Valóban, számos ország szenvedte meg a válságot és a barátai segítségére szorult. Azonban a globális kockázati étvágy visszatért és úgy tűnik, hogy a recesszió túljutott a mélyponton. Ez azt is jelenti egyben, hogy az erős növekedés és a megújult konvergencia automatikusan visszatér a feltörekvő Európába?
Nem feltétlenül. Mint ahogy a válság epicentrumáról való leválás ábrándja is meghiúsult, ugyanez fog történni azzal a nézettel, hogy a feltörekvő gazdaságok a fejlettekkel együtt lábalnak ki. Bizonyara történni fog korrekció, mivel a külkereskedelem élénkülésnek indult, azonban mar most észre lehet venni, hogy a visszaesés számos feltörekvő gazdaságban hosszabban elnyúlik. Miért? Ezen országok jó részét súlyosan érintette a portfolió befektetések lassulása és a bajba jutott, tőkeáttételüket leépítő nemzetközi bankok által nyújtott hitelek csökkenése. Ahogy a tőkebeáramlások újra beindultak, a befektetők intenzívebben kezdtek differenciálni, mivel a múlttal ellentétben most már tüzetesebben hajlandóak a belső és külső sérülékenységi tényezőket górcső alá venni.
A befektetői viselkedés ezen változása drámai eltolódást hozott a piaci kockázatokban. Amint a kockázatokat és kockázatkerülést korábban nem látott szintekre emelő globális tényezők enyhültek, felszínre kerültek a hazai tényezők és gazdaságpolitikák mint a befektetők számára az országok közötti differenciálásra alapul szolgáló okok. Az aggodalmakat tartalmazó lista élére került a magánszektor mérlegének és a pénzügyi rendszernek az állapota, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó fiskális fenntarthatóság kérdésköre. Ennek eredményeként a befektetők magasabb kockázati prémiumot várnak el, ezzel is lassítva a régió kilábalását.
Azonban a befektetők alaposabb elemzései egyben esélyt is kínálnak arra, hogy a józan gazdaságpolitika elnyerje jutalmát. Valójában a megfelelő gazdaságpolitikával rendelkező országok már a válság alatt is jobban boldogultak. Mi legyen a prioritás? A bankrendszerben lévő rések betömése valószínűleg bőségesen kifizetődik. Számtalan esetben ezek a rések a gazdasági visszaesés, illetve a vállalatok (Balti országok, Magyarország, Bulgária és Románia) és a háztartások (Balti országok, Magyarország, Románia és Lengyelország) devizában történő eladósodása kombinációjából származnak.
További prioritásként kellene kezelni a hosszú távú fiskális fenntarthatóságot és kiszámíthatóságot biztosító gazdaságpolitikai keretek kialakítását. Egyes országok, mint például Lengyelország, Magyarország és Románia, már belekezdtek a hiteles középtávú célok felállításának folyamatába. Az ebből származó előnyök között említhetjük a kevesebb meglepetéssel járó fiskális politikát és a kevésbé változékony üzleti ciklusokat. Ennek megfelelően az ehhez hasonló gazdaságpolitikai keretek csökkenthetik az országkockázati prémiumot és felgyorsíthatják a kilábalást.
Mindazonáltal, még ha a válság okozta károkat sikerül is gyorsan helyrehozni, a kockázati prémiumok szintje a korábbinál valószínűleg magasabb lesz. Ez lefelé fogja nyomni a potenciális növekedés ütemét, ami jelentős kihívás elé állítja a feltörekvő gazdaságokat. Ennek köszönhetően strukturális változásokat elősegítő gazdaságpolitikára lenne szükség annak érdekében, hogy a szolgáltató szektor és az egyes iparágak külföldi tőkétől való függősége csökkenjen, az exportteljesítmény javuljon, és az ingatagabb külföldi befektetők megnyugodjanak. Számos feltörekvő országban, ugyanúgy mint bárhol máshol a kontinentális Európában, a válság utáni világhoz való alkalmazkodás a munkaerőpiac növekvő flexibilitását, valamint az áruk és szolgáltatások piacának az egész EU-ra kiterjedő további liberalizációját fogja megkövetelni.
A feltörekvő piacok kilábalása tehát a kormányzati lépésektől függ, amelyek a pénzügyi rendszerben meglévő bizonytalanság csökkentését célzó határozott és proaktív megközelítésnek, a szintén bizonytalanságot csökkentő üzletbarát környezet és jobb gazdaságpolitikai keretrendszer kialakítására irányuló erőfeszítéseknek, valamint a strukturális rugalmasság magasabb potenciális növekedést lehetővé tevő növelésének a vegyítését igénylik. Végső soron a piac ezen reformokkal kapcsolatos megítélése fogja meghatározni, hogy Európa feltörekvő gazdaságai milyen gyorsan térnek vissza a tőkebeáramlások egészséges szintjéhez, amely összhangban van a konvergencia és gazdasági integrációs folyamatok oly' szükséges folytatásával. A feltörekvő gazdaságok előtt álló kihívások tehát nőttek, azonban ezzel egy időben növekedtek a józan gazdaságpolitikáért járó jutalmak is.
* Marek Belka a Nemzetközi Valutaalap (IMF) európai részlegének igazgatója.
