
„Olyan is előfordult, hogy a Szerencsejáték Zrt.-nek elküldött pályázatunkra olyan elutasító válaszlevél érkezett vissza, amely azonos volt az előző évivel, még a dátumot sem módosították”
– utalt arra, hogy még csak a fáradtságot sem vették, hogy legalább adminisztratív értelemben rendben legyenek a dolgok. Szerinte ez pontosan megmutatta, hogyan viszonyultak a Szerencsejáték Zrt.-nél a könyvkultúra támogatásához.
A tankönyvpiacra is visszatérne a szakma
Gál Katalin szerint az új kormányzati struktúrában az oktatási terület újraszervezése is lehetőséget teremthet.
A tankönyvkiadás teljes államosítása komoly veszteséget jelentett a szakmának. „Tizenhat éve elvitték tőlünk a közoktatási tankönyveket is” – mondta. Szerinte ugyanakkor ma már technológiailag sem lenne akadálya annak, hogy a piaci szereplők ismét részt vegyenek a tankönyvfejlesztésben, hiszen a digitalizálás már nem akadály, a könyvkiadás maga is magas szinten digitalizált. Az MKKE szerint sok kiadó alkalmas lenne arra, hogy ismét részt vegyen a köz- és felsőoktatási tankönyvkiadásban.
„A tankönyvek különbözőségével és sokszínűségével vissza tudnánk állni a sorba” – fogalmazott.
Ezen felül kultúrdiplomáciában is szerepet kérnének. Az MKKE azt is szeretné, ha a könyvszakma ismét hangsúlyosabban jelenne meg a magyar kultúrdiplomáciában. Gál Katalin szerint fontos lenne, hogy a külügy újra partnerként tekintsen a könyvpiacra és annak szereplőire.
„Boldogsággal vennénk, ha visszaállítanák, hogy a külügynek legyen köze a könyvpiachoz” – mondta, majd kiemelte, hogy egy ország kulturális presztízsét az is meghatározza, hogyan jelenik meg a nemzetközi könyves eseményeken és ő maga is milyen eseményeket rendez a saját országában. Ma már a MKKE által szervezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Közép-Európa legjelentősebb könyves eseménye, és többek között ehhez is vár segítséget a szakma.
Azonban a frankfurti megjelenést néhány éve már nem a MKKE szerezi, hanem a Petőfi Kulturális Ügynökség.
„Ennek kapcsán elmondta, nagyon nem mindegy, hogyan néz ki egy magyar stand például a frankfurti vásáron.” Az elmúlt évek tapasztalatait pedig egyetlen mondatban foglalta össze:
„Ne kelljen lesütött szemmel elmenni a magyar stand mellett”.