A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
- A következő másfél évben a magyar kormánynak milyen piaci elvárásoknak kell megfelelnie?
- Arra vár a piac, hogy a kormány nyilvánosságra hozza közép- és hosszú távú terveit. E tervekben nem elég célokat kitűzni, meg kell határozni az eszközöket és be kell bizonyítani, hogy ezek fenntartható költségvetést, nyugdíjrendszert és gazdasági növekedést eredményeznek. A nyáron meghozott intézkedések és elhangzott üzenetek egy része távolról sem volt optimális, de végül a piaci szereplők szemében fontosabbá vált a kormánynak az a döntése, hogy mindent megtesz a hatályos konvergenciaprogramban rögzített idei és jövő évi költségvetési hiánycél teljesítése érdekében. A kabinet jól tette, hogy felvállalta ezt a nem könnyű feladatot. Még nem történt meg azonban az, amit mindenki vár: a kormány ismertesse a középtávú költségvetési stratégiáját.
Az úgynevezett piaci elvárások, amelyeknek egyik fő törekvésünk megfelelni, nem egy misztikus valami. Mi, magyarok is részesei vagyunk a piacnak - a piaci elvárások a mi elvárásaink is. A mi pénzünket is forgatják azok a bankok és befektetési alapok, amelyek döntenek arról, vásárolnak-e állampapírt vagy inkább más országokban fialtatják a tőkét, sőt sok maga is hoz közvetlenül ilyen döntéseket.
Az intézkedések középtávon nagy lyukat ütnek a költségvetésben
- A magyar gazdaság fundamentumai mennyiben segítik a kormány törekvéseit? Hogyan látja Magyarország lehetőségeit?
- Kicsik vagyunk és nyitottak, a világgazdaság alakulása számunkra adottság, viszont először exportálnunk kell ahhoz, hogy legyen miből fizetnünk az importért. Így elemi érdekünk partnereink - főleg Németország és az EU - gazdasági stabilitása. Vannak jelei a stabilizálódásnak, de továbbra sem kizárt egy újabb válsághullám. Nem tudni, hogyan reagálna a fejlett világ pénzügyi rendszere, ha hirtelen véget vetnének a jegybankok a mennyiségi lazításnak, mivel így a bankok ismét rákényszerülnének, hogy befektetéseik kockázatát maguk viseljék. Orvosi hasonlattal élve: nem tudni, hogyan lélegezne a beteg, ha lekapcsolnák a vastüdőt. Magyarország számára a fő feladat a beruházások - nem pedig a rövid távú spekuláció - vonzása. A gazdaságpolitika hiteltelensége miatt magas kockázati felárak teremtik meg a spekuláció feltételét. Az átlátható és fenntartható, tehát hiteles gazdaságpolitikát keresik a hosszú távú beruházók. Ezek maradoztak el leginkább Magyarországról az előző évtizedben.
A magyar gazdaság másik fő problémája az EU-ban példátlanul alacsony foglalkoztatottság, amit a jövőben az öregedés és az oktatási rendszer problémái csak súlyosbítanak. Az alacsony beruházás és aktív humántőke-állomány együttesen nem vezethet máshová, mint alacsony potenciális növekedéshez. Ezek miatt nem tudunk "kinőni" a problémáinkból. A humán tőke, az oktatási rendszer fejlesztése, a kutatás támogatása prioritás kell legyen, de ez rövid távon költséges, és csak idővel megtérülő módszer.
A beruházásokat és a munkahelyteremtést segíti, ha egyszerű, átlátható és stabil a szabályozási környezet, beleértve az adórendszert is. Ezzel szemben Magyarországon a szabályozási rendszer különösen túlburjánzott, átláthatatlan és szeszélyesen változó, ami miatt gyakran panaszkodnak is a vállalkozók. Sokkal nagyobb súllyal kellene mérlegelni a szabályok és az intézmények stabilitásának kedvező hatását.
- A kormány által beterjesztett adócsomag mennyiben felel meg az ön által is felsorolt követelményeknek, vagyis a beruházások ösztönzésének, a munkahelyteremtésnek?
- A Költségvetési Tanács (KT) nem foglalkozik annak megítélésével, hogy az adóváltozások kinek kedveznek és mely csoportokat érintik hátrányosan, ez ugyanis értékválasztás kérdése, ami a kormányok szuverén joga. Ugyanakkor kötelességünk elemezni e csomagok költségvetési és makrogazdasági hatásait. Véleményt mondunk nemcsak a törvényjavaslat számszaki megalapozottságáról, hanem arról is, hogy segíti-e az átláthatóságot és a fenntarthatóságot. Ez utóbbiban - finoman fogalmazva - vegyes a kép.
- Gondolom, időbeli kiegyensúlyozottságra gondol. A kormány abban reménykedik, hogy a következő két évben lendületet vesz a gazdaság növekedése, így eltüntethető az a 700 milliárdos lyuk, amelyet a KT becsült 2013-2014-re. Mennyire megalapozott ez a kormányzati vélekedés?
- A számok magukért beszélnek: bármennyire igyekszünk a legkedvezőbb rugalmassági együtthatókkal számolni, nem lehet kimutatni, hogy az adócsomagnak középtávon jelentős gazdaságélénkítő hatása lehetne. Az első évben megfelel a javaslat az ellentételezési szabálynak, de középtávon mintegy 700 milliárd forint hiány keletkezik a büdzsében. Semmi esetre sem számíthatunk egy ekkora lyuk "spontán eltűnésére", ehhez két számjegyű növekedési ütemet kellene feltételezni 2013-tól kezdve. Legkésőbb a költségvetés benyújtásakor ki kell derülnie, hogyan kívánja a kormány ezt megoldani.
Működhetünk IMF-hitel nélkül is
- Mely területeken várja a költségvetést középtávon is egyensúlyba hozó intézkedéseket a kormánytól?
- Csak a kiadási oldalról beszélhetünk, a bevételi oldal átalakítása ugyanis tudomásom szerint véget ért. Nem feladatunk megmondani, milyen területeken van szükség vagy lehetőség kiadáscsökkentő intézkedésekre, ez akormány dolga. Ugyanakkor a fenntarthatóság visszaállítása miatt olyan lépésekre van szükség, amelyek tartósan csökkentik a közszolgáltatásokkal szembeni igényeket, így a nyomást az államon. Ez nem egyedi probléma, számos európai ország hasonló cipőben jár, elég csak a franciaországi sztrájkokra gondolni: a francia kormány olyan intézkedéseket tervez, amelyekkel fenntarthatóvá tenné a nyugdíjrendszert - de ezt a társadalom egy hangos része nem tudja elfogadni.
Hasonló a helyzet Magyarországon: adott egy elöregedő társadalom, alacsony potenciális növekedési rátával. Egyértelmű, hogy ha nem csökkentjük a tartós nem termelékeny kiadásokat, akkor nehezen tudunk a fenntarthatóság követelményének megfelelni. Ha ezt nem tesszük, akkor nem csökken a magyar államkötvények kockázati prémiuma, ez magasan tartja a beruházási hitelek kamatlábát is, fékezve a beruházásokat.
- Kell-e külső kényszer e célok eléréséhez?
- A költségvetési és makrogazdasági egyensúly a növekedés szükséges, de nem elégséges feltétele. Le kell horgonyozni a várakozásokat is. Erre kitűnő eszköz a költségvetési keretszabály, amely két lábon áll. Az egyik a kötelező ellentételezés szabálya, vagyis minden kiadásnövelő és bevételcsökkentő intézkedéssel szembe kell állítani annak forrását is. A másik fontos szabály a reáladósság-szabály, amely kimondja, hogy az államadósság reálértéke nem növekedhet. Ha a piaci szereplők azt látják, hogy a kormány ezeket betartja, sőt meggyőződnek arról, hogy a jövőben is betartja, akkor már rövid távon nő a kabinet mozgástere. Ha emelkedik a bizalom, csökken a kockázati felár, megindul a tőkebeáramlás (főleg amíg tart a jelenlegi nemzetközi likviditásbőség) és így értelmét veszti a kérdés, hogy szüksége van-e IMF-hitelre Magyarországnak. Ha betartjuk a saját szabályrendszerünket, nem kell.
- Szigorúan fenntarthatósági szempontból hogyan értékeli a kormány magánpénztári rendszerrel kapcsolatos terveit? Vállalható-e a tömeges visszalépés a tisztán állami rendszerbe?
- Rövid és középtávon ez a lépés javítja a kimutatott költségvetési egyenleget és részben könnyíti a finanszírozást. Lehet, hogy az unió is elfogadja abban az értelemben, hogy megengedi a bevétel figyelembevételét a maastrichti hiány számításakor. Ezzel együtt nem az EU véleménye a fontos, hanem hogy az átalakulás után az új nyugdíjrendszer és az egész költségvetési politika mennyiben lesz átláthatóbb, mennyiben lesz fenntarthatóbb, mint a mostani. Sajnos a jelenlegi felosztó-kirovó rendszernek, vagyis a tb-nyugdíjrendszernek nem erőssége az átláthatóság.
Szempont a fenntarthatóság is: a tőkésített rendszerben nincs garantált nyugdíjjáradék, vagyis az mindig fenntartható- nem úgy a felosztó-kirovó rendszer a garantált nyugdíjaival, főként egy öregedő társadalomban. Az állami nyugdíjrendszerben a járadékok garantáltak, sőt inkább nőttek az elmúlt években - elég csak a 13. havi nyugdíjra utalni. Ha nem reformáljuk meg az állami nyugdíjrendszert, akkor a kiadások egyre kisebb részét lehet majd a járulékbevételekből fedezni, egyre nagyobb részt kell az állam egyéb adóbevételeiből finanszírozni, kiszorítva egyéb kiadásokat vagy magasan tartva az áfa-, szja- és egyéb adókulcsokat - mindez rontja a versenyképességet, lassítja a növekedést és súlyosbítja a fenntarthatósági problémákat.
Az országgyűlés tanácsadói vagyunk
- Másfél éve alakult meg a KT titkársága, mennyire sikerült magukat elfogadtatniuk a piacon?
- Rendszeresen keresnek minket az elemzők, befektetők, de még fontosabb, hogy egyre jobban figyelnek ránk polgári, szakmai csoportok, képviselők és a sajtó. Elérhetők legyünk minden érdeklődő számára. Mi elsősorban az országgyűlés - és így végső soron a polgárok - tanácsadói vagyunk. Amikor megalakult az új parlament, a képviselőknek tartottunk egy egynapos szemináriumot, ahol bemutattuk a költségvetés tervezési, elfogadási és elemzési folyamatát. Minden pártból voltak résztvevők. Távol a reflektorok fényétől félretették nézetkülönbségeiket és közösen tudtak dolgozni.
- E szemináriumhoz képest megváltozott-e a KT és a parlament viszonya? A kormány menyire fogadja el a tanács javaslatait?
- Szerencsére már ott tartunk, hogy amikor a kormány a nyáron beterjesztette a bankadót, sokaknak az volt az első kérdése, hogy mit gondol erről a KT. Még mindig dolgozunk az arculatunkon, hiszen ennek ellenére sokan nem tudják, pontosan mivel is foglalkozunk. A kormány részéről is érzékelünk várakozást egy-egy előterjesztésük után. A kabineten belül a nemzetgazdasági tárcával és más hivatalokkal kapcsolatban vagyunk, de napi rutint, rendszeres adatszolgáltatást kialakítani nem olyan könnyű, mint ahogy azt korábban elképzeltem.
- Miben áll a különbság a KT elemzői csapata és más hasonló elemző csoportok lözött?
- Nemcsak a közvetlen költségvetési hatásokkal foglalkozunk, hanem a makrogazdasági pályára és annak a költségvetésre való visszahatásáról is készítünk előrejelzést. Technikailag elemzőink Magyarországon a legjobbak között vannak, de igazából az különböztet meg bennünket, hogy minden receptet, amellyel készítjük elemzéseinket, előrejelzéseinket, kiteszünk a honlapunkra (www.mkkt.hu), amit mindenki megismerhet. Arra törekszünk, hogy alapos munkával minden lehetséges forgatókönyvet végiggondoljunk és egy parlamenti döntés várható hatásait bemutassuk. Magyarországon - és sok más országban - a kívülállók szinte semmit sem tudhatnak arról, hogyan, milyen becslési módszerekkel készíti a kormány a költségvetési javaslatát. Ennek hiányát is próbálja orvosolni a KT. Ennek legújabb példája az ágazati különadókról szóló törvény, ahol az előterjesztők semmiféle hatásvizsgálatot nem mellékeltek a javaslathoz, nekünk kellett elvégezni a semmiből, másfél nap alatt. Nem sokban különbözött a helyzet az szja-csomag esetében sem, ahol pedig a kormány az előterjesztő. Mondtak néhány számot 2011-re, de arról, hogy utána mi következik, nem nyilatkozott semmit.
