Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A megkérdezett 1300 cég szerint a gazdasági környezet túlságosan átpolitizált, a pártérdekek mentén meghozott döntések akadályozzák a strukturális reformok elindítását. Lát-e esélyt arra, hogy a pártok felülemelkednek a rövid távú érdekeiken, és megállapodnak a szerkezeti átalakítás menetrendjében?
- Ennek semmi jelét nem látom. Egyébként úgy gondolom, hogy a választások után van a legkevesebb esélye a megegyezésnek, mivel a vesztes – bárki legyen is az – mély sértettségében valószínűleg kizártnak tartja az együttműködést a győztessel. Hiszen a vesztest a magyarországi politikai hagyományok nem az együttműködésre, hanem a betartásra szocializálták. A győztes pedig úgy gondolná, hogy ő győzött, és a vesztes fogja be a száját. Paradox módon szerintem a kiegyezés pillanata a választások előtt lenne, amikor mindegyik fél azt hiszi, hogy ő fog nyerni. Elvben semmi nem zárja ki, hogy a pártok szabad kezet adjanak a győztesnek a reformok végrehajtásában. Így például, az önkormányzati törvényt vagy a médiatörvényt kivehetnék a kétharmados törvények közül.
- Ön szerint a gazdasági szereplők rászoríthatják-e a pártokat, hogy egyezzenek meg egymással a reformok tekintetében?
- A gazdaságnak nincs hatalma a politika felett, de a véleményének elmondásával közvetve befolyásolhatja a dolgokat. Szerintem a kérdés elég egyszerű: a politikának először saját magával kell kiegyeznie. Majd szakszerűen és határozottan megvalósítani a nagy elosztórendszerek reformját, amelyek első eredményei már a harmadik, negyedik évben jelentkeznének. Egy példa: ha Magyarország helyzetét összehasonlítjuk a szomszédos országokéval, akkor kiderül, hogy nálunk az egy forintra eső adóbevétel magasabb, mint a többi országban. Ez mindenképpen rontja a gazdaság versenyképességét. Ha viszont minél előbb meglépjük a reformokat, akkor talán van esélyünk, hogy a régióból ne utolsóként csatlakozzunk az európai stabilitáshoz, amit az euró jelenít meg. Ez a mondandónk lényege, ami azt hiszem, mára a közgondolkodás részévé vált.
- Az Országgyűlés által 1999-ben elfogadott új kamarai törvény jelentősen megnyirbálta a kamara hatáskörét: számos közigazgatási feladat elkerült a gazdasági önkormányzattól. Hogy látja most a kormány és a kamara viszonyát?
- Azt szeretnénk, hogy a kamarák feladatrendszerükben megerősödjenek. E cél érdekében azon feladatok elvégzéséért, melyeket a jogszabály ró ránk, ellentételezésre számítunk. A közfeladatokat a költségvetésnek kell finanszíroznia. Fontos és európai tendencia, hogy a kormány adjon ténylegesen több közfeladatot a kamaráknak. A politikai szándék minden oldalról megvan, viszont a minisztériumok különböző háttérintézményei ebben ellenérdekeltnek mutatkoznak, hiszen a pozícióikat veszélyeztetni látják.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a fejlett gazdaságokban például a kereskedelem fejlesztés vagy a felnőttképzés mindenhol a kamarák hatáskörében van. És még egy dolog: ha bíráljuk a költségvetést, akkor azt nem azért tesszük, mert a kormányt akarjuk támadni, az ellenzéket meg segíteni, hanem mert úgy látjuk, hogy az idei költségvetés 2006 nyara után alkalmatlan lesz, mint költségvetés. Nekünk édesmindegy, hogy milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret.
- Ön szerint van-e két Magyarország? Tudja: szegény-gazdag, modern-félfeudális, népi-urbánus, jobboldali-baloldali, stb.?
- Nincs két Magyarország. Vannak persze törésvonalak, de hasonló törésvonalak Németországban, Angliában és Franciaországban is léteznek. A fő feladat inkább a politikai hisztériakeltés megszüntetése. Ezt csak a társadalommal együtt lehet véghez vinni. Azt gondolom ugyanis, hogy egy országnak olyan politikusai vannak, amilyet megérdemel. Ha a választási kampányban azt hallják az emberek, hogy jövőre ötven százalékkal megemelkednek a nyugdíjak, és ezt el is hiszik, akkor a politikának nincs más dolga, mint állandóan amúgy nem teljesíthető ígéreteket szajkózni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a gazdaság fejlődésével a civil szféra is meg fog erősödni. Ha pedig megerősödik, akkor egyre eredményesebben fogja éreztetni a pártokkal, hogy elege van a populizmusból. Kulturált parlamenti vetélkedésre, választási küzdelemre van szükségünk.
