BUX 138901.29 0,12 %
OTP 44990 1,35 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Aszály, ukrán dömping és rémhírek: ostrom alatt a magyar agrárium

Az idei év súlyos aszállyal, fagykárokkal, és az ukrán gabonaimport okozta versenyhátrányokkal állította kihívások elé a magyar mezőgazdaságot – ez derült ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ által szervezett sajtóbeszélgetésen. Jakab István, a MAGOSZ elnöke az Economx kérdésére válaszolva elmondta, hogy a ragadós száj- és körömfájás járvány okozta rémhírek miatt megtört társadalmi bizalmat csak szigorú intézkedésekkel és folyamatos párbeszéddel sikerült helyreállítani. A szakmai szervezetek emellett tiltakoznak az uniós agrártámogatások csökkentése és az ukrán uniós csatlakozás miatti további forrásvesztés ellen is.

2025. május 22. csütörtök, 17:10

Fotó: MTI / Soós Lajos
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Az idei év jelentős kihívások elé állította a magyar mezőgazdaságot – fogalmaztak az agrárszektor vezető képviselői a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) budapesti székházában tartott sajtóbeszélgetésen.

Papp Zsolt, a NAK elnöke kiemelte, hogy az évet súlyos csapadékhiány, valamint az ebből fakadó aszály nehezíti, emellett a gyümölcságazatot jelentős fagykárok érték. Az időjárási viszontagságokkal párhuzamosan a Tisza vízhozama is drasztikusan csökkent, mintegy 30 százalékos veszteséget szenvedve.

Az agrárpiac további kihívásai közé sorolta Papp Zsolt az ukrán gabonaimport kérdését is. A magyar termelők számára nehézséget okoz, hogy az ukrán mezőgazdasági gyakorlatok, így például a génmódosítási eljárások, valamint bizonyos növényvédő szerek használata miatt nem kiegyenlített a verseny.

Kiemelte, hogy Magyarországon jelentős, mintegy 40 százalékos a környezettudatos gazdálkodással művelt területek aránya, melyhez komoly uniós támogatások kapcsolódnak. Fontos kihívás továbbá, hogy a hazai termékek versenyképességét növelve, polcképes árualapot kell előállítani. Különösen aggasztó a helyzet a napraforgóolaj esetében, amelynek már 90 százaléka Ukrajnából érkezik.

Papp Zsolt szerint a Közös Agrárpolitika (KAP) nagymértékben határozza meg a magyar vidék jövőjét, az EU költségvetésének egyharmadát teszi ki, Ukrajna uniós csatlakozásával a mezőgazdasági termelők a források mintegy egynegyedét veszítenék el.

Az Európai Bizottság kiszivárgott tervei szerint a KAP költségvetését beolvasztanák egy úgynevezett szuperalapba, amelynek létrejötte ellen már tiltakozást is szerveztek a gazdaszervezetek.

A NAK elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy meg kell védeni a piacokat az olyan szabadkereskedelmi megállapodásokkal szemben is, mint például a Mercosur-egyezmény.

A NAK nyáron fogyasztásnépszerűsítő kampányt indít, hangsúlyozva a magyar termékek előnyeit.

Papp Zsolt kiemelte a fiatal gazdák alacsony arányát is. Jelenleg az átlagéletkor a gazdatársadalomban 58 év, és a 30 év alatti gazdák aránya csupán 5 százalék körüli, ami szinte kerekítési hibának tekinthető. Ez a demográfiai trend komoly fenntarthatósági kérdéseket vet fel az ágazat hosszú távú jövőjét illetően.

Jakab István, a MAGOSZ elnöke, valamint az Országgyűlés alelnöke további nemzetközi és uniós kihívásokra hívta fel a figyelmet. Az Ukrajnával kapcsolatos geopolitikai bizonytalanságok mellett az elaknásított mezőgazdasági területek problémája is aggodalomra ad okot.

Ukrajnában 500 ezer hektárnyi termőföldet érint ez a probléma, a sugárzási szennyeződés kockázatával együtt.

Jakab István figyelmeztetett, hogy Ukrajna uniós tagságának 2030-ig történő megvalósulása komoly hatással lenne a magyar mezőgazdasági forrásokra, különösen a jogállamisági kritériumok alapján történő uniós támogatások elosztása miatt.

Fotó: MTI / Soós Lajos

Jakab István pozitív példaként említette a „Vizet a tájba” programot, azonban újságírói kérdésre a Dunát a Tiszával összekötő projekt megvalósítását egyelőre nem tartotta reálisnak.

Cseh Tibor, a MAGOSZ főtitkára és a NAK alelnöke további súlyos kérdéseket érintett. 

Hangsúlyozta, hogy az agráriumot Európában gyakran igazságtalanul bűnbaknak kiáltják ki a klímaváltozás miatt, pedig a mezőgazdaság csupán a károsanyag-kibocsátás 15 százalékáért felelős.

A húsfogyasztás kapcsán kiemelte, hogy Magyarországon kissé növekedett, Nyugat-Európában a sertésfogyasztás csökkent jelentősen, de Ázsiában jelentős kereslet-növekedésre kell számítani.

Hangsúlyozta, ha beáramlik az ukrán áru, az csődközeli helyzetbe hozhatja a magyar termelőket, és ettől mindenképp meg kell védeni őket.

Amennyiben a teljes agrárköltségvetés egyharmada átcsoportosításra kerülne, ráadásul a magyar gazdáknak járó támogatásokat jogállamisági feltételekhez is kötnék, akkor a kisgazdaságoktól a nagyobb szereplőkig mindenki kárvallottja lenne ennek.

Megjegyezte azt is, hogy az antibiotikum-gyártás teljesen megszűnt Európában, nemrégiben zárt be az utolsó dániai gyár, Kínára vagyunk utalva ezen a téren is.

Szigorú intézkedésekkel állították helyre a bizalmat

Az Economx kérdésére, miszerint a ragadós száj-és körömfájás járvány kapcsán mindenféle rémhírek terjedtek a közösségi médiában a lakosság körében, amelyeket Nagy István agrárminiszter is komoly problémának nevezett egy korábbi háttérbeszélgetésen, ezek pedig jelentősen csökkenthették a bizalmat a magyar hústermékekben, vagy önmagában a nagyüzemi gazdálkodásban.

Ennek kapcsán azt kérdeztük, hogy milyen lépéseket kellene tennie az agrárkamarának vagy a szakmai szervezeteknek, hogy ezt a megtört társadalmi bizalmat helyreállítsák?

Jakab István portálunk kérdésére úgy válaszolt, hogy ő maga azok közé tartozik, aki személyesen is átélte az 1973-as járványt állattenyésztő gyakornokként, ezért vannak emlékei és negatív élményei.

Kiemelte, hogy ez egy háború volt a vírus ellen, itt nem lehetett finomkodni, nagyon határozottan kellett lépni ahhoz, hogy a bizalmat helyreállítsák szigorú intézkedésekkel.

Felvetődött több helyen, hogy miért nem vakcinázunk, amit egy őrültségnek nevezett, hiszen akkor a nemzetközi piacokról kizártuk volna magunkat egy másodperc alatt. Kiemelte a párbeszéd fontosságát a fogyasztókkal, mivel a gazdák sorsát a fogyasztók a lábukkal döntik el, ők mennek vásárolni, mindig az kérdés, hogy mit vesznek le a polcról. A háború közepette sok lehetőség a párbeszédre azonban nem volt.

„Mi magunk is, én magam is csak egy dolgot tudtam mondani, hogy a szabályokat betartva el kell végezni a munkát. A kamara megteszi a szükséges tájékoztatást az állattenyésztők felé is, de megteszik a kampány során a fogyasztók felé is. Nekünk egy nagyon konkrét és korrekt kapcsolat kell, hogy legyen a fogyasztókkal: rövid ellátási lánc, magas minőség, ezt tudtuk és tudjuk biztosítani” – mondta.

A fertőzött állomány gyakorlatilag kiirtásra kerül, a járvány megszűnt, és az emberek felé azt kívánják érzékeltetni, hogy nincs semmilyen veszély. Az volt a legnagyobb biztonság, hogy a vörös és a sárga zónában lévő állatállomány folyamatos kontrollja zajlott, állandó vérvétel és laborvizsgálatok, így nem következhetett be semmilyen probléma. A vadállománynál is folyamatos vizsgálatot tartottak, és egyetlen egy állatban sem mutattak ki semmilyen fertőzést. Jakab István szerint ezt az információt kell az embereknek eljuttatni, hogy biztonság van, lezárult a járvány és nyugodtan vásárolhatnak.

Cseh Tibor azt a kiegészítést tette, hogy az óriási károkat valóban a rémhírterjesztés okozta. Ő maga a belföldi piacon nem érezte a fogyasztói hozzáállás megváltozását, azt hogy bármilyen elfordulás lenne a magyar hústermékektől.

Ellenben a külpiacokon azt vette észre akár Románia vagy Lengyelország, akár más nyugat-európai országok esetében, hogy azért jelentettek be nagyon gyorsan korlátozásokat és tilalmakat, hogy támogassák a saját termelőiket.

Egy közvetett hatást is említett: gabonatermesztőkhöz elmentek a kereskedők és azt mondták, hogy húszezer forinttal olcsóbban veszik meg a búzát, mert vírus van, és az egész magyar állattenyésztés csőbe fog menni. Ezeknek a magatartásoknak a tovagyűrűző hatásai tehát megjelentek a piacon, amihez nagyon komoly köze volt a közösségi médiának és egyes médiumoknak is.

Vermes Ádám
Vermes Ádám
Vezető szerkesztő
Diplomáit az Eötvös Loránd Tudományegyetem politológia alapszakán, majd közpolitika szakirányú politikatudományi mesterképzésén szerezte. Egyetemi évei alatt több, közélettel foglalkozó szervezetnél dolgozott szakmai gyakornokként, emellett az Országgyűlés Hivatala parlamenti ösztöndíjas programjában is részt vett. Szakmai pályafutását politikai elemzőként kezdte a Méltányosság Politikaelemző Központnál, majd újságíró-szerkesztőként és önkormányzati sajtóreferensként szerzett tapasztalatot. 2023 óta az Economx munkatársa, jelenleg felelős szerkesztőként dolgozik. Rendszeresen készít interjúkat hazai és nemzetközi szakértőkkel, valamint tudósít szakmai konferenciákról, különös tekintettel a mesterséges intelligencia, a pénzügyi innováció és a munkaerőpiaci átalakulás kérdéseire. Írásaiban kiemelt figyelmet fordít a technológiai változások gazdasági és társadalmi hatásaira.

Ez is érdekelhet