A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
− Úgy hallottam, hogy a cégek körében az járja: a CIB a finanszírozód? Akkor reszkess! A bank nevéhez valóban mintha minden más szereplőnél több felmondott hitellel kapcsolatban kipattant ügy kapcsolódna. Ennyivel kíméletlenebbek a többieknél, vagy csak pechük van?
− Ez egyszerűen mendemonda. Január elsején vettem át ezt az üzletágat, a portfolióban akkor 1800 ügyfél volt. Ez a szám pedig azóta nemhogy csökkent volna, hanem épp ellenkezőleg, mára a nagyvállalati piac mintegy 15 százalékát birtokolja a hitelarány alapján a CIB.
− A botrányokban így is felülreprezentált a bank...
− Ezek nem botrányok, legfeljebb sajtónyilvánosságot kapott ügyek, amelyek − azt kell mondjam − hozzátartoznak a normál banküzemhez. Ha valaki nem tudja a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni egy bank felé, akkor annak a bankcsoport betétesei, sőt a többi hitelezője érdekében is kötelessége érvényesíteni fedezeti követelését. A nem teljesítő vállalati ügyfelek számára pedig valószínűleg az a magyarázat, hogy másoknál kiterjedtebb a portfóliónk. A mai napig szerintem a CIB a legnagyobb vállalati bank Magyarországon, ez korábban még inkább így volt.
Kényszerből lett hoteltulajdonos
− Nem zavarja, hogy a CIB minősíthető talán a legnagyobb szállodatulajdonosnak is ma Magyarországon?
− Ez korántsem volt célunk. Nem tekintjük kedvezőnek sem az ezzel járó publicitást, sem magát a tényt. Nekünk egy bankot, nem pedig egy ingatlanvállalkozást kell üzemeltetnünk. Ráadásul könnyű belátni, hogy amint nekünk érvényesíteni kell egy fedezetet, onnan kezdve már sem mi, sem az ügyfél nem nyerhet az ügyleten. A bank érdeke, hogy az ügyféllel maximálisan együttműködjön, de erre a másik félnek is hajlandóságot kell mutatnia. Ami pedig az ügyek nyilvánosságra kerülését illeti: mielőtt bármilyen fedezeti pozíciónkat érvényesítenénk, az ügyféllel 6−12 hónapig intenzíven tárgyalunk, próbálunk megegyezni.
− Mi lehet az oka annak, hogy az is elterjedt a piacon, hogy a CIB szinte teljesen leállította vállalati üzletágát?
− Azt, hogy ez megint mennyire üres szóbeszéd, jól mutatja: nemhogy eltanácsolnánk a vállalatokat, magunk is aktívan keressük a hitelkihelyezési, ügyfélakvizíciós lehetőségeket.
− Ez nyilvánvalóan nincs minden területen így. Az egész szektorban szinte szitokszóvá vált az egykori sikerterület, a projektfinanszírozás. A CIB a válság előtt kifejezetten dicsekedett dinamikájával, most mi a helyzet ezzel a portfólióval, mennyire sikerült leépíteni?
− A projektfinanszírozást markánsan leválasztotta a bank a nagyvállalati üzletágról, hozzám ez utóbbi, a 10 milliárd forintos nettó éves árbevétellel rendelkező cégek tartoznak, a projektfinanszírozás területe tehát nem az én kompetenciám.
A reálgazdaságot finanszíroznák
− Ebben a körben sem hiszen, hogy minden szektorbeli szereplőt tárt karokkal fogadnának. Most mit tekintenek preferáltnak, és mi az, ahonnan szeretnének minél távolabb maradni?
− A különböző szegmensekhez külön kockázati besorolás kapcsolódik. Ez nemcsak a CIB-nél, hanem akár régiós, sőt világszinten is így van. A szívesen finanszírozott területek közé tartozik az energia-, a közműipar, a termelővállalatok. Markánsan jelen vagyunk a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban. A preferált szektorok közé tartoznak a gyógyszergyártók is. Az előbb megnevezett ágazatok is jól mutatják, hogy elsősorban a reálgazdaság finanszírozásában kívánunk aktívan részt venni.
− A gyógyszerkassza kurtítása, a gyártói elvonás növelése nem változtatott ezen a helyzeten?
− Nem. Különbséget kell azonban tenni a gyártók és a forgalmazók között. Utóbbiaknál számolni kell azzal, hogy egy kereskedőcég könnyen kivonulhat a hazai piacról, ami a bank szempontjából azt jelenti, hogy nehéz lehet a fedezet érvényesítése.
− Mi a helyzet az építőiparral vagy például az önkormányzatokkal?
− Az építőipari beruházások leálltak, rengeteg az üresen álló, felhasználatlan ingatlan. Itt egy jó darabig nem látunk kitörési lehetőséget. Az önkormányzatoknál azért némiképp más a helyzet, ezek életében továbbra is szeretnénk részt vállalni. A jövőben is finanszírozunk helyhatóságokat, de tény, hogy ezt a korábbinál szelektívebben tesszük. A feltételrendszert összhangba kell hozni a megnövekedett kockázati tényezőkkel.
Inkáb kerülik a közraktárjegyet
− Mikor mondanak egyértelműen nemet egy önkormányzati hitelkérésre?
− A helyhatóságok meglehetősen eladósodottak, nagyon sokan kérnek működési költségeik finanszírozására hitelt. Ilyenkor viszont csak egészen kivételesen − például hosszú távú, szinte kizárólagos kapcsolat és megfelelő fedezettség együttes fennállása esetén − adunk kölcsönt.
− A közraktárjegy melletti finanszírozásnál már kiheverték a 2009-es 10 milliárd forintos bukást, ami magával rántotta a vezérigazgatót is?
− Ezzel az üggyel a bank behajtási területe foglalkozik, már az ideérkezésem előtt kikerült a nagyvállalati üzletág aktív ügyfélköréből. A közraktárjegy melletti finanszírozásból pedig a CIB kivonult.
A bankok memóriája is lehet jó
− Hallottam azt is rebesgetni, hogy a CIB háttérbe szorította a magyar tulajdonú cégeket. Ez is csak a pletyka kategóriája?
− Ilyen formában feltétlenül. Azt azonban látni kell, hogy a válság hatására élesen elvált a tőkeerős, illetve ilyen háttérrel rendelkező vállalatok és a hitelboom idején tulajdonképpen alaptalanul, az olcsó és könnyű hitellehetőségre támaszkodva növekedő cégek csoportja. A drasztikus lassulás gyorsan apasztotta az utóbbiak saját tőkéjét, további forráshoz pedig a jelenlegi körülmények között nem tudnak jutni. Itt van jelentősége a tulajdonosi háttérnek, amelynél nem az a választóvonal, hogy ez magyar vagy külföldi, hanem hogy mennyire tőkeerős. Az viszont tény, hogy a multinacionális cégeknél eddig még nem fordult elő, hogy az anyavállalat cserbenhagyta volna helyi vállalkozását. Végső esetben saját maga oldja meg a szükséges finanszírozást. Ebben a körben tehát sokkal kisebb a csőd veszélye. A vezetők attitűdjében is lényeges különbségeket találunk. Noha a magyar tulajdonú ügyfeleink zömével zavartalan üzleti kapcsolatban állunk, inkább a hazai cégeknél tapasztaljuk, hogy a tulajdonosok még financiális gond, fizetési képtelenség esetén sem szívesen visznek vissza tőkét a vállalkozásba. E helyzetben pedig a bank lehetőségei is szűkülnek. Azok a vállalkozások, amelyek most a szerződéses feltételeiket nem teljesítik, illetve azokat meglehetősen szabadon értelmezik, azok a jövőben sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem juthatnak hitelhez. A bankok memóriája is lehet jó.
− Ezzel csak a \"férgese\" hullik ki?
− Ezt egy már megkezdődött, de még sokáig húzódó tisztulási folyamatnak foghatjuk fel az egész gazdaságban, de a bankszektoron belül is. Úgy vélem, a CIB e területen a versenytársaihoz képest az élen jár, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy az erőnket mielőbb az új ügyfelek szerzésére összpontosíthassuk.
− Jelentős változások várhatóak tehát más pénzintézeteknél is?
− Azt gondolom, a változás bizonyos szinten már megindult. Tudomásul kell venni, hogy a banküzem globális. A hitelezésnél meg kell felelni bizonyos standardoknak. Ezeket 2008 előtt mindenütt, de különösen Magyarországon, meglehetősen lazán alkalmazták. A cégek most úgy élik meg, hogy a bankok árat emelnek. Pedig csak arról van szó, hogy egy nemzetközileg elfogadott, kockázatarányos sémához közelítik a hitelintézetek a feltételeket. A forinthiteleket a magas alapkamat, az eurókölcsönöket pedig az országkockázati felár (cds) drágítja. A bankok legtöbbje az euróforrást az anyabankjától veszi fel, abban pedig már azonnal megjelenik a cds-költség − függetlenül attól, hogy milyen az ügyfél besorolása.
A válságadókat megérzik a beszállítók is
− Az MNB hitelezési vezetők körében végzett felmérése szerint a bankok az első negyedévben tovább szigorítottak a vállalatoknál, a kilábalás pedig mintha folyamatosan tolódna. Ön szerint mi várható a közeljövőben?
− A piac nálunk talán lassabban tér magához, mint jó néhány országban. A kilabálás ideje szerintem csak években mérhető. A folyamatot lehetne gyorsítani, de én egyelőre inkább csak a fékeket látom. A 200 milliárd forint banki különadó a reálgazdaságban kétezermilliárd forintnyi hiányzó hitelt jelent. Tízszeres szorzóval lehet ugyanis számolni. A CIB-nél 13 milliárdot tett ki a válságadó, ami a saját tőkéből csak azért nem hiányzik, mert tulajdonosunk, Európa egyik legtőkeerősebb bankcsoportja, az Intesa Sanpaolo ezt tőkeemelés formájában pótolta. Ráadásul a közeledő Bázel III. szabályozás miatt egyre magasabbak lesznek a banki tőkekövetelmények.
− A kormány most kifejezetten büszkélkedik azzal, hogy megelőzte a korát, hiszen sorban vezetik be a nyugat-európai országok is a bankadót.
− Azon országokban, ahol ilyen lépéseket tettek, illetve erre készülnek, a válság időszakában kifejezetten pumpálták a pénzt a bankrendszerbe, tehát most van honnan kivenni. Ami minket illet; számolni kell azzal, hogy ami költségvetési oldalról szükségesnek tűnik, az a gazdasági növekedés szempontjából nem túl szerencsés, nevezetesen hogy a húzóágazatokhoz tartozó cégekre (telekommunikáció, gyógyszeripar, kereskedelem, energetika) szintén válságadót vetettek ki. Ez a pénz hiányzik a gazdaságból, a beruházások alaposan lelassultak, a beindult láncreakció pedig elérte a beszállítókat is. Jelen pillanatban nincs olyan ágazat, ami annyira prosperálna, hogy érezhetően lökést tudna adni a gazdaságnak.
