Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagyobb GDP-ben és így az emelkedő adóbevételekben illetve kisebb össztermék-arányos hiányban való bizakodás ugyanakkor könnyen meglódíthatja képviselői fantáziát a büdzséjavaslat tárgyalásának parlamenti szakaszában.
A PM előzetes terveinél így kialakuló nagyobb kiadási főösszeg fedezésére ugyanakkor ismét bevethetővé válhat egy, az előző ciklus során már sikerrel alkalmazott csodafegyver: az infláció alultervezése. A kormány és az MNB közös, 1,6 százalékos inflációs prognózisa ugyanis minden elemzői várakozásnál kedvezőbb makrogazdasági pályát mutatna, mely akár már fél százalékos felfelé történő eltérés esetén is jelentős többletbevételekhez juttatná a kormányt. A csökkenő maginflációs trend és az áfa-csökkentés ugyan alátámaszthatja a kormány prognózisát, a piac ugyanakkor szkeptikus: a Reuters legutóbbi elemzői konszenzusa 2,31 százalékos átlagot hozott ki az éves átlagos fogyasztóiár-emelkedésre, és még a legoptimistább szakértő is 1,8 százalékot várt, miközben akadt 2,7, sőt 4,2 százalékos várakozás is (a GKI legfrisebb prognózisa 2,5 százalékkal számol).
A sarokszámok körüli szokatlanul elhúzódó bizonytalanság összefüggésben van a költségvetési tervezés csúszásával. Az államháztartási törvény szabályai szerint a választási évek kivételével a PM-nek augusztus 31-ig kell a kormány elé terjesztenie a költségvetési törvénytervezetet, míg az Országgyűléshez való benyújtás határnapja szeptember 30. A Pénzügyminisztérium tavaly a kormányváltásra hivatkozva csúszott a benyújtással - Szili Katalin házelnök a javaslatot csak október 7-én kapta meg Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztertől. A határidő átlépésére idén is van esély, mivel a PM - Molnár Albert politikai államtitkár bevallása szerint is - mintegy egy hónappal van lemaradva a tavalyi menetrendhez képest. Idén a csúszás hivatalos okai között megtalálható az olajár, az EU-csatlakozás miatti bizonytalan bázis és több más makrogazdasági körülmény is.
