Ha felkérnék oktatási miniszternek, mi lenne az első programpontja a rendszer javítására? - tette fel a kérdés a G7 Horn Dániel oktatáskutató-közgazdásznak. A szakértő csak akkor vállalná, hogy javaslatokat tegyen, ha kötelező lenne. Ez esetben azt mondaná, hogy mindent a pedagógusokkal kell kezdeni: fizetések emelése, tanárok szakmai autonómiájának visszaállítása, döntési jogokat kellene adni nekik, vagyis lényegesen jobb munkakörülményeket kellene nekik teremteni.
Azonnal el kell kezdeni csökkenteni a kontraszelekciót, és ezzel visszaállítani a szakma presztízsét. A kulcs, hogy a fiatalok akarjanak tanárnak menni, ugyanis bármilyen oktatási fejlesztés eredménye azon áll vagy bukik, hogy a pedagógusok milyenek. Ha egy étteremben rosszak a pincérek, hiába főznek zseniálisan. Hiába jók a tankönyvek, ha rosszul tanítanak belőle a tanárok.
Az egész oktatást, iskolahálózatot helyi alapokon kellene szervezni, tehát helyi döntéshozatalra kellene visszavezetni, tehát, nem országos, homogén, nagy rendszerben, még ha országos kritériumrendszereknek létezniük is kell. A pedagógus feladata, a tananyag, az iskolai döntések helyi kompetenciába sorolandók.
Ehelyett ma felülről vezényelt intézkedéseket látunk, ennyi és ennyi óra legyen matekból, ebből a tankönyvből tessék tanítani, a diáknak ebben az évben ezt és ezt kell csinálnia. A rendőrséget valószínűleg lehet így szervezni: hatékonyan, felülről jönnek utasítások és azt végre kell hajtani, és akkor rend lesz az országban. Az oktatást viszont nem, mert nem fog működni, nincs képesség ugyanis a helyi, aktuális problémák kezelésére. Ezért is menekül, aki csak tud: nem látják, hogy hogyan tudná megoldani ez a rendszer az online oktatást vagy a járványhelyzetet például.
