A lépfene baktérium (Bacillus anthracis) okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is. A lépfene betegségre alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A ló, a kutya és a macskafélék, valamint az ember már kevésbé veszélyeztetett, az emlősök közül pedig a sertés a legkevésbé fogékony. Ritkán ugyan, de a madarak is megbetegedhetnek. Emberről emberre a betegség nem terjed - olvasható a NÉBIH közleményében.
Terjedése
A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, hanem legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel vehetik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját. Fontos, hogy a spórásodáshoz levegő szükséges, így az elhullott állatok tetemében nem képződik addig spórás baktérium, amíg a testet fel nem boncolják, vagy ragadozók szét nem szedik. A húsevők a lépfenében elhullott állatok testének, testrészeinek elfogyasztása során fertőződnek.
Tünetek
A betegség a legtöbb állatfajnál heveny, juhok és kecskék esetében néha rendkívül heveny lefolyású. Utóbbi esetben a kiskérődzők igen gyorsan, szinte előzetes tünetek nélkül is elhullhatnak. A tünetek állatfajonként különbözőek, de a magas láz, elesettség, szapora és nehezített légzés szinte mindig előfordulnak.
Szarvasmarhák: a végbélnyílásból - néha az orrból és a hüvelyből is - vér szivároghat, kevésbé heveny esetekben véres hasmenés tapasztalható. Előfordulhat, hogy tüneteket nem is látunk az elhullás előtt.
Lovak: gyakran tapasztalható véres hasmenés.
Sertések: általában a toroktájéra, esetleg a bélre korlátozódik a betegség, így nyelési és légzési nehézségek, torok ödéma, illetve - bél érintettsége esetén - hányás és véres hasmenés figyelhető meg.
Húsevők (például az állatkerti nagymacskák): általában heveny vérfertőzés alakul ki, magas lázzal, elesettséggel, véres hasmenéssel, nehezített légzéssel, torok- és fejtájéki ödémával.
