Nem lesz tömegeké az önsegélyező pénztárak újítása

Az egyik, ősszel benyújtott salátatörvényhez csatolt egyik módosító indítvány érdekes elemekkel bővítette az önsegélyező pénztárak tagdíjának felhasználását. Az önsegélyezők viszonylag erőtlen szereplői a pénztárpiacnak, kevesebb mint 40 ezer taggal, az éves tagdíjbevétel egymilliárd forint alatt volt 2011-ben, tavaly az első kilenc hónapban pedig 622 millió forint befizetés történt, ami gyakorlatilag megegyezik a 2011-es háromnegyed éves adattal.

Tavaly kilenc hónap alatt nagyjából ugyanennyi kifizetést könyveltek le a pénztárak. Az eseti és rendszeres, járadékszerű kifizetések közül a gyermekekhez kapcsolódó ellátások, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz megvásárlásához adott támogatások, betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek voltak a legnépszerűbbek, emellett igénybe lehetett venni hátramaradottak támogatásához felhasználható segélyekre, tűz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyre, valamint munkanélküli-ellátásra.

A gyermekekhez kapcsolódó kedvezmény az idén jóval szélesebb lesz. A beiskolázáshoz, oktatáshoz kapcsolódó kiadásokat ugyanis nemcsak az általános vagy középiskolai rendszerben lehet érvényesíteni, hanem akkor is, ha a gyerek felsőoktatásban vesz részt. Vagyis akár tandíj, kollégiumi díj vagy albérleti díj is fizethető lesz a pénztári befizetésekből. Azok számára, akik korábban éltek ezzel a lehetőséggel, komoly segítség lehet ez a kiegészítés.

A gyermekkel kapcsolatos eseti kiadások tavaly − az első kilenc hónap alatt − összesen 95 millió forintot tettek ki, ebből a gyermek születéséhez kapcsolódó költés volt a több, összesen 65 millió forint, míg a nevelésre, beiskolázásra fordított összeg csak 30 millió forint volt. A rendszeres szolgáltatásra 50 millió forint jutott. Ehhez képest 2011-ben eseti kiadásra 152 millió forint jutott, s ez fele-fele arányban oszlott meg a születéshez és iskoláztatáshoz kapcsolódó költések között. Tavalyelőtt a rendszeres kifizetések 62,6 millió forintot tettek ki.

Emellett két teljesen új elem is megjelent, amire kifizetést lehet teljesíteni: a közüzemi díjfizetés és devizahitel törlesztése. Első pillantásra ez nagyon jól hangzik, nem árt azonban tudni néhány egyéb feltételt és követelményt. Mindkettő összeghatárhoz van kötve: nem lehet több a minimálbér 15 százalékánál, vagyis 2013-ban 14 ezer forintnál. Persze ez is sokat számíthat.

Közüzemi díjat azonban csak a védendő fogyasztók fizethetnek a tagdíjból. Védendő fogyasztó a szociálisan rászoruló, illetve a fogyatékkal élő fogyasztó. Előbbiről az önkormányzat adhat igazolást, utóbbit pedig a kezelőorvos vagy háziorvos tanúsíthatja. A védendő fogyasztói státust be kell jelenteni a közüzemi szolgáltatónál is.

A devizahitelhez kapcsolódó kifizetéshez is tartozik megcsillagozott rész. Egyrészt a havi törlesztőrészletnek forintban kifejezve legalább húszszázalékos növekedést kell mutatnia − ez egy tipikus svájcifrank-hitelnél simán megvan. A tagdíjból folyósított kiegészítés csak erre a növekményre vonatkozhat, s annak mértéke legfeljebb 14 ezer forint lehet havonta.

Ez azonban még nem minden. Az önsegélyező pénztárakból pénzhez jutni csak a befizetést követő 180 napon túl lehet. Vagyis hiába lép be most a csekkeit, hiteleit fizetni nem tudó egy önsegélyező pénztárba, kifizetést csak júliusban láthat legkorábban. Márpedig ha neki azonnal kell a segítség, akkor nem valószínű, hogy bírja még fél évig − a bank biztosan nem engedi, hogy eddig csússzon a törlesztéssel. Ezzel pedig a nem megfelelően tájékoztatott tag az egész belépést megbánhatja, s úgy érezheti, átejtették.

Összességében jól meg kell gondolni, miért szeretne valaki önsegélyező pénztárba lépni: ha viszonylag gyors segítséget vár a tagságtól, akkor könnyen rosszul járhat. Ugyanakkor akinek problémái vannak akár a közüzemi díjak fizetésével, akár a hitelek törlesztésével, nem valószínű, hogy ráér. Ennek fényében pedig hosszabb távon kérdéses a pénztárak felfuttatásának sikere is.

f. szabó emese