A fő trendek igen negatív képet mutatnak: számottevően csökkent a foglalkoztatottak száma és aránya, miközben a munkanélkülieké jelentős mértékben nőtt az előző negyedévhez képest. Elsősorban a férfiakat, az alacsony iskolai végzettségűeket és a fiatalokat érintette a munkahelyek megszűnése.
Az év első három hónapjában a teljes népességből a statisztikák szerint mintegy 3 millió 736 ezer fő volt - ez mintegy 81 ezer fővel kevesebb a 2008-as adatoknál. Így a foglalkoztatási ráta - mely amúgy is az Európai Unió egyik legalacsonyabbja, 55,1 százalékra esett vissza. Mint arra emlékezhetünk, az Európai Unió a 2000-ben elfogadott Lisszaboni Stratégiában 70 százalékos foglakoztatási szintet tűzött ki maga elé, 2010-es céldátummal. Ez ugyan bőven nem fog teljesülni, ám a közösségi átlag 64 százalék körül alakul - lemaradásunk tehát tetemesnek mondható.
Legmélyebb a válság az ipari szektorban
A munkahelyek többsége az iparban szűnt meg, a legnagyobb mértékű csökkenés az előző negyedévhez képest a feldolgozóiparban (38 ezer fő) és az építőiparban (24 ezer fő) következett be. Az ipari termelés visszaesése miatt a fizikai foglalkozásúak száma jóval nagyobb mértékben csökkent (4,1 százalékkal), mint a szellemi foglalkozásúaké (1,2 százalékkal). Márciusra a foglalkoztatási lehetőségek szűkülése a szolgáltatási területeket is elérte, a kereskedelem, gépjárműjavítás ágban 19 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint az előző negyedévben, így a létszámleépítések már a nőket is nagy számban érintették.
A kettősség akkor is megmarad, ha a munkaerőt végzettségük szerint bontjuk szét: legnagyobb csökkenés a csak 8 általánost végzett munkavállalók csoportjában volt megfigyelhető - itt több mint 10 százalékkal esett vissza a foglalkoztatás. De nem sokkal jobb a szakmunkások helyzete sem: itt a visszaesés 7 százalékos volt. Az egyetemi diplomával rendelkezők körében még némi emelkedés is megfigyelhető.
2009 első negyedévében 403 ezerre nőtt a munkanélküliek létszáma, ami így 21 százalékkal (70 ezer fővel) magasabb, mint az előző év azonos időszakában.
A munkanélküliség mértéke folyamatosan nőtt az utóbbi hónapokban, a ráta a 2008 utolsó negyedévi 8 százalékról 9,7 százalékra emelkedett, tehát már csak hajszál választja el a lélektani 2 számjegyes határ átlépésétől. A férfiak munkanélkülisége 1, a nőké 0,3 százalékponttal haladta meg az uniós munkanélküliségi rátát.
Ha csupán szűkebben értelmezett régiónkat, Kelet-Közép-Európát tekintjük, akkor sem sokat javul a kép: a lengyel munkanélküliségi ráta 2009 márciusában már 11,2 százaléknál járt - ez 1 millió 700 ezer állástalant jelent. A szlovák munkanélküliség 9,1 százalékos, és itt is további emelkedés várható. Sokkal jobban teljesít Csehország: itt a ráta csupán 4,4 százalékot mutat. A EU legrosszabb adatait pedig két régi tagállam szolgáltatja: az abszolút csúcstartó Spanyolország, a maga 14 százalékos munkanélküliségi rátájával. A "kelta kistigris", Írország sem lehet büszke 10 százalékos adatára.
Tovább nőnek a regionális különbségek
Visszatérve a hazai helyzetre, az előző év azonos időszakához viszonyítva a foglalkoztatás mértéke egyedül a Dél-Dunántúlon nőtt (1,4 százalékponttal a még mindig nagyon alacsony 44,9 százalékra), a többi régióban 0,7–2,1 százalékponttal csökkent (utóbbi éppen az egyébként is legrosszabb helyzetű észak-alföldi régióban következett be). Az előző negyedévhez képest azonban már valamennyi térségben visszaesett a foglalkoztatás, az Észak-Alföldön és a Közép-Dunántúlon több, mint 2 százalékponttal lett kisebb. Mindegyik helyen az utolsó negyedévben történtek a legnagyobb változások, hiszen a válság hatásai ekkorra jelentkeztek a legmarkánsabban.
A korábbiakhoz képest új jelenség, hogy Magyarország fejlettebb régióiban is jelentősen emelkedett a munkanélküliségi ráta - a fővárost magában foglaló közép-magyarországi régióban 5,7 százalékra, a Nyugat-Dunántúlon 7,4 százalékra. A területi különbségek további növekedését jelzi, hogy egy év alatt a legkisebb és legnagyobb munkanélküliségi ráta közötti eltérés 8,8 százalékpontról 9,9-re nőtt (Közép-Magyarország 5,7 százalék, Észak-Magyarország 15,6 százalék), tehát a közel két évtizede tartó leszakadási tendencia tovább erősödik.
