Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A hétvégi MSZP-kongresszus által elfogadott választási programban egyszerre szerepel a 2008-as ERM II-csatlakozás, és ennek nyomán a 2010-es euróbevezetés, valamint az adócsökkentési, illetve a nyugdíjkorrekciós program folytatása. Ismerve a magyar államháztartás pénzügyi helyzetét és a hiánycsökkentésre vonatkozó vállalásokat, hogyan egyeztethetőek össze ezek a programpontok?
– Nagyon komoly elemzés áll a pártprogram ezen elemeinek hátterében. Ezek legfontosabb kiindulópontja az ország gazdasági növekedése, amely 4 százalék körül várható a következő 3 évben. A kérdés ebben a helyzetben az, hogy a program megvalósításakor tudjuk-e tartani, hogy évente fél-egy százalékkal csökkenjen az államháztartási hiány, le tudunk-e mondani évi mintegy 200 milliárd forint adóbevételről és végre tudjuk-e hajtani az államháztartás szerkezetét érintő változtatásokat. Számításaink szerint mindez így, együtt megvalósítható. Van vita arról Európában, hogy hogyan kell végrehajtani a hiány lefaragását. Vannak az elméleti sebészek, azok a neoliberális közgazdászok, akik a kiadások csökkentését javasolják, és vannak sokan, döntően a szociáldemokrata pártok gazdaságpolitikusai, akik azt mondják, hogy ez nem megoldás, mert a nagyobb gazdasági növekedés mellett a hiány kinőhető. Az az álláspontunk, hogy ez utóbbi Magyarországon is járható út. Ha megnézzük az elmúlt időszakot, akkor kirajzolódik egy majdhogynem természetesnek mondható, fél-egy százalékos hiánycsökkentési trend, amiből az Eurostat-elszámolási vita miatt csak a 2005-ös év jelentett kivételt.
– Nem volt mindig ilyen egységes a kormány és a párt a 2010-es euró ügyében. Éppen az Eurostat-bomba tavaly őszi robbanása idején lebegtette néhány hétig Gyurcsány Ferenc kormányfő az eurócsatlakozás eltolását, mondván, az autópálya-építés prioritást élvez. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a piaci várakozásokban is inkább 2012-es vagy még későbbi dátum szerepel a pénzcsere reális időpontjaként, akkor egy irreális vállalás, majd ezt követően egy újabb megingás még nagyobb bizalomvesztéssel járhat.
– A tavaly őszi időszak az ügy átgondolásának periódusa volt, és úgy döntöttünk: tartjuk magunkat az eredeti ütemtervhez; ezt a döntést igazolta a pénzügyi piacok reakciója is. Én személy szerint is elkötelezett híve vagyok a 2010-es euróbevezetésnek. Kormányzásunk korábbi időszakában volt egy másik dátum, 2008, amivel nem értettem egyet, korainak tartottam. Akkoriban, 2004 márciusában tartottunk egy nagy konferenciát melyen részt vett Járai Zsigmond és Surányi György (a jegybank jelenlegi és korábbi elnöke), Draskovics Tibor pénzügyminiszter és jómagam (Nem mindenáron euró, NAPI Gazdaság, 2004. március 11.). Ennek célja éppen egy nemzeti konszenzus kialakítása volt, ami a 2010-es dátumban később meg is valósult.
– Éppen ezen a konferencián azonban Surányi György úgy fogalmazott, hogy a siettetett euróbevezetésnek komoly növekedési áldozata lehet.
– Én vitattam, hogy olyan nagyságrendben lenne növekedési áldozata az euróbevezetésnek, ahogy az a konferencián felmerült. Már akkor is abban bíztam, ami azóta meg is valósult, hogy lényeges javulás áll be egyes feltételekben. Csökkent a kamatszint, az infláció mértéke, és vannak addicionális források is az Európai Unió költségvetéséből. Ha mindezt egy rendszerbe összerakjuk, akkor azt látjuk, hogy növekedési áldozat nélkül is tartható az euróütemterv, nagyon feszes költségvetési gazdálkodás mellett.
– Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tavaly év végén lapunknak adott interjújában egyértelművé tette, hogy csak akkor fognak tudni vele tovább kormányozni a koalíciós pártok, ha elfogadják az államháztartási reformra vonatkozó javaslatait (Ha nem írják alá nem velem fognak kormányozni, NAPI Gazdaság, 2005. december 23.). Azóta sem vált viszont teljesen világossá ezen javaslatok pontos tartalma. A szocialista párt vezetése mennyire vesz részt a reformtervezet összeállításában, mennyire van tisztában ennek részleteivel?
– A szocialista párt szakértői részt vesznek a munkában, ennek vannak nyilvános és szakmai jellegű részei is. Ha a választók felhatalmazást adnak arra, hogy folytassuk a megkezdett munkát, akkor már a kormányalakítás előtt rendelkeznie kell a többséget szerzett pártnak vagy pártoknak egy reformprogrammal, ebben teljesen egyetértek Gyurcsány Ferenccel.
– Ellenzéki politikusok erre azt mondhatnák, volt rá négy évük, hogy végrehajtsák a reformokat, és az olyan fontos területeken, mint az egészségügy vagy a kormányzati bürokrácia ez nem sikerült.
– Ez attól függ, hogy ki mit nevez reformnak. Ugyanis ha egy családtámogatási rendszer méltányosabbá és igazságosabbá válik, ha ugyanannyi pénzből hatékonyabban nyújtunk szolgáltatásokat, az nekem reform. Ilyen reformértékű lépésnek tartom az áfa csökkentését is. Ha az egészségügyi reform az, hogy miként finanszírozzuk az egészségügyet, mi legyen az állami és magánszféra szerepe, akkor lehet vitatkozni, hogy mennyit sikerült elérni. De ha valaki azt nevezi reformnak, hogyan lehet hatékonyabb szolgáltatást nyújtani, akkor egyértelmű a helyzet. A magyar egészségügy alapját képező háziorvosi ellátásban privát praxisok vannak. A szakrendelés is elmozdult a helyi szolgáltatásnyújtás irányába. És van a harmadik, a fekvőbeteg-ellátás, de mindenki csak erre gondol a reformoknál. Miközben nagy változás, hogy a költségvetés ma már mindenki után fizet járulékot. Ez számomra reformértékű lépés.
– Mi a véleményük a Sárközy Tamás-féle államháztartási-államigazgatási reformtervezetről?
– A kongresszus utáni héten elindul a törvényjavaslatokról egy konzultációs-beszélgető sorozat. Én mérvadónak tartom Sárközy Tamás véleményét ezekben a kérdésekben, és meg fogjuk vitatni az általa javasolt pontokat. Ez a terület például részét kell, hogy képezze a leendő kormány megalakítása előtt összeállítandó kormányprogramnak.
– A 2002-es választások után az MSZP által delegált miniszterelnök, Medgyessy Péter gyors egymásutánban végrehajtott két száznapos programot. Ha megnyerik a választásokat és megint hasonló koreográfiában gondolkoznak, azonnal hozzá is kellene fogni a megvalósításhoz. Ehhez már a választások előtt össze kellene állnia a cselekvési programnak. Gondolkozik-e most is hasonlóan gyors lépéseken a szocialista párt?
– Igen, gondolkozunk, pontosan azokban a témákban, amelyeket az előző kérdésnél érintettünk. A 2002-es száznapos programokkal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy ma divatos ezeket egyfajta túlköltekezésnek feltüntetni. De nem erről volt szó. Az egészségügyben, az oktatásban és más közszolgáltatási területeken dolgozók bérszínvonala jelentősen elmaradt a versenyszféráétól, a 8 közszolgálati fizetési kategóriából 5 a minimálbér alatt volt. Teljesen lehetetlen helyzet állt elő, és véleményem szerint egy szerkezeti reform értékű döntés volt az, hogy a béreket a valóságos kereseti viszonyokhoz rendeltük, és ezáltal egy működőképes rendszert hoztunk létre. Most nem ilyen jellegű lépésekre készülünk, alacsonyabb infláció mellett a reálkeresetek növekedése biztosítható a termelékenységével arányosan.
