Őszig ketyeg az óra – és ezt most nemcsak a politika, hanem a piacok is figyelik. Varga Mihály szerint addigra az új kormánynak egyértelmű, középtávra szóló költségvetési pályát kell felrajzolnia, különben a befektetők nem tudják megfelelően beárazni a magyar eszközök kockázatait – mondta a HVG-nek adott interjúban.
Bár a hitelminősítők tavasszal még adhatnak némi mozgásteret, ez a türelem nem tart ki sokáig: az év második felére már konkrétumokat várnak.
A jegybank álláspontja szerint a költségvetési hiányt a GDP mintegy 5 százaléka körül kell stabilizálni.
Mindeközben a finanszírozhatóság érdekében fenn kell tartani a pozitív reálkamatokat – legalább addig, amíg az infláció, az államadósság és a deficit érdemben nem mérséklődik.
Ez a szigorú megközelítés jól mutatja, hogy a monetáris politika fókusza egyértelműen az egyensúly helyreállítása.
Közben a makrogazdasági mutatók vegyes képet festenek, de több fontos fronton történt előrelépés.
- A jegybank devizatartaléka jelentősen bővült, 44 milliárd euróról 60 milliárd fölé emelkedett,
- az infláció pedig 1,8 százalékra lassult.
- A forint árfolyama is stabilizálódott, tartósan a 360–365-ös sávban mozog az euróval szemben.
Ez az erősödés ugyan nem kedvez az exportőröknek, a jegybank mégis egyértelművé teszi: jelenleg az árstabilitás és a pénzpolitika iránti bizalom visszaépítése az elsődleges cél.
A kilátások ugyanakkor nem teljesen megnyugtatók. Az infláció az év első felében még a jegybanki toleranciasáv alatt alakulhat, ám
az energiaárak emelkedésének begyűrűző hatásai miatt a második félévben ismét 5 százalék fölé gyorsulhat.
Éppen ezért a jegybank vezetése szakít a korábbi, növekedésösztönzésre építő megközelítéssel, és határozottan az infláció letörésére helyezi a hangsúlyt.
A monetáris politika iránya ugyanakkor nem független a fiskális döntésektől. Varga Mihály kivár: a jegybank egyelőre figyeli, milyen lépéseket tesz az új kabinet, különösen az olyan tervek kapcsán, mint az adócsökkentések vagy a családtámogatások bővítése. A cél egyértelműen az, hogy a két politika között működőképes együttműködés alakuljon ki.
Ezzel párhuzamosan a jegybank belső átalakítása is zajlik. Fokozatosan kivezetik a korábban bevezetett, veszteséget termelő kedvezményes hitel- és kötvényprogramokat, miközben jelentős költségcsökkentést hajtottak végre. A létszámot mintegy 15 százalékkal visszavágták, így körülbelül 1500 főre csökkent a dolgozók száma. A cél világos: az intézmény visszatérjen a klasszikus jegybanki feladatokhoz.
A múlt örökségével azonban ennél keményebb módon is szembe kell nézni. Az Állami Számvevőszék által is kifogásolt ingatlanberuházások és alapítványi pénzmozgások ügyében feljelentés született, jelenleg a Nemzeti Nyomozó Iroda folytat vizsgálatot. Eközben a jegybank igyekszik csökkenteni a veszteségeket: az alapítványi vagyonkezelő új vezetése már jelentős, százmilliárdos nagyságrendű javulást ért el.
A portfóliótisztítás is látványos: több, a jegybank alaptevékenységéhez nem kapcsolódó eszköztől megszabadulnak. Eladásra kerülnek különböző ingatlanok, miközben a korábban felhalmozott kortárs műgyűjteményt közgyűjteményeknek adják át.
A transzparencia erősítése nem áll meg itt.
A pénzügyi rendszer egyik sokat vitatott területén, a magántőkealapok világában is szigorítás jön: a jogszabályok alapján fel kell tárni a tényleges tulajdonosokat.
Bár a már működő zártkörű alapok esetében ez csak 2026 közepétől válik kötelezővé, az irány egyértelmű – a rendszer a teljes átláthatóság felé mozdul.
A jegybank tehát egyszerre próbál stabilizálni, bizalmat építeni és rendet tenni. A következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy mindez elegendőnek bizonyul-e a piacok megnyugtatására.