Ahogy azt Magyarországon is tapasztalhatják az adózók a kelet-közép-európai régióban is főként a foglalkoztatást terhelő adók és hozzájárulások csökkennek, miközben a fogyasztásra kivetett adók nőnek. Különbség a környező országokhoz képest, hogy a hazai adórendszerben szélsőséges eltérések vannak az egyes adónemek között és az adóbevételek növelését leginkább az adminisztrációs rendszer kötelező digitalizációjával érik el. Az elmúlt években számtalan bevallási forma került online felületre - idén júliusban a számlázás is digitális formára vált.
"A vizsgált 21 közép-kelet-európai ország célja a minél hatékonyabb adóbeszedés lett" - mondta Csizmadia Heléna, a Mazars adóigazgatója a kiadvány bemutatóján. Az elemzésből látszik, hogy ebben értek el sikereket, és az adóbeszedés javulása a legtöbb országban magával hozta a terhek csökkentését is. Az adóadat-szolgáltatás az elmúlt években jelentősen fejlődött a régiós országokban, és a nemzeti adóhatóságok közötti hatékonyabb együttműködéseknek köszönhetően javult az adatcsere is.
Adóoptimalizáló multik
A nagy technológiai cégek ügyesen használták ki a különböző állami adórendszerek közötti különbségeket. Ugyanakkor az OECD és az EU is fellépett az olyan adóoptimalizálás ellen, amivel nem ott adóznak egy-egy tevékenység után, ahol az történik. Az előbbi már 2013-ban döntött az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos stratégiájáról, amit segített, hogy az adóhatóságok áttértek a digitális adminisztrációs rendszerekre, s ezzel javult a tagállamok egymás közötti információcseréje.
Magyarország jól kezeli az ilyen megoldásokat. "Az adóhatóság nem csak megköveteli az ilyen folyamatokra való átállást, hanem eszközt is ad a társaságoknak ehhez" - említette Csizmadia, aki szerint jó példa erre, hogy az online számlázáshoz például mobilapplikációt fejlesztett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A szakértő üdvözlendőnek tartja azt is, hogy az adminisztrációs átállások már nem jelentenek komolyabb bürokratikus terheket, mint az történt az Ekáer bevezetésekor.
Gyerek nélkül sereghajtók
Jól látszik a magyar adórendszer kétarcúsága, ha a költségvetési bevételeket vizsgáljuk: a társadalombiztosítási járulékok 2020-ra tervezett befizetései megközelítik az 5500 milliárd forintot, ahogy a személyi jövedelemadó része is 2500 milliárdosra rúg. Eközben a társasági adóból várt büdzsébevételek az 500-600 milliárd forintos tartományban mozognak.
Ha a munkáltató Magyarországon 100 ezer forint nettót akar kifizetni egy dolgozónak, akkor az 179 ezer forint költséget jelent neki. Így az adóék 44 százalékos, ami a régióban példátlanul magas. A családi adókedvezmények nyomán más lesz a helyzet, ha háromgyermekes munkavállalók esetében vizsgáljuk a terheket: a munkavállalói terhek erodálódnak, így a harmadik legmagasabb nettót vihetik haza a magyarok - mondta Csizmadia Heléna.
Ennél jobban vagy hasonlóan jól csak Csehországban és Koszovóban járnak a gyermekvállalók. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy az adó- és kedvezményrendszerek államonkénti eltérései miatt máshol a bérre érkező pótlékok miatt jobb lehet a helyzet - például Franciaországban -, hiába alacsonyabb itthon az adóbefizetési kötelezettség.
Árnyaltabb kép
Árnyalja még a képet az is, hogy ha havi bruttó 2000 eurós bérek esetében vizsgáljuk az adóéket. Itt ugyanis kijön a különbség a progresszív és a hazai egykulcsos, 15 százalékos szja-rendszerek között. Így Magyarországnál nagyobb adóék figyelhető meg Horvátországban, Szlovéniában, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában vagy Szerbiában. Az már világnézeti kérdés, hogy a többkulcsos, a magasabb fizetésekre magasabb adót kirovó rendszereket tekintjük-e igazságosabbnak.
A 44 százalékos alap adóék viszont kimagaslóan magas világszinten is. Összehasonlításképpen az Egyesült Államokban ez 29,75, Svájcban 22 százalék. Fontos hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy a munkavállalói befizetési kötelezettségek a magasak - a munkáltatói bérjárulékok tekintetében Magyarország csak 2020-ra érte el a régiós átlagot. Ez a szociális hozzájárulási adó csökkentésének köszönhető. A válság miatt előrehozott - már 2020. július 1-jétől hatályos - további két százalékpontos csökkentéssel még versenyképesebbé válik a hazai munkáltatói bérköltségarány.
Nőnek a bérek
A bérnövekedés - a járvány előtti időszakig - az egész térségre jellemző volt. Magyarország a 2017-től kezdődő, fokozatos, átlagosan 8 százalékos minimálbér-növekedéssel beillik a régiós trendekbe. Euróban kifejezve jelentős minimálbér-emelkedés volt tapasztalható Ukrajnába és Romániában, miközben Bulgáriában nőtt a legnagyobb mértékben, több mint 30 százalékkal. A teljes képhez tartozik, hogy a növekedésben a nemzeti valuták árfolyamváltozása is szerepet játszhatott.
Ezt az emelkedést elsősorban a hatékonyabb digitális adóbeszedés kompenzálta bevételi oldalról. Az áfarés - vagyis a tényleges áfabevétel és a becsült adóalap alapján elméletileg beszedhető összeg közötti különbség - az elmúlt években jelentősen csökkent Magyarországon. A 2011-es 28 százalék körüli szintről az elmúlt években közel 20 százalékra esett.
Az áfa az adófilozófiában
Az áfa esetében tetten érhető az a filozófia, hogy a magyar kormány a fogyasztási adóktól várja a nagyobb bevételt. A rekordmagas, 27 százalékos kulcs mozdíthatatlannak látszik, miközben a régióban 20 százalék az átlag. A hazaihoz hasonló forgalmi kulcs Horvátországban van, ahol ez a teher 25 százalékos, itt viszont érezhető a törekvés a csökkentésre. Ha nem jön idén a koronavírus-járvány, akkor 1 százalékpontos lenne a csökkenés - mondta Csizmadia Heléna.
Régiós szinten a magyarországi társasági adó normál mértékénél (9 százalék) magasabbak vannak csak: az átlagos mérték 16 százalék. Teljesen más utat jár Szlovákia, ahol az áfa csak 20 százalék, amit felülmúl a 21 százalékos taószint, vagyis itt inkább a céges jövedelmeket terheli a rendszer, valamint tőkekivonási és forrásadók is vannak a tőkejövedelmekre. Ilyet csak Magyarország és Litvánia nem alkalmaz a térségben.
Kérdés, mi marad a járvány után
A koronavírus-járvány miatt sok változás történt az adószabályoknál rendkívüli intézkedésként - mondta el H. Nagy Dániel, a Mazars adóigazgatója, aki szerint a kormányzatok a költségvetési bevételeik tervezésekor elsősorban a lakossági fogyasztás növekedésére építettek, amelyet most biztosan átszab a válsághelyzet. Kiemelte, hogy a kurzarbeit megoldások (munkaidő-csökkenés esetén a kormányok átvállalják a bérköltségek egy részét), valamint az elengedett, csökkentett munkáltatói bérterhek is átírják a büdzséket.
Érdekességként H. Nagy megemlített egy magyar sajátosságot. A kormány a multinacionális vállalatok szolidaritási hozzájárulásának nevezte, hogy kereskedelmi különadót vezetett be. Ráadásul azt is két körben: először ideiglenesen a veszélyhelyzetre hivatkozva, egy rendeletben, majd hosszabb távra is, kőbe vésve egy törvényben. Eközben Lengyelország fordított úton járt: tervezte egy ilyen adó bevezetését, ám a járvány miatt végül megkímélte tőle a társaságokat. "A befektetőknek ez nem okozott meglepetést, lehetett tudni, hogy a magyar kormány, ha megteheti, akkor bevezeti a különadókat" - mondta a szakértő.
