Átejti a fogyasztókat a magyar napenergia boom

Október végén termelni kezdett a jelenlegi legnagyobb magyarországi naperőmű, a 17,6 megawattos (MW) százhalombattai MET Dunai Solar Park. Rekordja azonban nem marad hosszú életű, mivel a napokban a heves megyei Demjén határában épülő 20 MW-os rendszer installációjáról is felbukkantak már fotók a telepítést végző cég egyik dolgozójának jóvoltából.

Hogy ez sem a maximális méret, arról a 2016 végi KÁT-os engedélyezési dömpingről (lásd keretes írásunkat) készült Energiaklub-elemzés ír: a Balaton délnyugati részén található Buzsák egymaga 42,83 MW beépítendő kapacitás megépítésére vállalkozott.

Azt is ez az összesítés közölte, hogy a legfeljebb 500 kW méretű kiserőműből végül összesen 930 MW összesített kapacitásra érvényes engedélyt adott ki a határidő előtt az energiahivatal.

KÁT-ból a METÁR-ba

A régi, kötelező átvételre épülő zöldáram-támogatási rendszert (KÁT) az EU nyomására váltó, versenyeztetőbb szellemiségű támogatási struktúra (megújuló támogatási rendszer - METÁR) startja előtti utolsó pillanatokban mintegy 2500 napelempark létesítési engedélyt adtak be az energiahivatalhoz, zömmel 0,5 MW-os kiserőműves mérethatárig merészkedve. Ennek fő magyarázata az, hogy a kiserőművek egyszerűsített engedélyezési eljárás alá estek, miközben a technológiai költségek folyamatos csökkenése az 1 kilowatt (kW) installálási átlagárban átlépte az 500 ezer forintos határt, így e fotovoltaikus rendszerek megépítése külön állami, banki vagy uniós támogatás nélkül is vállalhatóvá vált, mivel a 25-30 éves élettartamra méretezett rendszerek 10-12 éves megtérülési idővel létesülhetnek.

Lökést adni a hazai napenergiának

A MET önerős beruházást végzett Százhalombattán, a hitelbevonással bonyolított építkezés azonban nagyságrendekkel többe került a kiserőművekre számolható 250-300 millió forintnál. 25 millió euróba, azaz mai árfolyamon nagyjából 8 milliárd forintba került. A beruházás úgy térül meg, hogy a MET által termelt minden áramot 20 évig köteles átvenni a magyar villamosenergia rendszer. Vagyis a 25 évre tervezett százhalombattai napelempark csak az utolsó 5 évében fog valóban olcsó áramot termelni a rendszer számára, addig viszont KÁT-os áron értékesít minden egységet. (A "KÁT-os ár" leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a hagyományos erőművek 18-20 Ft/kWh termelési átlagára helyett a KÁT-os naperőművek mindig 32 forintot kapnak egységenként.)

Nem meglepő, hogy a MET szeretne további erőműveket is építeni, és összességében 50-100 MW megépítése és működtetése a célja. Hasonló méretben tervez az MVM állami energiaholding is. Noha a 100 megás célszámot már több mint egy éve, hogy bejelentették, el is indult Pakson (20,6 MW) és Felsőzsolcán (19,96 MW) a beruházás, ám időközben teljes felsővezető-csere történt a cégnél, így egyelőre nem tudni, hogy a korábbi célszámok megmaradnak-e. Ha nem is teljesen önerőből, mert az egyenként 9 milliárd forintos projektköltség 35 százalékát uniós forrás fedezi, az MVM a naperőműves nagyhalak szűk táborát fogja erősíteni.

Ezek a tételek is hozzáadódnak majd ahhoz a 480 megawattnyi napelemes potenciálhoz, mely a hivatalos adatok szerint "2018. június 30-án már termelő egységként működött Magyarországon". Erről Grabner Péter a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) elnökhelyettese beszélt a minap, a VIII. Szolár Konferencián. A cél szerint 2020-ig akár a 2 gigawattos (GW) kapacitási szint elérése is jöhet, pláne, hogy 2019 első negyedévben új tender is indul, "mely újabb lökést adhat a hazai napenergia iparágban". Bizakodásból nincs hiány: Grabnertől is merészebb számot mondott be Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár, aki a Portfolio Energy Invetment Fórumán már 3 GW napenergiatermelő-kapacitás megjelenéséről beszélt. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakpolitikusa szerint azonban e boomban a kis- és nagybefektetők is szerepet kell vállalniuk úgy, hogy az állami (és jelentős részben uniós) támogatási szintek csökkenni fognak.

Az utóbbi tételre várni se kell, mert a MEKH november 6-án kiadott közleménye szerint a napelemes rendszerekre érvényes támogatási időlimitet 3 évvel (14 év 4 hónap időtartamra) máris visszavágták. Így lehet most már pályázni. És bár a támogatási keret - 1 milliárd forint - kimerülésére készülve a hivatal azt is rögzítette, hogy aztán sorba állítja a várakozó projekteket az újabb (következő évi) pénzügyi keret megérkeztéig, ám a december 5-ig nyitott kapunál egyelőre nincs tolongás.

Törököt fogtak

A MET és az MVM természetesen nagybefektetőnek számít, de ez is új szintre kerülhet, miután meglepő hír érkezett Orbán Viktor miniszterelnök múlt heti kínai látogatásáról. A népes delegáció munkájáról szóló központi hírekben ugyan a sorok között megbújva csak az szerepelt, hogy "szerződést írtak alá egy magyarországi napelempark építéséről", de a részletekért kínai források után néző Magyar Narancs erről érdekes részleteket is megtudott. A komplett naperőművi projektben is utazó kínai állami cég (Powerchina) valójában nem a magyar állammal vagy valamely állami céggel, hanem a török Polat Grouppal kötött szerződést. Adnan Polat a magyar delegáció tagjaként írt alá egy 750 MW-os fotovoltaikus (PV) erőmű létesítéséről szóló megállapodást. A török oligarcha cége ugyan tavaly még 1 GW-os napelemparkot ígért Magyarországra, de szakmailag ez a mostani, "csak" 750 MW is őrültségnek hangzik egy Magyarország méretű ország számára.

Nem csak azért, mert 750 MW PV telepítésének területigénye egybefüggően is legalább 12 négyzetkilométer, hanem azért is, mert ekkora méretből nem véletlenül épült kevesebb, mint egy tucatnyi a Földön. Egy ilyen Góliáthoz ugyanis külön villamos energetikai hálózatot is építeni kell - nem véletlen, hogy az ilyen mega-infrastruktúrák rendre sivatagban "teremnek", mivel így a rendszerbe illesztésüket is a nulláról tudják megtervezni.

A világ legnagyobb naperőművei

Azt, hogy 750 megawatt mekkora potenciál is, jól szemlélteti néhány példa a világ legnagyobb napelemes erőműveiről: a No.1 Kínában épült, az 1550 MW összkapacitáshoz a Tengger-sivatag 43 négyzetkilométeres területét fedték le napelemekkel (de e méretén kívül nem ismert sem a bekerülési, sem az üzemeltetési költsége, de még az éves termelési volumenét sem közlik). Hozzá képest szinte picinek számít az indiai Kamuthi naperőmű, melynek a 648 MW méretű, 2,5 millió napelempanelje 10 négyzetkilométeren fér csak el (de legalább tudható róla, hogy 2 éve, alig 8 hónap alatt építették, és 680 millió dollárba került).

A tibeti fennsíkon a kínaiak építettek már a Kamuthinál nagyobbat, de a 850 megás Longyangxia Dam Solar Park nevű top erőmű valójában kettő (az elsőt még 2013-ban, a második 2015-ben építették, beruházási költségük meghaladta a 920 millió dollárt). Indiában is túlszárnyalják majd a Kamuthit: az építés alatt álló Bhadla Napfarmot 2255 MW-ra tervezték, a Pavagadát pedig 2000-re. A műfaj építkezési versenyébe persze más nemzetek is becsatlakoztak: a mexikói Villanueva PV építése a végéhez közeledik; az ENEL 650 millió dollárból több mint 9 négyzetkilométert borít majd be napelemekkel, aminek idén augusztusban a 41 százalékáig jutott el, így az erőmű akkor 310 MW-os volt. A három részletből áll össze a marokkói rekorder, a tervek szerint a Noor Complex Solar Power Plant 2020-ra lehet majd 580 MW kapacitású. Ha célba érnek vele, az Észak-Afrikai országban 1 millió ember energiaszükségletét fogja vele fedezni. Más szintre céloznak az Egyesült Arab Emírségekben: a Mohammed bin Rashid Al Maktoum Napelempark ezer megás lehet 2020-ra, 2030-ra pedig 5000 megawattos. Utóbbi már Dubai lakosságának energiaellátását biztosíthatja.

Az ipari méretű napelemes erőművek burjánzását - akár, ha azok állami támogatás nélkül is épülnek meg - lakossági fogyasztóként nem lehet felhőtlen örömmel fogadni. Ezek a termelőegységek ugyanis nem az olcsó áramra, hanem a biztos, hosszú távú nyereség ígéretére nőnek ki a földből - ahelyett, hogy legalább részben a háztartási és kisközösségi szükségletek megtermelése kapna nagyobb figyelmet, állami és uniós dotálást.

Nincs felkészítve a rendszer

Az már most látható, hogy a hálózatba illesztésükhöz radikális változásokra van szükség a rendszerszabályozásban, mivel másként ekkora napenergia potenciált nem lehet egyensúlyban tartani. A rendszerirányító MAVIR már ma sem tud olcsó kiegyenlítő energiát be/kikapcsolni a hálózaton, a virtuális erőművek létesítésének is vannak fizikai határai, miközben ezeket a rendszerelemeket valakinek szintén meg kell majd építenie. Kirajzolódni látszik az a kép, hogy a naperőművek KÁT-os felárai miatt évtizedekre bebetonozódik a magasabb termelői ár (ilyen nagy volumenben legalábbis), amit csak még tovább feszít a szükséges hálózati infrastruktúrafejlesztés költsége. Így mi vagyunk a naperőmű-forradalom vesztesei - továbbra is tartom a korábban már leírtakat, mert semmi nem változott; a fejlődésként kínált változás haszonélvezője nem a lakosság. Bármennyi és bármilyen nagy napelemes erőmű épül is meg végül, az pusztán a helyzetbe került vagy hozott vállalkozó üzleti beruházásaként működik, és mint ilyen, éppen a fenti méretben és leosztásban sem plusz komfortot, sem olcsóbb áramot, sem pedig lakossági életminőség-javulást nem eredményez.

A hálózati rendszer sem technikailag, sem fizikailag nincs felkészítve arra, hogy ilyen plusz mennyiséget, és a napenergia-termelés jellegzetességéből adódó teljesítményrángásokat kezelni tudja. Összevág ezzel az a több szakmai fórumon is eddig visszhang nélkül maradt megállapítás, mely szerint az 500 milliárd forintos tőkebevonási képességhez, amit a naperőműves beruházók jelenthetnek, eddig még senki nem rendelte hozzá a hálózatfejlesztéshez, rendszerirányításhoz és az egyre inkább szükséges tételnek látszó energiatároló rendszereknek a szükséges költségtételeit.

Ahogyan azt a G7.hu-n szeptemberben leírtam: azzal, hogy az MVM Kóbor György irányítása alá került, várhatóan a MAVIR eddigi működése is változni fog. A színfalak mögött zajló belső háborúkban még nem dőlt el, hogy mindez új vezetőt is jelent-e, vagy hogy a problémákat überelni tudja-e az eddigi vezető lojalitása, de bárhogy is lesz, lassan be kell kapcsolni vészjelző szirénát. Eddig elképzelhetetlenül nagy összegekért kell kezdeni harcolni annak érdekében, hogy a rendszerbe kerülő napelemes termelők keltette egyre nagyobb rugalmatlanság kisimítható legyen. Ha nem lesz változás, az egész magyar villamos hálózati rendszer az összeomlásba robog.