Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Korszakváltás Programja által javasolt gazdaságpolitikai program a következő évtizedre (vagy igazodva az Európai Unió időszámításához 2x7 évre, azaz 14 esztendőre) a versenyben való helytállás, a versenyképesség fokozásának forgatókönyve. A liberális gazdaságpolitika azon a felismerésen alapul, hogy nemcsak a piaci szereplők, hanem a piacok, az intézmények és az állam, a kormány szerepei, lehetőségei is átalakulnak.
Az elmúlt 10-12 évben a magyar gazdaság gyökeres átalakuláson ment keresztül. Lényegében kiépültek a modern piacgazdaságra jellemző intézmények, működik az új jogi és közgazdasági infrastruktúra, alapjaiban változott meg a magyar gazdaság makro- és mikroszerkezete (a gazdaság teljesítményének nagyobb részét versenyképes multinacionális cégek korszerű, piacképes termékeinek kibocsátása adja). Magyarország kitört az adósságcsapdából, helyreállította az egészséges fejlődéshez és a globális gazdaság szereplőinek bizalmához nélkülözhetetlen makrogazdasági egyensúlyi pozíciókat, megfékezte és folyamatosan csökkenti az inflációt, mérséklődik a munkanélküliség, lassan nő a belső fogyasztás és vele együtt az életszínvonal is. A dinamikus növekedés hajtóereje az export, a további fejlődéshez nélkülözhetetlen addicionális tőkeimportot és technológiai transzfert az ország tőkevonzó és tőkemegtartó képessége biztosítja - mindent összevetve, a magyar gazdaság lényegében integrálódott a gyorsan fejlődő globális világgazdaságba.
Ugyanakkor a sikeres magyar transzformáció és gazdasági konszolidáció költségei - gyakran veszteségei - is jelentősek voltak, az újonnan keletkezett feszültségek csökkentése és kezelése pedig a következő évtized gazdaságpolitikájára is nagy feladatokat ró. Közülük talán a legfontosabb:
· az országon belüli gazdasági és fejlődési ütemkülönbségek gyors növekedése,
· az erősödő társadalmi polarizáció, valamint a szélsőségesen nagy esélykülönbségek,
· a romakérdés,
· a munkaképes korú népesség 6-7%-ának tartós munkanélkülisége,
· a felnőtt lakosság rossz egészségi állapota,
· az agrárgazdaság tartós válsága is.
A gyökeres átalakulást négy meghatározó folyamat tette lehetővé:
· a készpénzes - azaz tőkebefektetésekre és szakmai befektetőkre alapozott - privatizáció megteremtette a magyar gazdaság szerkezetének átalakításához szükséges legfontosabb feltételeket. Lehetővé tette a versenyképes, modern vállalatok gyors fejlődését, az export növelését, az elveszített keleti piacok helyett az EU-piacok meghódítását.
· Az egymást váltó kormányzatok a piac nyitottságát és a versenyt segítő gazdaságpolitikát folytattak, ilyen intézményeket, szervezeteket építettek ki, a pénzügyi fegyelem követelményeit megerősítették.
· Az 1994-95-ben megvalósított stabilizációs gazdaságpolitika helyreállította az ország gazdasági teljesítménye és a végső felhasználás között súlyosan megbomlott összhangot, a nemzeti valuta reálárfolyamát, harmóniát teremtett a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika között, megfékezte az államháztartás túlköltekezését, gátat szabott az import korlátlan növekedésének, megteremtette a gyors és kiegyensúlyozott növekedés feltételeit.
· A szerkezetében átalakult, a világgazdaságba szervesen beleépülő magyar gazdaság a tartós világgazdasági konjunktúra fő áramához képes volt csatlakozni, élvezhette a hosszú fellendülési időszak hatásait.
Ha nagyvonalúan közelítjük meg a magyar gazdaság további fejlődésének feltételeit, akkor azt mondhatjuk, hogy e négy alapvető feltétel a jövőben is biztosíthatja a dinamikus előrehaladást. Ha őrködünk a makrogazdaság egyensúlyi pozíciói fölött, biztosítjuk az ország tőkevonzó és tőkemegtartó képességét, ezen belül garantáljuk a politikai stabilitást és biztonságot, piaci logika szerint folytatjuk az állami intézmények átalakítását, továbbá kihasználjuk a világgazdaságban jelenlévő konjunktúrát, a gazdaság fejlődése nem törik meg.
A világgazdaság stabilan növekszik
Az "amerikai motor"
A globális világgazdaság fejlődésének kilátásai 2000 végén kedvezőek. Megalapozottnak tűnik az a prognózis, hogy a nemzetközi gazdasági konjunktúra tovább folytatódik. Komoly veszélyek ezt a konjunktúrát pillanatnyilag nem fenyegetik. Az elmúlt évek krízisrégiói közül stabilizálódott Dél-kelet Ázsia és benne Japán, noha az OECD legfrissebb elemzése a Japán gazdaságot változatlanul a világgazdaság egyik labilis elemének tartja. Oroszország - nagyfokú kockázatai ellenére is - lassan túljut a válságon. Változatlanul a világgazdaság motorjának számít az észak-amerikai, mindenekelőtt az Egyesült Államok gazdasága, és ismét fellendülő konjunktúra jellemzi az Európai Unió országainak gazdaságát. Ehhez a kedvező világgazdasági bázishoz kapcsolódva az átalakuló közép-kelet-európai régió is dinamikusan fejlődik.
A kedvező konjunkturális perspektívát két tényező veszélyeztetheti.
· Az egyik a rendkívül gyors tőkepiaci változások, a rövid távú portfolió befektetések árfolyam-nyereségének realizálására irányuló tömeges szándék. Ez elsősorban a túlértékelt befektetések gyors értékesítését és leértékelését jelentheti. (Ilyenre volt példa 1999-ben is, mindenekelőtt az amerikai tőkepiacokon irreálisan túlértékelt informatikai részvények árfolyamának gyorscsökkenése révén.) A tőzsdei buborékok esetleges kipukkadása a reálgazdaság valódi teljesítményeit és befektetéseit nem veszélyeztetik, legfeljebb helyreáll a befektetések reális, piaci értékelése. Azonban lefékezheti az amerikai gazdaság növekedésének dinamizmusát, hiszen csökkentheti az árfolyamnyereségből finanszírozott vásárlóerőt.
· A másik veszélyzóna az amerikai gazdaság túlköltekezésre épülő dinamizmusának lanyhulása. Ugyanakkor a rendkívül nagy volumenű likvid tökék gyors mozgása és az amerikai gazdaság magas hatékonyságú befektetései egy ilyen krízis menedzselését is lehetővé teszik. Fontos tény, hogy a világgazdaság minden számottevő szereplője abban érdekelt, hogy az "amerikai motor" ne lassuljon le.
Európai konjunktúra
Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban nem látszanak olyan jelek, amelyek a konjunktúra drasztikus visszaesésére utalnának. Ellenkezőleg, amennyiben az EU politikai céljai - mindenekelőtt az informatikai gazdaság gyors ütemű fejlesztésére és az USA előnyének csökkentésére vonatkozó szándékok, így a most napirenden lévő adócsökkentési törekvések, jóléti rendszerek piacosítás tervei -, összehangolt cselekvés révén akár csak részben is megvalósulnak, és továbbra is fennmarad a kivitel szempontjából kedvező euró/dollár paritás, úgy az EU konjunktúrája tartós, sőt, akár dinamikusabb is lehet a jelenlegi prognózisokénál.
Ha gazdaságdinamizáló hatása nem is, a külkereskedelmi forgalmat növelő, az export-dinamikát stabilizáló szerepe lehet a CEFTA országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok intenzifikálásának, illetve a részben politikai elöítéletek miatt lerombolt egykori FÁK tagországokkal folytatott gazdasági együttműködés - közös gazdasági érdekeken alapuló - ésszerű újjáépítésének. Ez a folyamat a közepes versenyképesség magyar vállalkozásoknak is fejlődési esélyt nyújthat. A Távol-Keleten Kína és India rohamosan fejlődő gazdaságában, bővülő piacain pedig a magyar gazdaság szereplőinek is célszerű növelni és erősíteni jelenlétüket - bölcs gazdaságdiplomáciai lépésekkel is alátámasztva.
Természetesen, elvileg nem kizárt ennek a forgatókönyvnek az ellenkezője, a lassulás sem. Mégis, mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a világgazdaság oldaláról a külső kereslet a magyar gazdaság kibocsátásával, termékeivel, kínálatával szemben, az elkövetkezendő években valószínűleg nem fog csökkenni, ez a pozíció pedig Magyarország számára kedvező.
A magyar gazdaság tőkére szorul
Az ország tőkevonzó és tőkemegtartó képességének a megőrzése nélkül nincs dinamikus növekedés. A magyar gazdaság változatlanul és hosszú távon is külső tőkeforrásokra szorul. Belső akkumulációs képessége nem elégséges ahhoz, hogy a gyorsan fejlődő világban a versenyképességhez, hatékonyság növeléshez szükséges beruházásokat, fejlesztéseket finanszírozni tudja.
Ugyanez vonatkozik az élenjáró technika meghonosítására illetve további elterjesztésére is. E tekintetben tehát arra vagyunk utalva, hogy vonzó terepet kínáljunk a világban átcsoportosuló likvid tökéknek, és ezzel finanszírozni lehessen a technológiai, technikai fejlesztést, nagyrészt a műszaki-technikai beruházásokat. Ezeket többnyire tőkeerős és kiterjed értékesítési hálózattal rendelkező multinacionális cégek valósítják meg Magyarországon, ameddig kedvező kilátásokkal rendelkeznek. E kedvező kilátások közül a legfontosabb a magyar belpolitika stabilitása. Szélsőséges megnyilvánulások, különösen szélsőséges politikai erők térnyerése nem kedvez a külföldi tőkebevonás lehetőségének. A MIÉP - és általában a szélsőjobboldal - előretörése és esetleges kormányzati tényezővé válása a 2002-es választásokon megingathatja a külföldi befektetők és a multinacionális cégek bizalmát. Ez fékezheti az EU-csatlakozást és a további fejlesztéseket. Ez is magyarázza, hogy az SZDSZ kiemelt politikai célja a 2002-es választásokon a szélsőjobboldal hatalomra kerülésének megakadályozása.
A nemzetközi gazdaság szereplőinek Magyarország iránti bizalmát a gazdaságpolitika kiszámíthatósága, a stabilitás és a makroegyensúlyi feltételeknek a megőrzése biztosítja. E tekintetben perdöntő a három nagy egyensúlyi mutató,
· a külkereskedelmi mérleg,
· a folyó fizetési mérleg, és
· az államháztartás konszolidált egyenlegének karbantartása, sőt, az utóbbi folyamatos javítása.
A külgazdaság egyensúlyi mutatói alapvetően a magyar gazdaság versenyképességének, hatékonyságának alakulásától függenek. Ez döntően azt jelenti, hogy ha sikerül megőrizni a gazdasági növekedés hajtóerejének az export növekedését úgy, hogy az a jövőben is meghaladja az import bővülését, akkor a közeljövőben a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg egyensúlyát komolyan nem veszélyezteti semmilyen tényező.
Szilárd és javuló egyensúlyra van szükség
Nagyobb veszélyek fenyegetik az államháztartás egyensúlyi pozícióját. Ez további javításra szorul. Ma még az államháztartás konszolidált hiánya a GDP arányában meghaladja a 4%-ot. Ez túlságosan magas arány, ami hozzájárul a mérsékelt infláció viszonylag tartós fennmaradásához, a gyors és kiegyensúlyozott növekedés kockázataihoz. Ráadásul az EU-hoz való csatlakozás konvergencia követelményei - az úgynevezett "maastrichti kritériumok" - között szerepel az államháztartás konszolidált hiányának 3% alá csökkentése. Az egyensúly javítása a maastrichti 3%-hoz közelítése kikerülhetetlen követelmény, de valószínűleg nem elégséges ahhoz, hogy a magyar gazdaság stabilitását és tőkevonzó-képességét megőrizze. Ennél többre van szükség.
A növekvő gazdasági teljesítmények időszakában erőteljesebb egyensúlyjavítási programot kell végrehajtani. Legalább 1-1,5%-kal növelni kell az államháztartás elsődleges többletét. Ugyanakkor a privatizáció további folytatásával, - mindenekelőtt a kisebbségi állami tulajdonú portfolió szakmai befektetőknek történő készpénzes értékesítésével, segíteni kell, hogy az államadósság mai 60%-os GDP aránya tovább csökkenjen, mérsékelve ezzel az államháztartás tőketörlesztési és kamatkiadásait is. Ezek a következetes lépések egyrészt segítik a gyors növekedéshez szükséges új források keletkezését azzal, hogy lehetőséget adnak adócsökkentésre és a felzárkóztatási programok (oktatás, területfejlesztés, romaprogram) finanszírozására. Másik hatásuk, hogy az egyensúlyőrző gyors növekedés csökkenti az inflációs kockázatokat. Az infláció csökkenése pedig önmagában is segíti a jólét, a gyarapodás folyamatát, csökkenti a befektetési kockázatokat. Ezzel a gazdaságpolitika forrásokat termet a fontos állami átalakulások végrehajtásához. Másfelől azok következetes végrehajtásával enyhíti a jövedelem állami központosítására (adócsökkentés) irányuló nyomást. Elkerülhetetlen a régóta halogatott nagy átfogó államháztartási reformlépések előkészítése és következetes megvalósítása is. Ma már elodázhatatlan a magyar egészségügy, a közigazgatás - benne a terület- és vidékfejlesztés - valamint a magyar agrárgazdaság gyökeres reformja. Ezek nélkül nincs esély arra, hogy az államháztartás folyó kiadásai csökkenthetők legyenek. Ez a feltétele annak is, hogy a hiány csökkentése mellett a jövedelem centralizáció, tehát az adó- és járulékbevételek mérséklése napirenden maradjon és sikeresen megvalósítható legyen, illetve a beruházások részaránya növelhető legyen az államháztartáson belül is.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a további dinamikus gazdasági fejlődés feltételei közül ma a legkritikusabbnak az egyensúlyi pozíciót és ezen belül is az államháztartás hiányának csökkentését, mérséklését tekinthetjük.
Mit veszélyeztet a kormány?
Az egyensúlyi pozíciót további, e pillanatban csak körvonalazódó politikai szándékok, kormányzati akciók veszélyeztethetik. Úgy tűnik, hogy a kedvező gazdasági teljesítményekre alapozva a kormány szándéka a kormányzati ciklus utolsó két évében több kitüntetett terület kiemelt növelése. Ha számba vesszük a tervezett lépéseket, jogos a gyanú, hogy már az eddigi ígéretek sem teljesíthetők. Legalábbis kizárólag a gazdasági növekedésből származó többletbevételekre alapozva, adók növelése nélkül.
A Széchenyi program kiemelt infrastrukturális és szerkezeti fejlesztési programjai önmagában üdvözölhetők. Akár az autópálya építéséről, akár a lakásépítés dinamizálásáról, akár a magyar vállalatok beszállító és kooperációs képességének javításáról, támogatásáról, akár pedig a jövő fejlődését dinamizáló informatikai programok megvalósításáról, az internet-gazdaság fejlesztéséről essék is szó. Más kérdés, hogy ezen programok állami támogatása, a fejlesztések költségvetési finanszírozása milyen erőket köt le a következő két évben. Ha a többlet-finanszírozást kizárólag az elérhető többletbevételekre és nem az államháztartás fogyasztási típusú kiadásainak racionalizálására, esetenként csökkentésére építi a gazdaságpolitika, akkor csak a Széchenyi fejlesztési program elviheti a gazdasági növekedésből származó összes államháztartási többletbevételt vagy annál többet is. Márpedig további fogyasztást bővítő akciók finanszírozására készül a költségvetés terhére a kormány. Ilyen például a minimálbérek drasztikus növelése, amely elsősorban a költségvetési szférában jelent többlet-finanszírozási igényeket, és természetesen kihat a versenyszféra költségeinek, így nyereségének, természetesen versenyképességének alakulására is. Ezek együttesen - ideértve az agrártámogatások permanens növelési igényeit is - hatékony reformlépések és a költségvetési intézmények, valamint a vállalt állami feladatok területén végrehajtandó megtakarítások ésszerű csökkentések nélkül az államháztartás kiadásainak gyors növekedéséhez, a hiány emelkedéséhez vezetnek. Ez a folyamat már önmagában is veszélyeztetheti a hosszú távú fejlődés egyensúlyi alapfeltételeit.
Az agrárgazdaság esélyei romlottak
Nemcsak az államháztartás területén leselkednek veszélyek, a kivívott és megszilárdítandó, de legalábbis fenntartandó egyensúlyi pozíciókra, illetve növekedési indikátorokra. Ilyen veszélyzóna az egész magyar agrárgazdaság. Ezen a területen halmozódnak a problémák. Az elmúlt évek teljesítménye nem javította, hanem tovább rontotta a magyar agrárgazdaság fejlődési esélyeit és a gazdaság egészében betöltött szerepét.
Nagy biztonsággal állítható, hogy az államháztartásból évente több százmilliárd forintos nagyságrendben nyújtott agrártámogatások nem javítják az ágazat teljesítőképességét. Ellenkezőleg: konzerválják a rossz struktúrákat, az alacsony hatékonyságú termelést, illetve kifizetik a politikai lakájokat.
Az előbb felvázolt veszélyek kijelölik azokat a legfontosabb területeket, amelyeken változtatásra, cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság képes legyen követni a világgazdaság változásait és követelményeit, illetve sikeresen készüljön fel az EU-integrációra.
CSÖKKENŐ INFLÁCIÓ, CSÖKKENŐ KAMATSZINT
Az EU-integrációs felkészülés konkrét feladatai közül a gazdasági program a csatlakozás makrogazdasági feltételeivel foglalkozik. Ezek közül az úgynevezett "maastrichi konvergencia feltételek" következetes és hiánytalan teljesítése a legfontosabb feladat. Elengedhetetlenül szükséges az inflációs ráta radikális csökkentése, valamint - ezzel összhangban - a nominális kamatszint mértékének mérséklése. Ez nehéz feladat, amely az elkövetkezendő periódusban a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika összhangját követeli meg. Ezt a parciális törekvések, lobbi-érdekek, esetleg politikai előnyök elérése sem törheti meg. A cél az, hogy az inflációs ráta mesterséges beavatkozások, hatósági árak és hatalmi jövedelem-átcsoportosítás nélkül, a versenyképesség és a hatékonyság, valamint az egyensúlyi pozíciók javítására törekedve, keresleti és költségoldalról is csökkenjen. Elérhető és elérendő cél, hogy az éves inflációs ráta az első ciklus időszakában (2002-2006) az Unió három legmagasabb inflációt felmutató országának átlagától legfeljebb 2%-kal legyen magasabb. A következő időszakban pedig 3% körüli tartományba mérséklődjék. Hasonló a helyzet a hitelkamatlábak színvonalának csökkentése terén is.
Programunk azzal számol, hogy az EU-csatlakozás időpontja a magyar ambíciókhoz képest várhatóan késik. Konkrét évszám megjelölése nélkül, nagy biztonsággal állítható, hogy a gazdasági program időszakának második felében, tehát 2005 és 2010 között lehet reálisan számítani Magyarország teljes jogú EU-tagságára. Ez a folyamat többlépcsős. Első lépésben az EU-tagság, második lépcsőben pedig - több év fáziskéséssel - a monetáris unióba való belépés lehet a reális célkitűzés. Az elhúzódó csatlakozási procedúra részben javítja a felkészülés feltételeit, amennyiben több idő áll a magyar gazdaság felkészítésére. Másrészt viszont csökkenti is a felzárkózás ütemét, hiszen később nyílnak meg azok az EU-források és potenciális előnyök, amelyekkel a teljes jogú tagság elnyerése után az ország rendelkezni fog. Addig az időszakig
· a belátható követelmények teljesítése,
· az EU strukturális alapjaiból való részesedés legjobb hazai fogadási feltételeinek megteremtése,
· a kritikus területek felzárkóztatása lehet a gazdasági program reális célja.
A legnehezebb valószínűleg az agrárgazdaság integrációjának, a környezetvédelmi feltételek javításának, illetve a szabad munkaerő áramlásával kapcsolatos ambíciók és magyar célok kompromisszumos megoldásának előkészítése lesz.
