Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elnök pontosan tudja, hogy mit miért tesz, csak ez még sokaknak nem vált nyilvánvalóvá. Ráadásul elõre megmondta, hogy ha a helyzet úgy hozza, mire számíthatnak tõle a pártok, tehát senkit nem érhetett meglepetés. Legfeljebb Szili Katalin lepõdhetett meg, hogy hiába zarándokolt el a Sándor palotába (november 24.) rávenni az elnököt: ugyan árulja már el, mikorra tûzi ki a választást, és így melyik párt embere töltheti be a legfõbb ügyészi posztot. Polt Péter legfõbb ügyész mandátuma ugyanis május 16-án lejár. Ha az elnök május 16-a utáni idõpontot jelöl ki a választásokra, akkor még a mostani parlamenti többség választja meg a legfõbb ügyészt, tehát az a baloldal embere lesz. Ha viszont korábbit, akkor esetleg már a jobboldalé.
Botrány a politikában
Sólyom László viszont azt mondta: a két kérdést teljesen külön kezeli, és az ügyészt szakmai szempontok szerint fogja jelölni, még az elsõ forduló elõtt, de róla már csak az új Országgyûlés dönthet. Az elnök ráadásul sem az ügyész jelölésérõl, sem a választások idõpontjáról nem fog konzultálni a pártokkal. Ahogy a Népszabadságnak (november 24.) indokolta a döntését: „A választás két fordulójának napját nem a pártok, hanem az egész ország érdekének figyelembevételével kívánom kitûzni”. Vagyis nem lesz színfalak mögötti egyeztetés, nem lesz levajazás. Ez felháborító, ez példátlan, ez botrány. De akkor mi a célja az elnöknek ezzel az egésszel?
Lehet más a politika!
Az elnök kül- és belpolitikai megnyilatkozásai, beszédei, interjúi, egyszóval szimbolikus tettei úgy is felfoghatók, mint az alkotmányból fakadó, egyazon elnöki szerepfelfogás különbözõ megnyilvánulásai. Az elnöki tevékenység egyik oldala a morális elvek megfogalmazása, amely kivételes helyszínekhez, alkalmakhoz köthetõ. Az itt elhangzott beszédek „megerõsíti az emberekben az elvek rangját”, „visszaszerzik az erkölcsi normák tekintélyét”, „érzékeltetik, hogy az elnöknek helyén van a szíve és az esze” (Új Szó, június 24., Magyar Hírlap, augusztus 4., HVG, augusztus 11.). Ilyen volt például az elnök augusztus 20-i ünnepi beszéde, amely a kettõs állampolgárság ügyét – az aktuálpolitikai értelmezésekkel szemben – elsõsorban történelmi keretbe helyezte, ugyanakkor utalt annak politikai lezáratlanságára is („fájdalmasan félresiklott”). Nyilván az elnöki szerepnek vannak más elemei is: az ökológiai szemlélet, a közép-európai szerep, a tudományszervezõ felfogás, a civil társadalom iránti elkötelezettség, errõl beszédei, interjúi tanúskodnak.
Mit szabad és mit nem?
Van azonban az elnök alkotmányos szerepének egy másik oldala, amely mindegyiknél radikálisabb. Nevezzük ezt politikainak, mivel a politika fogalmának folyamatos újraértelmezését jelenti, éppen hogy a pártpolitikával szemben. Ahogy Sólyom László megfogalmazta: „Lehet más a politika – ez programom egyik alaptétele. Lehet más a stílus, de maga a politika sem azonos a pártpolitikával, annál tágabban értelmezhetõ, az emberek közötti cselekvést is magában foglalja” (Népszava, augusztus 19.). Az elnöki szerep ebben az értelemben arra törekszik, hogy a politika fogalmának a klasszikus értelmét helyreállítsa. Ha kell politikai eszközökkel, az alkotmányra támaszkodva. Nem szabad hagyni, hogy a pártok monopolizálják a politikát. Nem szabad hagyni, hogy a zoon politicon eszméjét kisajátítsák a párkatonák. A civil társadalomnak hallatnia kell hangját. A politika mindenkié.
Visszafogott elnök
Sólyom László hivatalba lépése óta (augusztus 5.) nem tesz mást, mint saját eszközeivel folyamatosan kibontja az elnök alkotmányos szerepét. A közbeszéd anyagi szemlélete miatt eddig az elnöki szerep morális oldalának alkalmazására volt szükség. A választások közeledtével azonban a politikai hisztéria visszaszorításának jött el az ideje. Többé nem lesz úgy, hogy a pártok a színfalak mögött konzultálnak a legfõbb ügyész személyérõl. Az elnök ezzel arra figyelmezteti a pártokat: a demokratikus intézményeink függetlensége sokkal fontosabb annál, mint hogy pártpolitikai háttéralkuk erodálják a szakmai pozíciók tekintélyét. Ahogy Debreczeni József írta a Magyar Hírlapban: „Amikor már mindenki természetesnek tartja, hogy a demokratikus intézmények a pártok zsákmányszerzési területeivé lettek, akkor az elnök halkan ennyit mond: nem”. Ez a program tökéletesen beleillik a „lehet más a politika” politikai programjába, amit már a hivatalba lépése után közvetlenül felvázolt.
Not ripe
Az elnöknek tehát nincs új, megváltozott szerepfelfogása, nem populista, nem folytat „politikai népszerûség-építõ kommunikációt”, mint ahogy ezt Szabados Krisztián írta – szerintem tökéletesen félreértve az elnök szerepét – a Népszabadság fórum rovatában. Az elnök nem tesz mást, mint alkotmányos jogait gyakorolja, és ezzel szuverén módon végrehajtja politikai programját. Egyre több borsot törve ezzel a pártpolitika orra alá.
A szfinx tehát kimutatta foga fehérjét. Kíváncsian várjuk, hogy az elnök milyen újabb lépéseket tesz megtépázott demokratikus közéletünk megújítása érdekében. Eddig le a kalappal elõtte.
