A Napi Gazdaság cikke.
Az adómódosítások mögött sem a nyugdíj-, sem az egészségpénztár vonatkozásában nem húzódik meg olyan koncepció, amely a társadalmilag és gazdaságilag előnyös vagy hasznos, hosszú távú megoldásokra akár csak utalna - véli Lehoczky László, az MKB pénztárak vezetője, aki szerint az előnyök rövid távúak és csekélyek, a hátrányok tartósak és az egyének életében is és társadalmi szinten is jelentősek. Bába Julianna, az AXA nyugdíjpénztárak igazgatótanácsának elnöke szerint az intézkedések súlyosan veszélyeztetnék az öngondoskodás jelenleg kiépült intézményrendszerét. A kormány jelenlegi tervezete hosszú távú megtakarítások helyett rövid távú fogyasztásra ösztönöz, nem segíti a jövedelmek kifehérítését. A megadóztatás miatt elmaradó egészségpénztári befizetések tovább rontanák a dolgozók egészségük megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit. A munkáltatók nagy valószínűséggel ilyen adóterhek mellett nem nyújtanák tovább ezt a juttatást, ezért a várt adóbevételek is valószínűleg elmaradnának.
Pellei József, a VIT nyugdíjpénztár vezetője szerint megfontolandó lenne a kormányzat részéről, hogy az utóbbi években hangoztatott öngondoskodás eszméjét vajon mennyire lehet alárendelni a napi politikai, gazdasági érdekeknek. Úgy véli, a válságos időszakokban kellene leginkább erősíteni ezt az eszmét és támogatni a megvalósulását. A Patika Egészségpénztár vezetője, Lukács Marianna szerint az önkéntes egészségpénztárak 1993-as megalakulása óta mind a munkáltatói, mind az egyéni befizetések az akkori reálérték ötödére apadtak. A tervezett "egészségadó" a költségvetés számára egyetlen fillér többletbevétellel sem jár, sőt a szürke- és feketegazdaság révén további adóbevétel-kiesést generál - hangsúlyozta Lukács.
József Gábor, az Aegon vezető adószakértője érdeklődésünkre a változások hatása mellett a várható vállalati reakciókat is elemezte. Úgy gondolja, azok a cégek, amelyek kifejezetten adókönnyítési megfontolásból vezették be a cafeteriát, nagy valószínűséggel megszüntetik ezeket a juttatásokat. E vállalatok nyilván keresni fogják az alternatív - adókönnyítést jelentő - juttatások lehetőségét. Ahol viszont a dolgozói juttatásokat a kompenzációs költségek szerves részének tekintették, azokat szabályszerűen kombinálva az egyéb keresetelemekkel, ott is visszalépés várható. A juttatások összegét ugyanis alapvetően a vállalati lehetőségek határozzák meg. A visszalépés mértéke - túl a vállalat pénzügyi lehetőségein - függ a munkavállalók érdekérvényesítő erejétől is. Pellei a hatásait tekintve a legaggályosabbnak a biztosítási adókedvezmény tervezett felszámolását tartja. Ott ugyanis minden esetben hosszú távú megtakarítás húzódik meg a szerződések mögött, a megtakarításokat pedig a pénztárak, biztosítók - intézményi befektetőkként - leginkább állampapírokba fektetik. A jövőben megkérdőjelezhetetlen fontosságú a lakossági megtakarítás szerepe a költségvetési egyensúly szempontjából, ezért kifejezetten kontraszelektív hatású lehet a biztosítási adókedvezmény felszámolása vagy más kedvezményi rendszerbe való helyezésének elmaradása - véli Pellei.
