Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság cikke.
- Az októberi nemzeti csúcsnak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) adott helyet. Ön nyitóbeszédében jelezte: őszinte, nyílt, világos beszédet, s ahol lehet, párbeszédet kér. Megkapta?
- Részben. A csúcson a nyílt beszéddel nem volt probléma, a politikai pártok elmondták a véleményüket. Csakhogy ez a válsághelyzet elején összehívott tanácskozás volt, így e formában nincs folytatása. A kormányzat részéről egyfajta folytatásnak tekinthető a miniszterelnök konzultációsorozata. A politikai megegyezést azonban alapjaiban befolyásolja, hogy 2009-2010-ben három választás is lesz. Bármilyen kis eredménynek örülnék, amely segíti a nagy rendszerek elkerülhetetlen átalakításának elfogadtatását, részben a közvéleményben, részben a politikában. A gyors haladásnak ugyanis ilyen gazdasági és politikai körülmények közepette nem sok esélye van. A változtatás igénye azonban erős, ezért fontos, hogy 2010-ig ne veszítsünk sok időt.
- A magyar gazdasági elit és az MTA november végén hozta létre a Reformszövetséget, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetőivel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével és a MTA volt és jelenlegi elnökeivel. Az akkori bejelentés szerint olyan átfogó reformprogramot dolgoznak ki, amely beépíthető a 2009-2013 közötti időszak társadalom- és gazdaságpolitikai programjaiba. A szövetség szakértői munkája pedig kiterjed a konvergenciaprogram folytatásának módjára, az euróbevezetés menetrendjére és módjára, a versenyképesség javításának módszereire, az adó- és foglalkoztatáspolitikára és az egyensúlyőrző reformok alapelveire. Hogy állnak?
- Decemberben megalakultak azok a munkacsoportok, amelyek négy kulcsfontosságú területen - makrogazdaság, reálgazdaság, adó- és járulékrendszer, valamint önkormányzati reform - február végére tudnak javaslatot letenni. A munkát egy bejegyzés előtt álló alapítvány finanszírozza, alapvetően Demján Sándorra, a VOSZ ügyvezető elnökére támaszkodva.
- Meggyőzőek akarnak lenni vagy hatékonyak?
- Jó lenne mindkettő. Úgy gondolom, hogy a meggyőzés van az első helyen és a hatékonyság a másodikon. Egy javaslatra ugyanis aligha mondja majd mindenki azt, hogy "jaj de jó, ezt valósítsuk meg". A hatékonyság elsősorban a megvalósítás módszereiben rejlik - ez viszont a jelen politikai helyzetben nehéz, igazából 2010-től válhat hatékonnyá a megvalósítás. Most csak azt várom a politikától, hogy ne álljon le a változtatásokkal kapcsolatos munka, és a fő kérdésekben, a változtatás irányaiban jusson közös nevezőre. Abban például mindenki egyetért, hogy a munkára rakódó közterheket csökkenteni kell - csakhogy ezt nem lehet egy lépésben megtenni. Ha emellett még néhány kérdésben el lehetne érni kellő egyetértést a változások elindítására, annak a most meglehetősen passzív társadalom számára pozitív hatása lenne.
- Az MTA tudatosan állt a közös gondolkodás élére?
- Már a pénzügyi válság kirobbanása előtt hét kutatási, úgynevezett akadémiai köztestületi stratégiai programot hirdetettem meg, ezek tartalmazzák azokat a célterületeket is, amelyekkel a Reformszövetség szakértői is foglalkoznak. Az akadémiai programok között szerepel a közélet intézményeinek stabilitása is. Az Akadémiának nem feladata a direkt politizálás, ám a nagy intézmények iránti közbizalom újraélesztésében fontos szerepe lehet.
- A közelmúltban megjelent elemzésében azt írta, hogy a gazdaságpolitikában is "minden folyamatnak van egy kezdőpontja és egy végpontja: valahonnan valahová csoportosítunk át valamennyit. Olyan vitára van szükségünk, amelyben mindhárom adat elhangzik". A Reformszövetség elképzelései mindezt számszerűsítik majd?
- Reményeim szerint a letett javaslatokban világos lesz majd, honnan, hová és mennyi pénzt kell átcsoportosítani. Ha pedig valahol az állami kiadások növelésére teszünk javaslatot, akkor pontosan megjelöljük annak fedezetét. Nem állom meg, hogy a Medgyessy-kormány 2002-es működésére ne utaljak, amely súlyos hibát követett el azzal, hogy a béreket jelentősen növelte, miközben annak nem volt meg a reálgazdasági fedezete. Véleményem szerint a költségvetési kiadásokat és a béreket hosszú távon a gazdasági növekedés felé plusz az infláció mértékéig lehet növelni.
Úgy látom, hogy jelenleg nincs olyan nagy rendszer, amelynek átalakítása ne járna a feladatok alapos átszabásával. Ugyanis csak úgy érdemes ezekre többet költeni, ha a hatékonyságuk is sokat javul. Például az oktatásban a jelenleginél sokkal hatékonyabb szakmastruktúrát kell kialakítani - akár köz-, akár magánpénzből finanszírozzuk.
- A kormány december 22-én terjesztette be a parlamentnek az 1994-es MTA-törvény módosítását. A javaslat olyan változtatásokat tartalmaz, amelyeket májusi megválasztásakor gondolt?
- A tervezet lényegében megfelel annak, kisebb változásokkal. Miután a parlamenti pártok vezetőivel is tárgyaltam, úgy látom, nagy az esélye a javaslat elfogadásának. Az Akadémia tudományos osztályain belül is 95 százalékos volt az elképzelések támogatottsága. Az új jogszabály egyértelművé teszi a döntéshozatalt, valamint világosan megfogalmazza az Akadémia közfeladatait, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: mi az MTA feladata és mi nem. Így, egy év után most már a lényegre, a szakmai feladatokra koncentrálhatunk.
- Tavaly májusban úgy vélte, hogy a reformhoz elég lesz fél év is.
- Én készen voltam már szeptember 15-én, majd december 20-áig tartottak a szükséges kormányzati egyeztetések. Így következhet a törvény idén márciusi megszavazása, majd májusban az Akadémia közgyűlése elfogadhatja az új alapszabályt. Ezután jöhetnek a nagy kérdések. Például hogy a magyar tudománynak melyek a fő fejlesztendő területei. Az akadémiai kutatóhálózatban a változtatásokhoz egy indirekt eszközzel már hozzákezdtem. 2009-ben 240 millió forint áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a Lendület nevű fiatal kutatói program keretében négy vagy hat, 45 év alatti, versenyképes és a nemzetközi figyelem középpontjában álló témában dolgozó eredményes kutatót külföldről hazahozzunk az akadémiai kutatóintézetekbe. Az általuk létrehozandó kutatócsoportokhoz az intézmények többletfinanszírozást kaphatnak. Ha kitartunk ezen a pályán, akkor öt év alatt akár 30 új kutatócsoport is elindulhat az akadémiai hálózatban.
Világszerte óriási verseny van a kutatásban. Egy országnak pedig fenn kell tartania egy saját kutatóhálózatot olyan mértékben, hogy lépést tudjon tartani a világ tudományos fejlődésével. Minden területen nem tudunk az élvonalban lenni, az MTA elnökének az a dolga, hogy működtesse azt a rendszert, amely időről időre kijelöli a legfontosabb területeket.
- Az új törvényjavaslat 365 főben maximálja az MTA létszámát. Miért kellett kompromisszumot kötni?
- Az 1994-es akadémiai törvény alapján a 70 évesnél fiatalabb akadémikusok száma eddig nem haladhatta meg a 200 főt, más korlát nem volt. Csakhogy a tiszteletdíjat biztosító pénzügyi tárca közölte, hogy felülről nyitott rendszert nem szeretne finanszírozni. A 365-ös létszám az Akadémia két éve elfogadott önkorlátozása. Egy másik ilyen lépés, hogy a jövőben az MTA összes doktorának tiszteletdíja nem haladhatja meg az akadémikusok - teljes létszámra számított - éves tiszteletdíjának 1,8-szorosát.
- Mit gondol arról az elképzelésről, hogy az újonnan a testület tagjává váló akadémikusok ne havi tiszteletdíjat kapjanak, hanem egyösszegű juttatást?
- Ez a jelenlegi havi nettó 250 ezer forint körüli tiszteletdíjat figyelembe véve 30-33 millió forintot jelentene. Akár át is lehetne állni egy ilyen rendszerre az új tagoknál, ám a jelenlegi gyakorlat az érintettek többsége és a költségvetés számára megfelelő.
- Még elnöki pályázatában felvetette, hogy a kutatóhálózat vegye fel egy világhírű magyar tudós nevét. Ez hol tart?
- E kérdést még nem vetettem fel, de tartom. A világban ugyanis jobban számon tarthatók a kutatói eredmények, ha egy intézményhálózathoz kötődnek. Az ötletet Németországból "vettem", ahol Max Planckról neveztek el egy kutatóhálózatot, így ott nem az egyes intézmények eredményei jelennek meg hangsúlyosan, hanem a hálózaté. Ez a rendszer tagjainak is egyfajta összetartozás-tudatot ad.
- Az év talán legjobban várt döntése az Európai Neutronkutató Központ (ESS) elhelyezése lesz, Magyarország debreceni helyszínnel pályázik. Milyennek látja a magyar esélyeket?
- Az ESS óriási lehetőséget jelent. Ez lesz az egyik legnagyobb európai tudományos beruházás, amelynek értéke mintegy egymilliárd euró. Az itteni kutatásoknak más területeken szintén nagy jelentősége van. Ráadásul ez komoly, több évtizedes gazdasági beruházás is. Egy ekkora berendezés kapacitásainak kihasználásához egy egész kontinens kell. A magyar kutatók számára előny lehet, hogy az ország súlyának megfelelő egy százalék helyett három vagy öt százalékban tudják kihasználni majd a kutatási időt, a többit pedig el kell adni. Márpedig a piac hosszú évtizedekig biztosított, ennek megfelelően a beruházás megtérülése is 20-40 év közötti lehet.
