Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz megmondani, mit jelent a nemzeti újraiparosítás, mivel értelmetlen klasszikus nemzeti iparról beszélni − mondta lapunknak Némethné Pál Katalin, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által felvázolt elgondolással kapcsolatban.
A tulajdonosi körnél egyre reménytelenebb megkülönböztetni a külföldi és a magyar vállalatokat, még a legnagyobb \"magyarként\" elkönyvelt vállalatokban is domináns a külföldi tőke. A felvevőpiac szempontjából szintén nem lehet értelmezni a fogalmat, a nagyipar ugyanis csak nagy méretben tud gyártani, a hazai piac viszont kicsi ahhoz, hogy csak oda termeljenek a vállalatok. Így kifejezetten magyar ipari érdek sem létezik. Parciális érdekeik annál inkább lehetnek egyes vállalatoknak, amelyeknek megéri magukat nemzetinek feltüntetni.
Az unió azért tiltja az ágazati iparpolitikát, mert versenyzavarónak tartja. Ha mégis megtörténik, mindig felveti a kérdést, hogy mely csoportoknak és miként sikerült megtörniük ezt a szabályt. Az Új Széchenyi tervben több jó helyzetértékelés volt a nagyívű, inkonzisztens irányok mellett, azt azonban még nem lehet megmondani, hogy mi is következik belőlük, mik lesznek a konkrét intézkedések.
Inkább vállalkozásbarát környezet kellene
Nem iparfejlesztésre vagy az MFB feltőkésítésére van szükség, hanem azoknak az akadályoknak a leküzdésére, amelyek hátráltatják a perspektivikus területeket. Versenyképes, üzletbarát környezetet kell teremteni, amely lehetőséget nyújt a vállalkozóknak − tette hozzá Némethné. Minden felelősen gondolkodó gazdaságirányításnak föl kell mérnie az ország lehetőségeit, beleértve a technológia és az üzleti modellek változásait. A következő lépés viszont nem a pénzpumpálás a fejlődő ágazatokba, hanem egy kedvező, vállalkozásbarát környezet kialakítása.
Ide tartozhat a tudományos háttér fejlesztése: annak nem is kell feltétlenül országon belül maradnia, öltheti nemzetközi együttműködés formáját is, szemben az oktatással, ahol a munkaerő szignifikáns részét egyértelműen az országon belül kell képezni. Mindkét területen nagy felelőssége van az állami szektornak, de nem kell, hogy mindez egyedül csak rá háruljon. A vállalatok bevonása működőképes stratégia, a kormányzat előre gondolkodása és koordinálása azonban kiemelten fontos ezen a területen.
A mostani válság rámutatott arra, hogy Magyarországnak milyen mélyen sikerült bekapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba − emelte ki Némethné. A hazai feldolgozóipar mélyen integrálódott a nemzetközi termelésbe, a betelepült külföldi tőkénél is nagyobb a kapcsolat a hazai gazdasággal, mint azt sokan gondolták volna. A beszerzési láncaiknál − ha nincsenek is kiemelt szerepben a hazai vállalatok − egyes szolgáltatások igénybevételével jelentős hatást tudnak gyakorolni.
Miből lesz itt növekedés?
Jelen pillanatban nem látunk olyan intézkedésterveket, amelyek hatására jövőre növekedni tudna a gazdaság, ehhez sem a belső, sem a külső gazdasági feltételek nem adottak − mondta a Napi Gazdaság érdeklődésére Vadász György, a Magyar Iparszövetség elnöke. Épp ezért csak pár éves távlatban, kedvező gazdasági környezet mellett látja esetleg megvalósíthatónak a Magyar Növekedési Terv egyes elemeit. Az uniós források hatékony lehívása az Új Széchenyi terv (ÚSZT) keretében nagyszerű lehetőség, ám hiányzik a szükséges önerő, a beszáradt hitelezést pedig aligha sikerül gyorsan újraindítani, ezen az MFB tőkeemelése is csak kismértékben segít. Egy válság előtti átlagos évben 3 ezer milliárd forintnyi befektetés realizálódott az országban, ezzel szemben az ÚSZT még elérhető forrásai sem jelentenek olyan segítséget, amely már 2012-ben éreztetheti a hatását − mondta az elnök.
Ennél is nagyobb gond, hogy fejleszteni csak akkor érdemes, ha megfelelő értékesítési háttér és piac is van hozzá; a piacbővítés esélye viszont se belföldön, se külföldön nem látszik, márpedig a vállalkozások csak minimális kiszámíthatóság mellett fejlesztenek. A jövő évre Vadász szerint ez nincs meg. Mindezek mellett a kis- és középvállalkozói szektor exportképessége is számos kívánnivalót hagy maga után.
Az egyéni érdek erősebb
A nettó export növelését alapvetően jó ötletnek tartja Vadász, de mivel szinte minden partner országunkban a növekedés lassulásával vagy recesszióval számolnak 2012-re, ez még várat magára. A válság kitörése óta számos afrikai, közel- és távol-keleti országgal próbáltunk kapcsolatot létesíteni, de ez legfeljebb évek múltán hozhat új piacokat, ma túl nagy a bizalmatlanság velünk szemben a gazdaság és a gazdaságpolitika bizonytalansága miatt − mondta Vadász György.
Példaként említette, hogy 2012 elején Dél-Koreában tárgyal majd, de a partnerek előre jelezték, hogy tényleges üzletkötésre legkorábban 2013-ban lehet sort keríteni, mivel az európai adósságválság, illetve a magyar kormány IMF−EU-tárgyalásai még számos ponton megváltoztathatják az üzleti környezetet. A Kárpát-medencei gazdasági övezettel kapcsolatban sem túl optimista az elnök. Tapasztalatai szerint az egyéni vállalkozói, illetve nemzeti érdekek eddig még mindig felülírták a közös fellépés vagy az együttműködés esélyeit.
