Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az állandó eszmecserének az az eredménye, hogy ma már senki sem lehet biztos abban, milyen lesz a módosítások után a végleges változat, a szöveg ugyanis szinte napról napra változik.
Az egyeztetések nyomán úgy tűnik, hogy döntően három kérdésben látszanak megmerevedni a biztosítói álláspontok. Az egyik legnagyobb gondot a kártörténeti nyilvántartás és annak kezelése jelenti. A piaci társaságok nem nézik jó szemmel, hogy a leendő szabály egy kvázipozitív adóslistát hozna létre, amelybe az összes szerződés valamennyi anyaga bekerülne ahelyett, hogy a kártörténeti adattár csak a lejárt szerződéseseket és azokat tartalmazná, akiknek káruk volt.
Külön kérdés, hogy minek egy újabb nyilvántartás, amikor a BM Központi Adatnyilvántartó Hivatala ma is kezeli a szerződéses nyilvántartást - így kettős adatbázis jönne létre. (A biztosítók, amelyek évente nagyjából 600 millió forintot hagynak a BM-nél az adatkezelésért, nem szeretnék pluszköltségekbe verni magukat a további nyilvántartásért.)
Megütközést keltett a szakmában, hogy a bónusz/malusz rendszer további szabályozását a jogalkotó a jelenlegi törvényen kívül, egy a későbbiekben megszövegezendő - és törvénymódosítás nélkül változtatható - miniszteri rendeletben kívánja szabályozni.
A biztosítók azzal sem értenek egyet, hogy speciálisan a kgfb-re vonatkozva a jogalkotók létrehoznák a kártalanítási garanciaalapot. A biztosításnál eddig nem volt ilyen alap - a biztosítók szerint nem is kell ilyen szervezet -, ha viszont a jogalkotó tényleg szükségét érzi egy kártalanítási alap létrehozásának, akkor arra nincs magyarázat, hogy miért speciálisan egy üzletágra vonatkozik a garancia előírása.
