− A Magyar Nemzeti Bank (MNB) megújította negyedéves prognózisát − az inflációs jelentést −, amelyet a közelmúltban publikáltak először új formájában. Ebben az előrejelzés egy olyan kamatpályára épül, amellyel biztosítható az inflációs cél elérése. Mi indokolta a váltást?
− Ez egy hosszú folyamat során alakult ki. A korábbi modellnek − amelyik változatlan kamat- és árfolyampályával számol − több hátránya is volt; többek közt nem tudott iránymutatást adni a monetáris tanács (MT) számára, hogy milyen mértékű kamatlépésekkel érhető el az inflációs cél, és nehezen volt összevethető a piaci előrejelzésekkel, hiszen azok azt feltételezik, hogy a monetáris politika \"dolgozik\". Emellett így a piac is jobban meg tudja ítélni a jegybanki stáb véleményét.
− Azzal ugyanakkor, hogy a jegybanki stáb kiszámít egy kamatpályát, nincs olyan aggály, hogy beleszólnának az MT munkájába?
− Nem kívánunk és nem is szólhatunk bele a tanács döntésébe. Az új előrejelzéssel viszont többlet segítséget nyújtunk számukra, hogy a tagok világosabban lássák a kamatdöntések következményeit és határozottabban tudjanak kommunikálni − ne csak az aktuális döntésről, hanem a lehetséges jövőbeni kamatlépésekről is. Mi egy mechanikus kamatpályát mutatunk − ezt persze nem kötelező követni, mert több úton is elérhető az inflációs cél −, ami tartalmazza az inflációs célt követő monetáris politika alapelveit.
Elég a szöveges kamatpálya-prognózis
− A kamatpályára adott előrejelzésüket ugyanakkor csak szövegesen adják meg, nem numerikusan. Ennek mi az oka?
− A közvéleménynek, a piaci szereplőknek meg kell érteniük, hogy a kamatpálya nem jelent elköteleződést az MT részéről, hanem az a mai tudásunk alapján kialakított elképzelés. Ez egy hosszú tanulási folyamat része, akár több évbe is beletelhet, mire átállunk a tényleges kamatpálya közlésére. Amit viszont ma el akarunk mondani a pályáról, ahhoz elég a szöveges megfogalmazás.
− Az új MT-tagok kinevezése és a megújult inflációs jelentés publikálása a gyakorlatban egybeesett. Nem szerencsétlen az időzítés?
− Én inkább szerencsésnek nevezném. Egyrészt ez mindenki számára többletlehetőségeket kínál, másrészt az új tagoknak nem kell két modell működését megtanulniuk.
− Mostantól nem a stáb, hanem a tanács adja meg a kockázati forgatókönyveket. Hogy zajlik ez a gyakorlatban?
− Minden egyes inflációs jelentés előtt öt alkalommal találkozunk az MT-vel. Ezek során folyamatosan informáljuk a tanácsot az új hírekről, ezeket értékeljük, és elmondjuk, miképp változtatják meg a beérkező információk az eddigi előrejelzésünket. Amikor elkészül a jelentés első verziója, azt bemutatjuk a tanácsnak, a tagok akár 10-12 forgatókönyvet is \"megrendelhetnek\" tőlünk. Később ezek közül választják ki a 2-3 legfontosabbat.
− A jegybank elsődleges célja az árstabilitás elérése. Mit mond most az új modell az infláció alakulásáról?
− Azt kaptuk eredményül, hogy a magyar alapkamat huzamosabb ideig fennmaradó változatlansága mellett 2012 végére megvalósulhat a háromszázalékos infláció, a jegybank inflációs célja. Az idei év nagy részében még a magyar gazdaságot érő költségsokkok (elsősorban az olaj- és élelmiszerár-emelkedés) 4 százalék fölött tarthatják az inflációt.
− A márciusi inflációs jelentésben jelentősen változtattak a GDP-előrejelzésen − idén a belső fogyasztás már erősebb lehet, mint 2010-ben. Mi áll a háttérben?
− Ez nagyrészt az szja-kiengedésnek és a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok kifizetésének köszönhető. Ugyan ez nem egyenletesen oszlik meg a különböző jövedelmi csoportok között − a magasabb jövedelműek többet nyernek −, ezért is úgy számoltunk, hogy a reálhozam felét költik csak el. De ez így is egy jelentős tétel.
− A jövő évvel kapcsolatban sem optimisták, a 2012-es GDP-prognózison egy százalékot \"vágtak\".
− Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt a bejövő adatok szerint tavaly novemberben túl optimisták voltunk, főleg a hitelezés talpra állásával kapcsolatban − amin nem segít a meghosszabbított bankadó sem −, de a kiskereskedelem lassú bővülése is stagnálásba fordult át. A másik ok a beruházások gyengélkedése. A külföldi működőtőke-beruházásokat leszámítva a vállalati és a lakossági szektorban egyaránt nagyon gyenge a beruházási klíma − például soha nem adtak még ki olyan kevés építési engedélyt, mint tavaly.
Hasznosak volnának a részletek
− A Széll Kálmán tervre is hivatkoznak a jelentésben, mint a növekedést lassító programra, de a csomagról szóló ismereteink még eléggé hiányosak.
− Sok tényező eleve ront a prognózison, és rövid távon a Széll Kálmán terv is visszaveti a növekedést. A költségvetési kiigazítás valakinek mindig csökkenti a jövedelmét: a transzferek és az ártámogatás megvágása a lakosság, az önkormányzatok támogatásának leépítése pedig a kormányzat fogyasztását veti vissza. Ugyanakkor egyelőre ez a program a jó irányba tett nagy lépés, hiszen a magyar gazdaság hosszú távú növekedési szempontjából pozitív, segíti a fenntarthatóságot. Ha a csomag nem lenne, tovább romlana az ország hitelessége, nőnének a kockázati felárak. Összességében a terv segíthet az országnak egy fenntartható pályára kerülni − csak az azonnali hatása lassító a gazdaságra nézve.
− Mi a véleménye az alkotmányba kerülő államadósság-szabályról?
− Annak ellenére, hogy az EU-ban a jelenleg érvényes rendszer 60 százalékban szabja meg az államadósság maximumát, egy olyan kevésbé fejlett országban, mint Magyarország, indokolt egy ennél alacsonyabb − a kormány tervei szerint 50 százalékos − korlát. Mivel azonban jelenleg egy ennél jelentősen magasabb adósságszintről indulunk, fontos lenne meghatározni az 50 százalék eléréséig terjedő átmeneti szabályokat is. Az is fontos továbbá, hogy a szabályrendszer rugalmas legyen, azaz recesszió idején, vagy ha bankválság fenyeget, adjon megfelelő mozgásteret. Van ugyan egy jelenleg érvényes rendszer Magyarországon − amelynek központi eleme a reáladósság-szabály −, ami a rugalmasság szempontjából feltehetően jobb, mint a tervezett, ám bonyolult és egy olyan fogalomhoz − a reáladóssághoz − köti a szabályozást, amiről igazából nem tudjuk, hogy micsoda. Egy olyan szabályozást pártolnék, amely a költségvetési intézmények számára hosszú távra szabja meg a kereteket, így racionálisabb gazdálkodásra ösztönzi és nem csak a folyamatosan szűkülő költségvetési források iránti harcot segíti.
− Kormányzati intézkedések hatására számolnak-e azzal, hogy megindul az újbóli eladósodás?
− A lakosság eladósodásának nagy része feltehetően a pénzügyi mélyüléssel együtt járó, egyensúlyi folyamat volt. 2006-tól kezdett el tovább nyújtózkodni, mint ahogy a takarója ért, de \"gyorsan\" jött a válság, ezért nálunk nem alakult ki olyan mértékű túladósodottság, mint például az USA-ban. Ugyanakkor az árfolyam leértékelődése jelentősen megnövelte az adósságterheket, így nálunk is számítani kell egy alacsonyabb hitelkereslettel járó korrekciós periódusra. Ezen túlmenően a munkaerőpiac állapota miatt sem számítunk az eladósodási folyamat felpörgésére, beindulására rövid távon. Az előttünk álló két évben a foglalkoztatottság bővülése sokkal lassabb lesz, mint a GDP-é, miközben az aktivitási ráta tovább emelkedhet − például a Széll Kálmán terv intézkedései miatt is −, ami magasan tartja a munkanélküliséget. Emiatt a reálbérek emelkedése sem lesz kifejezetten gyors. Ezek eredőjeként várjuk azt, hogy a válság idején megugrott nettó megtakarítási ráta csak lassan fog mérséklődni, a beruházási ráta pedig tartósan alacsony szinten marad.
Fegyelem kell az euróhoz
− Ön korábban a jegybankon belül kiemelten foglalkozott az euróbevezetéssel. A kormány jelenleg ezt nem sietteti, és az eurózónában is válság dúl. Mi a véleménye, meddig kellene várnunk?
− Magyarország jelenleg egyetlen maastrichti kritériumot sem teljesít. Mindig is hangsúlyoztuk, és ez most még jobban érvényes: az eurózóna nem önmagáért való cél, hanem komoly fegyelmet kíván meg. Amíg azt hisszük, hogy az euró azonnali jövedelemnövekedést okoz, addig kockázatos a bevezetése, mert az a versenyképességünk elvesztéséhez vezethet. A közös európai valuta bevezetéséből származó előnyök csakis fenntartható, stabil, fegyelmezett gazdaságpolitika mellett használhatók ki.
− A szélnek eresztett Költségvetési Tanácsból (KT) több embert a jegybank vett fel − részben azzal a szándékkal, hogy átvegyék a régi KT egyes feladatait. Ez a szándék mennyire valósult meg?
− Az MNB hét embert vett fel, és három olyan munkakört alakítottunk ki, mely eddig nem létezett. Egyrészt a korábbiaknál nagyobb erőforrásokat szeretnénk fordítani a költségvetés kiadási oldalának elemzésére, előrejelzésére. Másrészt − a Nyugdíj és Időskori Kerekasztal munkája során, illetve a korábbi KT-ban felhalmozódott tapasztalatok alapján − szeretnénk kifejleszteni egy olyan elemzési eszköztárat, amellyel a nyugdíjrendszerből fakadó hosszú távú implicit államadósság változásai megragadhatók. Harmadrészt pedig szeretnénk arra is becsléseket készíteni, hogy miképp érintik a fiskális ösztönzők − például az adókiengedés vagy a Széll Kálmán terv transzferszigorításai − a gazdaság potenciális növekedését.
