Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdaságpolitikai programunk kiemelt céljai:
· Az oktatás, a képzés és a továbbképzés, a tudományos kutatás feltételeinek javítása és általa a konvertálható tudás széleskörű megszerzésének, az esélyegyenlőség javításának és a területi polarizáció csökkentésének megalapozása.
· Széleskörű információs bázis, modern informatikai eszköztár és az ehhez szükséges tudás, valamint infrastruktúra-hálózatok fejlesztésének, elterjesztésének ösztönzése és támogatása (az internet-gazdaság dinamikus fejlesztése és az ehhez szükséges felhasználói bázis képzésének, valamint technikai hátterének megteremtése).
· Az infrastruktúra gyors fejlesztése, mindenekelőtt a korszerű termelőeszközök és magas színvonalú technológiák fogadásához szükséges feltételek megteremtése. Ezen belül kiemelten a közlekedés (autópálya- és autóút-fejlesztés, vasútfejlesztés), a környezetvédelem fejlesztése, valamint a mobilitást és életnívót javító lakásépítés.
A gazdaságpolitika kiemelt céljainak megvalósítása a magyar gazdaság versenyképességét is javítja. Minden olyan lépés, amely e kiemelt célokat szolgálja, illetve áttételesen azok feltételeit javítja, természetes alkotóelemét képezi az SZDSZ gazdaságpolitikai programjának.
A kiemelt célok elérésének eszközei:
· A nemzetgazdasági megtakarítások növelése (minden ösztönző és motiváló eszköz alkalmazása fiskális, valamint a monetáris és jövedelempolitika eszközrendszerében),
· Az államháztartás jövedelemcentralizációs, és újraelosztó szerepének, valamint kiszorító hatásának csökkentése (a 10 éves szerződés végére célszerű elérni, hogy a jelenlegi 42?44% körüli centralizációs ráta 33-35%-ra csökkenjen, az államháztartás konszolidált hiánya pedig közelítsen az 1%-hoz, a periódus végén egyensúly közeli legyen,)
· Az infláció csökkentése (természetes gazdasági eszközökkel, állami, hatósági árbeavatkozások, hatalmi eszközökkel végrehajtott jövedelemátcsoportosítás, halogatott költségrobbanás előidézése, illetve a forint erőteljes felértékelése nélkül)
· Az addicionális, külső források bevonásának fokozása, feltételeinek javítása (ezen belül az EU-transzferek fogadási feltételeinek javítása is)
· Az államháztartás végső felhasználási arányainak javítása az infrastrukturális fejlesztések, beruházások javára, a közösségi fogyasztás terhére.
A versenyképesség javítása és a beruházások
Nem mindegy, hogy hol és milyen indítékból valósulnak meg a beruházások. Kellően előretekintő, a folyó költségeket mérséklő, korszerűsítő beruházásokra csak olyan szereplők alkalmasak, amelyeknek elemi érdekük, hogy a beruházásra fordított költségek minél előbb megtérüljenek. Ezért fontos, hogy a beruházások döntően a magángazdaságban valósuljanak meg.
A XXI. században az eddigieknél is fontosabb lesz, hogy a beruházásokról ott szülessen a döntés, ahol a következmények is jelentkeznek. A jövedelemtulajdonos vállalatnak kell mérlegelnie, hogy milyen korszerűsítő beruházással lesz képes néhány év múlva is állni a versenyt. A háztartásoknak kell eldönteniük, hogy milyen színvonalú lakást tudnak néhány év múlva is fönntartani várható jövedelmükből. A kisebb-nagyobb közösségek által megbízott helyi önkormányzatoknak kell dönteniük arról, hogy milyen beruházásokkal tudják hosszabb távon is a közösség anyagi és szellemi gyarapodását szolgálni.
A gazdaság távlatos gyarapodását szolgáló közösségi beruházásokra elsősorban ott van szükség, ahol a megtérülés csak társadalmi méretekben és/vagy hosszú távon várható.
Ilyen területek:
· az informatikai forradalom által életre hívott információs társadalom gyors kiépüléséhez szükséges kezdő lépések megtétele, a minden állampolgár számára hozzáférést biztosító informatikai infrastruktúra létrehozásának ösztönzése,
· az oktatáshoz, a tudományos és kulturális élethez szükséges infrastruktúra megteremtése; ez különösen fontos társadalmi feladat akkor, amikor a megfelelő minőségű humántöke a gazdaság fejlődésének és az ország felzárkózásának egyik legfontosabb előfeltétele,
· az infrastruktúrának az a része, amelyik katalizátora lehet a magánberuházásoknak, de amelyekre a túlságosan hosszú megtérülés miatt nem vagy csak részben (pl. állami garancia mellett) vonhatóak be magánforrások, ide sorolható a közút- és vasútépítés, de jelentős részben a vízgazdálkodás is.
A gazdasági felzárkózás kulcsa a beruházási ráta növelése
Az elkövetkező 10 évben, amikor a tét az ország felzárkózása a fejlett európai gazdaságokhoz, a kormánynak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely elősegíti, hogy a végső felhasználáson belül arányaiban többet fordítsunk a beruházásokra, mint a fogyasztásra. Ez nem jelenti azt, hogy a fogyasztás ne növekedhetne érzékelhetően, ám a beruházás jobban, a fogyasztás kevésbé nőhet, mint a belföldön felhasznált bruttó hazai termék.
A kilencvenes évek első felében, a szerkezetváltás miatt elbizonytalanodott magyar gazdaságban mélypontra, 20% alá süllyedt a beruházási ráta, és csak 1996-tól kezdődött meg lassú emelkedése, amikor már érzékelhetővé vált egyfelől a Bokros-csomag egyensúlyjavító hatása, másfelől a beáramló külföldi működő töke aktivitása. A beruházások kilencvenes évek végére elért 23%-os aránya a GDP belföldi felhasználásában azonban rendkívül alacsony ahhoz, hogy a magyar gazdaság felzárkózását biztosíthassa. A beruházási ráta 20?25% közötti szintje a fejlett országokra jellemző, az utolérési stádiumban lévő gazdaságokban inkább a 30% körüli ráta figyelhető meg. Nálunk is ez lenne kívánatos.
Amennyiben a következő évtizedben a GDP belföldi felhasználása átlagosan évi 3?5% közötti ütemben bővül, akkor ahhoz, hogy a beruházási ráta a jelenlegi 23%-ról a felzárkózás miatt kívánatos 28?30%-ra emelkedjen, arra van szükség, hogy éves átlagban a fogyasztás 3?4%-os növekedése mellett a beruházások volumene 6-8%-kal nőjön. A növekvő arányú beruházások maguk is hozzájárulnak a viszonylag magas gazdasági dinamika fenntartásához, így a bővülő gazdaság - az emelkedő beruházási ráta mellett is - folyamatosan növekvő fogyasztásra nyújt lehetőséget.
Ahhoz, hogy a beruházási ráta az utolérési szakaszban lévő országokra jellemző szintre emelkedhessen, a liberális programot megvalósító kormánynak is vannak teendői:
· A költségvetés ésszerű keretek között tartja a közösségi fogyasztást, döntően azáltal, hogy mérsékli a tágan értelmezett közigazgatás, állami szervezet fenntartásának költségeit. A folyó költségvetésen belül növeli a beruházások arányát, méghozzá olymódon, hogy azok elsősorban az emberi töke korszerűsödését szolgálják (oktatási, tudományos, kulturális célú beruházások) és az exportot növelő magántöke beruházási hajlandóságát növeljék (infrastrukturális beruházások). A beruházási kiadások arányának növelése a folyó költségvetésben többszörös előnnyel jár: közvetlenül megemeli a beruházási rátát, miközben közvetve, az infrastruktúra javításán keresztül a magánberuházásoknak is kedvező talajt teremt, és egyúttal a humán töke minőségének javításával a magas színvonalú technológia meghonosítására is lehetőséget nyújt. A GDP arányában mért költségvetési hiány lassú csökkentésével és a privatizációs bevételeknek törlesztésre fordításával mérsékli az államadósságot, ami lehetőséget nyújt a külföldi portfolió-befektetéseket ösztönző kamatprémium csökkentésére. Ezzel lehetővé válik a beruházások gyorsabb megtérülését biztosító kamatszint kialakulása, bár ennek alsó korlátot szab a belföldi megtakarítások megfelelő ösztönzöttsége.
· Az adó- és járulékrendszernek megfelelő ösztönzést kell adnia a beruházásoknak. Kerülni kell viszont a közvetlen beruházási támogatásokat (pl. adókedvezmény, kamatkedvezmény), mivel azok a kevésbé hatékony beruházásokat ösztönözhetik.
· Kiszámítható liberális politikával kell az országot vonzóvá tenni a külföldiek működő tőke-befektetései számára.
· A beruházások forrását biztosító tőkepiac működési feltételeit úgy kell alakítani, hogy a pénzügyi közvetítés költségei Magyarországon se legyenek magasabbak annál, mint amit a biztonságos működés megkövetel. Így pl. mérsékelni kell a kötelező jegybanki tartalékráta szintjét, újra kell gondolni a betétbiztosítási rendszert, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó adókat (ÁFA).
· A közigazgatási rendszer (pl. bíróságok) hatékonyságának, az ügyintézés gyorsaságának növelése hasonlóképp fontos feladat.
Fegyelmezett, a folyó kiadásokat a reálisan - a magángazdaság akkumulációs lehetőségének túlzott behatárolása nélkül - elérhető bevételekhez igazított költségvetés és a fogyasztást ésszerű határok között tartó jövedelempolitika mellett a monetáris politika kevésbé megszorító lehet, mint anélkül. Nem lesz szükség arra, hogy a külső és belső pénzügyi egyensúly védelmében olyan magasan tartsa a kamatszintet, ami mellett a beruházások megtérülése veszélybe kerül.
A szabad demokraták azt szorgalmazzák, hogy az autonóm piaci szereplők érdekeire építve a beruházási hányad fokozatosan növekedjen, mert akkor a növekedés tartóssá válhat, és így nem lesz kitéve a magyar gazdaság a "húzd meg - ereszd el" politika rángásainak.
Hatékony beruházások, nagyobb megtakarítás
A gyors gazdasági előrehaladást szolgáló nagyobb beruházási aktivitáshoz a mainál erősebb megtakarítási hajlandóságra van szükség. A beruházások forrását részben a vállalatok jövedelméből fölhalmozott pénzeszközök, részben a hitelek vagy tőkebefektetések jelenthetik. Az előbbihez megfelelő jövedelmezőségre és a megtermelt jövedelem kisebb részét elvonó adószintre van szükség. Az utóbbiak elsősorban a lakosság pénzügyi megtakarításaiból táplálkozhatnak, hiszen a bankok, befektetési társaságok, biztosítók, kockázati tőkealapok döntően a háztartások megtakarításaiból tudnak hitelt nyújtani, vagy tökét befektetni.
Az elégtelen volumenű belföldi megtakarítások kiegészítésére külföldi hitelek, illetve működőtőke-befektetések is felhasználhatóak, a külső adósság növelésének szigorú korlátai között. Amennyiben az igénybe vett külföldi hitelek, illetve a beáramló működőtőke a magyar gazdaság exportképességének növekedésével járnak, ez a korlát tágítható. Nagyarányú külföldi tőkebeáramlás mellett is fontos, hogy egyidejűleg a belső megtakarítások is bővüljenek, máskülönben a fogyasztás túlzott mértéke miatt kerül veszélybe az egyensúly.
A vállalatok tőkeakkumulációs lehetőségét a kormány csak hosszabb távon, az államháztartás kamatkiadásainak mérséklődésével párhuzamosan tudja javítani. Közvetett módon azonban már korábban is segítheti a vállalkozások tőkebevonási lehetőségét.
· Az adósságállomány csökkentésével hozzájárul a piaci kamatszint mérséklődéséhez, ami elősegíti a vállalatok hitelfelvételét.
· Kiszámítható gazdaságpolitikája lehetőséget teremt a jövőbeli jövedelmek reális megtervezésére.
· Hosszú távra meghirdetett növekvő mértékű infrastruktúra- és környezetvédelmi fejlesztéssel javítja a magánberuházások telepítési, üzemeltetési feltételeit.
A magasabb beruházási hányad létrejöttének kulcsa a háztartások megtakarítási hajlandóságának növelése. A megtakarítási hajlam ma Magyarországon nagyon alacsony, aminek a történelmi hagyományokból táplálkozó magatartásbeli és közvetlen gazdasági okai egyaránt vannak. A rossz magatartási minta kialakulásához legutóbb és legnagyobb hatással az öngondoskodásról leszoktató szocialista rendszer járult hozzá, de a világháború alatti és azt követő konfiskálások, a kimutatott magánvagyon bizonytalansága, illetve a pénzügyi megtakarítások elértéktelenedése is erodálta a lakosság pénzügyi megtakarításokba vetett bizalmát.
A közvetlen gazdasági okok közül a legfontosabb a jövedelem csökkenése miatt évekig visszafogott fogyasztás, amiért a háztartások nagy része kényszerűen elhalasztott fogyasztását is szeretné bepótolni akár áruvásárlási hiteleket is felvéve. A társadalom jelentős részének - nagyon alacsony jövedelme miatt - egyáltalán nincs módja megtakarítani.
Növekvő jövedelmek
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megtakarítási ráta növekedésében a legfontosabb szerepet - az infláció várható mértéke mellett - a jövedelmek emelkedése játssza. Ezért van kilátás arra, hogy a mai alacsony megtakarítási hajlam az előttünk álló évtizedben erősödni fog. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a pénzügyi rendszer fejlődése és a külső megtakarítások (hitelek, tőkebeáramlás) fokozottabb igénybevétele enyhíti a háztartások és vállalatok likviditási korlátját, ami általában a megtakarítási hajlandóság csökkenését idézi elő. A megtakarításokat a demográfiai folyamatok, a lakosság korösszetételében bekövetkező változások is kedvezőtlenül befolyásolják. A lakosság öregedése, az aktív keresők és inaktívak arányának kedvezőtlen változása a fejlett gazdaságok magánszektoraira jellemző megtakarítási ráták csökkenése mögött álló egyik legfontosabb tényező. Azzal is számolni kell, hogy a magyar gazdaság erősödő integrációja a megtakarítások nagyobb változékonyságával járhat együtt.
A megtakarítási hajlandóságot ösztönző makrogazdasági környezet kialakítása érdekében fontos az infláció további mérséklése és alacsony szinten történő stabilizálása, valamint a folyó közösségi kiadások GDP-ben betöltött arányának mérséklése. A magánszektor rendelkezésére álló nagyobb jövedelem jobban növeli a nemzeti megtakarítási rátát, mintha ugyanezzel a jövedelemmel a költségvetés rendelkezne. A közösségi szektor finanszírozási szükségletének csökkentése mérsékelheti a kamatok nagyfokú változékonyságát, csökkentheti a spekulatív jellegű tőkebeáramlást, és annak a megtakarításokra hosszabb távon kifejtett negatív hatását. Ez még inkább hangsúlyossá teszi a takarékos, hatékony állam megteremtését.
A tőkevonzó képesség növelése
Az előttünk álló felzárkózási szakaszban éppúgy nem mondhatunk le a külföldi források igénybevételéről, mint az átalakulás időszakában. Nem csupán az elégtelen belföldi megtakarítások kiegészítésére van szükség, hanem arra is, hogy minél gyorsabban és minél kisebb adósságterhek mellett menjen végbe a magyar gazdaság versenyképességét erősítő korszerű technológiák átvétele.
A magyar gazdaságba beáramlott jelentős mennyiségű működőtőke az eddigiekben is jótékony hatást gyakorolt a versenyképességre. Bár a nagyléptékű privatizációs folyamat befejezésével a működőtőke-beáramlás mérséklődött, az Európai Uniós csatlakozást megelőző és követő években továbbra is jelentős beáramlásra lehet számítani. Mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi működőtőke növeli a gazdaság teljes beruházási rátáját, mivel a működőtőke-befektetések általában további belföldi eredetű beruházásokat is előidéznek.
A beáramló működőtőke hatásai szempontjából azonban nem mindegy, hogy milyen a fogadó ország állapota. A nemzetközi tapasztalatok szerint a működőtőke-befektetések ott járultak hozzá leginkább a gazdaság növekedéséhez, ahol megfelelő minőségű humántöke állt rendelkezésre. Ez a XXI. században, a kiteljesedő globalizáció korszakában még inkább így lesz. Ezért is kulcsfontosságú az oktatás színvonalának emelése, és a magasan képzett, konvertálható tudású szakemberek itthon tartását ösztönző kulturális környezet kialakulása. Kiszámítható, hosszú távon stabil programra van szükség, az információs társadalomba való belépést segítő, a humántöke hiányát javító beruházások tartós bővüléséhez.
A magas technológiát meghonosító működőtőke számára nem különleges kedvezményekkel kell vonzóvá tenni az országot, hanem
· jólképzett munkaerővel,
· torzulásokat kiküszöbölő liberalizált piaccal,
· átlátható és stabil szabályokkal,
· korrupciót kizáró közélettel,
· hatékonyan működő közigazgatással,
· fejlett infrastruktúrával.
A tőkebeáramlások növekedése az államháztartás szerkezeti átrendezését is szükségessé teszi mind a kiadási, mind a bevételi oldalakon. A kiadások szerkezeti átrendezésére lesz szükség, hiszen az EU-források beáramlásához hasonló volumenű nemzeti forrást kell teremteni. Ebben az államháztartásnak meghatározó szerepet kell játszania. A bevételek átrendezését az teszi szükségessé, hogy a globalizálódó világgazdaságban a privát tőkemozgások alakításában felértékelődik az adóverseny szerepe, fontos szemponttá válik a termelési tényezőket érintő állami elvonások mértéke és szerkezete.
A tőkebeáramlás növekedésével együtt járó reálárfolyam-felértékelődés, valamint az erősödő nemzetközi tőkepiaci integráltság az árfolyamrendszer rugalmasságának növelését teszi szükségessé. Ezt rövid távon, a csúszó árfolyamrendszeren belül, a lebegési sáv szélesítésével lehet elérni, ami egyúttal átmenetet is jelent a széles sáv mellett történő árfolyamrögzítéshez, amely az Európai Monetáris Unióba való belépésnek is előfeltétele.
A tőkebeáramlások növekedése idővel lehetővé teszi a folyó fizetési mérleg kismértékben növekvő hiányát. Amíg a hiány növekedése finanszírozható, és a gazdaságpolitika hiteles, megengedhető a folyó fizetési mérleg hiányának enyhe növekedése, különösen akkor, ha lassúbb, mint a GDP bővülése. El kell kerülni, hogy a hiány mértéke meghaladja a kritikusnak tekintett GDP-arányos 5-6%-os szintet, mert ez kedvezőtlen várakozásokat, árfolyam-bizonytalanságot és tőkepiaci reakciót válthat ki.
A tőkebeáramlás (pénzbőség) esetleges kedvezőtlen hatásait a tőkekiáramlások is mérsékelhetik. A tőkemozgások teljes körű liberalizálása néhány éven belül, legkésőbb az EU-csatlakozás idején elkerülhetetlen. A hazai vállalkozások jövedelemszerzése és a folyó fizetési mérleg szempontjából is kívánatos, hogy felgyorsuljanak vállalataink külföldi működőtőke-befektetései. A hazai pénzügyi szektor versenyképességének megerősödése mellett a rövid távú tőkekiáramlás veszélyei is csökkennek, miközben növelik a monetáris politika mozgásterét.
Az uniós források fogadása
Az EU-csatlakozással megnyíló pótlólagos forrásbevonási lehetőségek az előttünk álló évtized második felétől a magyar gazdaság tőkeabszorpciós képességének további növelését igénylik. Az EU strukturális alapjaiból beáramló (várhatóan évi 2-2,5 milliárd eurót jelentő) források igénybevételére csak akkor van mód, ha - a már tárgyalt gazdaságpolitikai feltételeken túl - a magyar közigazgatási rendszer is felkészül a pénzek fogadására.
Az alapok támogatási mechanizmusában való magyar részvétel már a csatlakozás előtt is megköveteli a támogatás-felhasználás intézményrendszerének és a közigazgatás helyi szervezeteinek a modernizálását. Ez szükségessé teszi
· az állami elkülönített alapok összehangolt, egységes célrendszer szerinti működtetését, a kistérségi együttműködések megerősítését,
· a regionális tervezési, programozási funkciót ellátó egységek megteremtését, menedzsmentjük szakmai fejlesztését.
A strukturális alapokból érkező források hasznosításához a következő feladatokat kell megoldani:
Mivel az EU strukturális alapjaiból folyósított támogatást általában nem a tagállamok kormányai, hanem a régiók kapják, az EU-források elnyeréséhez szükség van
· a hazai régiórendszer közigazgatási-önkormányzati kiépítésére;
· nemzeti modernizációs elképzelésekbe illeszkedő fejlesztési projekteket kell kidolgozni, amelyben fontos szerepük van a helyi és regionális érdekvédelmi szervezeteknek, önkormányzatoknak;
· ki kell jelölni az EU-Bizottsággal kapcsolatot tartó és a hazai tervkészítést összehangoló "nemzeti összekötőket", és a forrásokat kezelő részkoordinátorokat;
· világos együttműködési rendet kell kialakítani a tervezési és fejlesztési folyamat, valamint a végrehajtásban szereplők között a hazai és az EU-források kezelésére és elosztására, a megvalósítás és a forráslehívások ellenőrzésére;
· ki kell alakítani a pályázati és elbírálási rendszert, amely biztosítja a gazdasági szereplők, vállalkozások projektekbe való becsatlakozását.
Az EU strukturális alapjaiból a fejlesztési projektek részfinanszírozása történik. Ezért a költségvetésnek, az önkormányzatoknak hazai addicionális forrásokat is biztosítaniuk kell. Az eddigitől eltérő, hosszabb távú szemléletnek kell tért nyernie az államháztartás tervezésében azért, hogy több évre előre számolni lehessen azokkal a forrásokkal, amelyek elengedhetetlenek a strukturális alapokból támogatott projektek nemzeti társfinanszírozásához.
