Gazdasági szempontból ketté lehet osztani a magyar gazdaság elmúlt húsz évét, a társadalmi folyamatok azonban ennél homogénebb képet mutatnak. Az elmúlt 8-9 év gazdasági kudarcának fő oka a jóléti rendszerváltás, miközben a társadalmi folyamatok a nyugat-európai mintához tartanak - ez az egyik fő megállapítása a Tárki kutatóintézet által kiadott Társadalmi Riport 2010 című tanulmánykötetnek. A kétévente megjelenő és 24 tanulmányt tartalmazó kötet statisztikai felméréseken alapuló módszerekkel a hazai társadalom főbb folyamatait mutatja be.
A magyar társadalmi folyamatokban fontosabb szerepet játszanak már a jövedelmi egyenlőtlenségek, az azonban tévhit, hogy Magyarország polarizálódott lenne jövedelmi szempontból. Ugyan a skandináv államoknál, Németországban ez az olló kisebb, de Dél-Európában nagyobb - Magyarország a középmezőnyben található, nagyjából Franciaország szintjén állunk.
Ugyanakkor, az tagadhatatlan tény: az elmúlt 2-3 évben növekedtek a jövedelemi különbségek, az viszont kérdés, hogy ez mennyire írható az elhibázott gazdaságpolitika és mennyire a válság számlájára. Ezzel párhuzamosan új tendenciák is kirajzolódtak: le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a nyugdíjas lét egyenlő a szegénységgel, viszont felerősödött a gyermekek és a fiatalok szegénységi kockázata.
Az elmúlt húsz évben a gazdaság állapota eltérő csatornákon fejtette ki társadalmi hatásait: a rendszerváltáskor a munkapiacokról való kiszorulás, a '90-es évek folyamán a kereslet-kínálat törvényszerűségei, míg a 2000-es években a politika formálták a jövedelemi pozíciókat.
A válságban, 2007 óta az összes csoport reáljövedelme csökkent; a legszegényebbeké a legnagyobb mértékben, de a tehetős rétegeknél is átlag feletti volt a jövedelemcsökkenés mértéke. Ezek eredőjeként nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek.
A leszakadás felelőse
A 2000-es évek elején elkezdődött leszakadásért a kormányzás tehető felelőssé: az erősen ciklikus költségvetés a mindennapi politika céltáblájává vált és az államapparátus is átpolitizálódott. A 2002-2004 közötti pazarló gazdaságpolitika csak a látszatát keltette a jólétnek. Amikor nyilvánvalóak lettek a problémák, először elodázták a kezelést majd kapkodó intézkedésekkel tovább mélyítették a válságot.
A másik jelentős ok, az amúgy is ingatag lábakon álló bizalom a közigazgatás és közszolgálat felé, aminek tovább romlott a presztízse. Pedig - mint a válságkezelő kormány sikeres tevékenysége is megmutatta - a makroegyensúly kellő fegyelemmel még válsághelyzetben is menedzselhető, de az államapparátus hatékonyabbá tételéhez komoly felhatalmazás és elköteleződés szükséges.
Mindehhez hozzájárul a magyar társadalom paternalista gondolkodása és az értékek, amelyek inkább hasonlítanak keleti, dél-keleti szomszédainkhoz, mintsem a referenciaként számon tartott nyugathoz. Magyarország GDP-vel mért fejlettségéhez képest zártabb gondolkodású ország. Alacsony a posztmodernizációs értékek elfogadottsága, ugyanakkor nálunk látják a legtöbben konfliktusokkal terheltnek a társadalmat és nagyon erős - főként a közintézményekkel szembeni - bizalomhiány.
Itthon nem lehet becsületesen meggazdagodni
Ma, az emberek többsége úgy véli, hogy a társadalomban általános tisztességtelenség uralkodik, az egyes szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek. A magyarok négyötöde szerint itthon nem lehet becsületesen meggazdagodni, háromnegyedük pedig úgy véli: aki akarja vinni valamire, annak egyes szabályokat át kell hágnia. Csak minden második ember hiszi, hogy kemény munkával elérhető az, amit akarunk és csupán ötödük szerint van mindenkinek egyenlő esélye az érvényesülésre.
Ezek a meggyőződések pedig remek táptalajt ad, annak az amúgy is mélyről gyökerező elköteleződésnek, amely több reményt fűz az állami megoldásokhoz, mint a piaci szereplők önkéntes alkujára és a cseretevékenységre épülő piacgazdasághoz.
