A Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) adatai szerint 2025-ben külföldi befektetők 14 kutatás-fejlesztési (K+F) projektről hoztak pozitív döntést, csaknem 570 millió euró beruházási értékben, amelyek révén közel 600 új kutató-fejlesztői munkahely jön létre Magyarországon – ez a projektek száma és volumene alapján egyaránt rekordnak számít a HIPA történetében.
Az eredményben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a kormány új támogatási kategóriát hozott létre kifejezetten K+F-központok vidéki létesítésére (budapesti K+F-beruházásokra más jogcímen korábban is volt lehetőség támogatást igényelni). Az ún. „K+F központok" EKD-támogatása legalább 50 főt foglalkoztató vállalatok számára érhető el, feltétele legalább 10 új K+F-munkahely létrehozása és együttműködési megállapodás kötése egy magyarországi felsőoktatási intézménnyel. A K+F-projektek finanszírozását, a duális képzést, vagy a műszaki kar társfinanszírozását pedig beszámíthatják a kötelezettségek teljesítésénél.
A kormány emellett arra is ösztönzi a külföldi nagyvállalatokat, hogy magyarországi elsőbbséggel jelentsék be a szabadalmaikat: ez előny lehet az egyedi kormánydöntéssel (EKD) odaítélt vissza nem térítendő beruházási támogatásoknál, miközben a magyar társasági adórendszer is jelentős kedvezményeket biztosít a K+F-tevékenység és a licencbevételek után.
2025-ben 108 befektetési projektről született döntés több mint 7 milliárd euró értékben, és több mint 18 ezer munkahely jött létre ezek eredményeként. A befektetők zöme Ázsiából érkezett: az összesített érték csaknem 57 százaléka – közel 4 milliárd euró – Kínából. Rögtön a második helyre Szingapúr került, ami javarészt a szingapúri székhelyű VSG (Vulcan Shield Global) békéscsabai beruházásának, a VSH-nak köszönhető.
Ez a projekt mintaszerűen követi a kormány által előnyben részesített modellt.
A VSG idén márciusban stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a Szegedi Tudományegyetemmel, miközben a helyi szakképző iskolákkal is szoros együttműködést tervez. A nemrégiben lezajlott alapkőletételi ünnepségen pedig bejelentették: kutatás-fejlesztési központot alapítanak Budapesten. A cég ugyanezt a politikát követi Szingapúrban is: a közelmúltban a Nanyang Technological University-vel (NTU) kötött hasonló partnerségi megállapodást, azzal a céllal, hogy közösen fejlesszenek nagy teljesítményű alumínium-oxid száltermékeket.
A tervezett beruházás-sorozat Békéscsabán – amelyekben hőálló kerámiaszálas textíliákat, alumínium-oxid szálakat, illetve új generációs autóipari anyagokat gyárt majd, és a munkavállalói létszámot 2033-ig folyamatosan emelve – mintegy 2500 embernek ad munkát. Ezzel a VSG és a VSH, Békés vármegye legnagyobb munkaadójává léphet elő. Egyúttal Budapesten „AIMRI” (Advanced Inorganic Materials Research Institute & Innovation Centre) világszínvonalú K+F-központot hoz létre, újabb egyértelmű jelét adva annak, hogy Magyarország a globális high-tech gyártás és kutatás-fejlesztés megkerülhetetlen központjává válik.
Invented in Hungary
A fogadóország oldaláról nézve a kutatás-fejlesztést is magában foglaló befektetések előnyei sokrétűek. Segítik a befektető mélyebb beágyazódását a hazai gazdaságba, ami azt is jelenti, hogy tartósan köteleződnek el az ország mellett. Ha egy vállalat Magyarországon fejleszt és itthon jegyez be szabadalmat, az abból keletkező royalty-bevétel és a kapcsolódó adóalap Magyarországon marad. A Szegeden gyárat építő kínai autógyártó, a BYD például vállalta, hogy a szabadalmainak legalább 50 százalékát Magyarországon jegyezteti be. Ez különösen súlyos vállalás egy olyan cégtől, amely naponta 45 szabadalmi kérelmet nyújt be.
Fontos körülmény továbbá, hogy az eközben felhalmozódó tudásanyag Magyarországon marad – még akkor is, ha a cég esetleg később egy másik országba települ át. A hazai kutatók szaktudása gyarapszik, ami megmutatkozik a tudományos publikációk növekvő számában, a megszerzett tudás beépül az egyetemi közösségekbe, és azon keresztül a hallgatókhoz is eljut. Ez az úgynevezett spillover-hatás az innovációs irodalom egyik legjobban dokumentált jelensége. Magyarországon is jól kimutatható: az egyetemi szabadalmi bejelentések száma 2024-ben 143 volt – kétszer több, mint 2022-ben, és közel hétszer annyi, mint 2018-ban. Ehhez nagyban hozzájárulhattak az egyetemi-vállalati együttműködések.
A K+F-tevékenységgel kiegészülő beruházás tehát nemcsak tőkét, hanem az átlagosnál jóval magas béreket kínáló munkahelyeket, itthon adózó szellemi tulajdont, az egyetemekre áramló tudást és erőforrásokat hoz, és egy olyan kompetenciabázist épít, amely akár más befektetőknek is vonzóbbá teszi az országot – és amelyet nem lehet egyik napról a másikra máshova elvinni.
Tudás, ami vonzóvá tesz
Amikor egy multinacionális vállalat új telephely után néz a világban, a kalkuláció első lépése szinte mindig ugyanaz: mekkora az adóteher, a munkaerőköltség, mennyibe kerül az energia, a logisztika, a telephely kialakítása? Ezek fontos szempontok – de a sok évre szóló beruházási terveket önmagukban nem alapozzák meg.
A Vulcan Shield Hungary termékei rendkívül speciális ipari anyagok. Az ilyen anyagokat ismerő, gyártani és fejleszteni tudó szakember ritka, képzésük pedig éveket vesz igénybe. A Szegedi Tudományegyetemmel megkötött stratégiai együttműködési megállapodás ezért vélhetően csak az első lépés – a vállalat később a főváros műszaki egyetemeivel is partnerségre lép majd, hogy biztosítsa a szükséges szakemberutánpótlást.
A hazai műszaki felsőoktatás színvonala és képessége arra, hogy együttműködésre lépjen a betelepülő, innovatív tudást hozó vállalatokkal tehát közvetlen hatással van Magyarország tőkevonzó képességére.
Tudományos kutatások igazolják már az ezredforduló óta, hogy a humán tőke statisztikailag szignifikáns és az egyik legfontosabb meghatározó tényezője az FDI-beáramlásnak. Ezt a hatást csak tovább fokozta az elmúlt években, hogy az FDI egyre inkább tudásintenzív szektorokba irányul.
Az OECD 2002-es, Blomström és Kokko által írt tanulmánya rámutat: a humán tőke szintje meghatározza egyrészt, hogy mekkora volumenben képes az ország FDI-t vonzani, másrészt azt is, hogy a hazai vállalatok képesek-e kihasználni az FDI által eredményezett spillover-előnyöket. A magas humán tőkével rendelkező gazdaságok sok technológiaintenzív multinacionális vállalatot vonzanak, amelyek érdemben járulnak hozzá a helyi munkaerő készségeinek fejlesztéséhez – míg az alacsonyabb humán tőkével rendelkező gazdaságok kisebb mértékben részesülnek a befektetésekből, és azok is egyszerűbb technológiákat hoznak az országba.
A szakirodalom az elmúlt két évtizedben egyre inkább különbséget tesz a „market-seeking” (piacot kereső) és az „asset-seeking” (tudást/kompetenciát kereső) FDI között. Az utóbbi kategóriában – amelybe a K+F-centrumok betelepülése is tartozik – az egyetemi ökoszisztéma minősége kiemelkedő lokációs tényező. Erre a legismertebb példa a Szilícium-völgy, ahol a Stanford és a Berkeley közelsége az egyik legfontosabb vonzóerő. Kína pedig legalább részben annak köszönheti az elképesztő iramú fejlődését, hogy képes volt gyorsan, nagy tömegben nagytudású műszaki szakembereket képezni. A nyugati cégek hazatelepítésének – reshoring – is az az egyik legnagyobb akadálya, hogy ez a tudás ma már hiányzik a hazai környezetből.
A kutatások ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a képzett munkaerő és az egyetemi ökoszisztéma önmagában nem elegendő: az FDI-spilloverek nem következnek be automatikusan – megvalósulásuk a hazai vállalatok és intézmények tanulási és befogadó képességétől is függ. A versenyszféra és az oktatás együttműködése éppen ezért döntő jelentőségű.
A VSG – és a hozzá hasonló csúcstechnológiai befektetők – pontosan ezt keresik. Nem egyszerűen egy kedvező adókulcsot, hanem partnerkapcsolatokat: egy régiót, egy egyetemet, egy szakképzési rendszert, amely velük együtt fejlődik.
Magyarország e téren erős alapokkal rendelkezik: a hazai műszaki felsőoktatás évente több ezer mérnököt bocsát ki, és az elmúlt évtizedben a hazai kutatói létszám az EU-ban a negyedik legnagyobb ütemben bővült. Ám az ország végső soron csak akkor lesz képes magas hozzáadott értéket képviselő beruházásokat vonzani és megtartani, ha az oktatást a gazdaságpolitika stratégiai jelentőségű, kulcstényezőjeként kezeli.
