Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
NAPI Online: Közkeletű vélemény, hogy a kampány fősodra nem a választási programok versenyéről, hanem a pártvezérekre építő ígérgető, populista médiakampányról, illetve a „door-to-door” meggyőzésről fog szólni. Önök szerint létezik-e „nívós” vagy „nívótlan” populizmus?
Török Gábor: Sokféle populizmus létezik, de az ezek közötti különbség nem ragadható meg ebben a dimenzióban. Amúgy is úgy vélem, hogy nálunk tévesen mindent populizmusnak neveznek, ami az ígérgetéssel, a népszerűségkereséssel kapcsolatos. Valahogy így szól a hazai definíció: populizmus az, amit az ellenfél csinál. Ehhez képest a populizmus fogalmát jobb lenne meghagyni a párt-, parlament- és elitellenes megnyilvánulásoknak, és ettől külön tárgyalni a megalapozatlan ígérgetéseket (demagógia) és a népszerűség keresésére irányuló (populáris) politikai cselekedeteket.
Gyulai Attila: A populizmus negatív értelmezése elemzői szinten nem egyértelmű. Ma azért beszélünk a populizmusról úgy, ahogyan beszélünk, mert a politika is elkezdte használni a kifejezést, mégpedig egyértelműen negatív értelemben, vádként az ellenfelekkel szemben. A tavalyi év során minden párt használt populista eszközöket, legtöbbször elit-, politika- és pártellenes kommunikáció keretében.
NAPI Online: A köztársasági elnök legfrissebb interjújában azt mondta, hogy a választók kikényszeríthetik a pártoktól a pontos elszámolást és a hihető programokat a lejárató, gyalázkodó kampánnyal szemben – ha nem most, akkor a következő választásokon. Önök szerint van-e esély arra, hogy a pártok már most elébe mennek a választóknak, és felhagynak a negatív kampánnyal?
TG: Persze, elvileg mindenki irtózik a durva kampánytól, a személyeskedéstől és a lejárató eszközöktől is. Mint ahogy Magyarországon szinte senki sem szereti a valóságshow-kat, és talán soha nem olvas bulvárlapokat sem... A köztársasági elnök abban segíthet, hogy a választók feltegyék a fontos kérdéseket saját maguknak. De azt is vegyük észre: a pártokat nem a köztársasági elnök véleménye érdekli, hanem a szavazóké. Amíg az állampolgárok nem változnak, marad a mostani "üzemmenet".
GYA: A köztársasági elnök nem a negatív, hanem a lejárató kampányról beszélt. Ugyanakkor egy olyan politikai térben, amely ennyire mediatizált és a személyekre összpontosítva leegyszerűsödött, sem a negatív (kritikai), sem a lejárató (személyeskedő) kampány nem zárható ki. A negatív kampány mellőzhetetlen. Önmagában az kevés, hogy a pártok saját javaslataival a választók elé állnak, mert arra is szükség van, hogy azt is megmutassák, miben különböznek vetélytársaiktól. Ráadásul az is jól látszik, hogy a két nagy párt nem meri kihagyni azt az esélyt, hogy az ellenfél első emberét személyesen is hiteltelenítse.
NAPI Online: Mit nyerhetnek, vagy veszíthetnek a nagy pártok azzal, hogy politikai napirenddé teszik a nagy ellátórendszerek reformjának kérdését (állam, egészségügy, szociális szféra) – akár a választási programjukban is? Mennyire fontos az időzítés ebben a kérdésben?
GYA: Az idei kampány egyértelműen „reformkényszer” árnyékában zajlik. Külső szereplők – Európai Unió, gazdasági minősítő intézetek – és a gazdasági szereplők is szinte elvárják, hogy a választások után érdemi reformok kezdődjenek meg, akárki is kerül kormányra. Ugyanakkor a pártok egymással szemben is kialakították ezt a reformkényszert. Ma minden párt kommunikációjában megjelenik a reformok kérdése: ez azonban úgy történik, hogy felmerül a reform szükségessége, sok szó hangzik el a lehetséges előnyökről, de annál kevesebb a nehézségekről. Az a párt, amelyik nyíltan beszél a reformokról, könnyen azzal találhatja szemben magát, hogy ellenfele megszorításokkal „vádolja” meg, ezért nem csupán az időzítésnek van fontos szerepe, de annak is, hogyan pozícionálja magát és ellenfelét az, aki reformokat ígér.
TG: A materiális kérdések nagy előnye a szimbolikus témákkal szemben, hogy az emberek mindennapjairól szólnak, könnyen érthetők és megfoghatók - hiszen a gázár, a munkahely és a nyugdíj a hétköznapi élet része. Hátránya viszont, hogy nehezebb hozzájuk érzelmileg azonosulni, kevésbé "lelkesítik" a választókat. Inkább szólnak a pénztárcájukhoz, semmint a szívükhöz. Nem tartom kizártnak, hogy ez a tematikai változás az előző választáshoz képest alacsonyabb választási részvételben is visszaköszön majd.
NAPI Online: Tölgyessy Péter szerint a Fidesz alapvetően vonzó állításokkal áll a választók elé, de nem közli pontosan, hogy miként kíván kormányozni. Vajon ez is afelé löki-e az MSZP-t, hogy egy különböző, ellentétes magatartást mutasson fel – pl. minél hamarább lépjen ki az érdemi választási programmal, amiben benne van a reformjavaslat is? Hogyan látják az MSZP és a Fidesz kommunikációját a választási program szempontjából?
TG: A Fidesz sok mindennel próbálkozik, alapvetően azonban egyelőre a maga 1998-as és az MSZP 2002-es választási kampányának sikeres elemeit egyesíti. Az ellenzéki pártok értelemszerűen mindig messzebb mehetnek a felelőtlen ígérgetésben, mint a kormányoldal, így volt ez nálunk is 1994 óta minden választáson. Ha az ellenzék a javaslataival már a hitelesség-hiteltelenség határait súrolja, a kormány nem nagyon teheti meg, hogy felvegye vele a versenyt. Ilyenkor marad a felelősség-kampány, és az ellenzéki ötletek ellehetetlenítésének kísérlete, ez azonban eddig sem Horn Gyula, sem Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt nem járt sikerrel. Úgy látszik, hogy a magyar választók "felső ingerküszöbe" tényleg elég magas: eddig még egyetlen ellenzéki párt sem veszített azért, mert "túl sokat" ígért a választóknak. Persze, a választók is tanulnak, éppen ezért nehezen kiszámíthatató, hogy most hol húzódik a "de jó lenne" és a "na ezt már nem" határa.
GYA: A Fidesz javaslatai a legtöbb esetben olyan területekre vonatkoznak, ahol az MSZP-nek, illetve a kormánynak a 100 lépés programjában már van kezdeményezése, ráadásul ez sok esetben törvényben is rögzített. Járulékcsökkentést például mindkét párt ígér, csak Orbán Viktor szerint ez azonnali lépés kell, hogy legyen, miközben a 100 lépés programja fokozatos, több éven át húzódó csökkentést javasol. A Fidesz tehát szinte ugyanazokat a javaslatokat fogalmazza meg, de radikálisabb módon. Az MSZP pedig jelenleg éppen a 100 lépés évekre előre meghatározott menetrendje miatt nem tud erre egyszerűen ráígérni.
NAPI Online: A kis pártok egyre hangsúlyosabb elvi önmeghatározása mennyire szükségszerű a kampányban és ez mennyire lehet „nyerő” stratégia?
GYA: Általános tendencia a néppártok ideológiátlanodása: ez jól megfigyelhető a Fidesz kommunikációján, ideológia-ellenes érvelésén 2004 óta. Az MSZP esetében ez kevésbé látványos, mivel a párt célja az elmúlt időszakban éppen az volt, hogy elfogadtassa és hitelessé tegye saját baloldaliságát, amely alapról azután nyithat azok felé is, akiknek az ideológiai arculat kevésbé fontos. A kis pártok számára fontosnak bizonyult, hogy szilárd elvi alapokon határozzák meg önmagukat. Az MDF egyre inkább vállalt konzervativizmusával igyekszik megkülönböztetni magát a középre, és ezzel balra csúszó Fidesztől. Az SZDSZ pedig a liberális elvek mentén törekszik igazolni saját maga távolságát a szocialistáktól és a konzervatívoktól, ami egyúttal azt is szolgálja, hogy háromosztatúvá formálják a politikai teret, és a harmadik erő pozícióját természetesen ők foglalhassák el. A két kis párt között ezért a pozícióért éles verseny is zajlik.
TG: Azt nem tudom, hogy „nyerő” stratégia lehet-e, de az biztos, hogy jelen helyzetben csak az önálló, karakteres, a nagy pártokétól eltérő pozícionálás és tematika kínálja a kicsiknek a siker reményét.
