Orbán türk barátai vérszemet kaptak, végleg ejtenék Moszkvát

„Ahogy Magyarország, úgy Azerbajdzsán is egy háborúban álló ország szomszédja.
Ez a hasonlóság a közös megértésnek biztosít alapot, mert azonos kihívásokkal kell szembenézni” – fogalmazott Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnöke miután idén májusban munkamegbeszélést folytatott Orbán Viktorral a Karmelita kolostorban.

Az állami média tudósítása nem bontotta ki teljesen, hogy miről volt szó, ügyesen az örmény konfliktusra terelte a témát, de a háborúban alatt álló ország alatt Alijev egészen biztosan nem erre a (legyőzött) szomszédra, sokkal inkább Oroszországra gondolt. Amellyel egyre rosszabb a viszony, hiszen komoly geopolitikai, sőt gazdasági konkurenciájuk egymásnak. Olyannyira komoly ez az ellentét, hogy Alijev elnök a minap ismét

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

megerősítette Baku rendíthetetlen támogatását Ukrajnának.

„Azerbajdzsán egyértelműen támogatja Ukrajna területi integritását, szuverenitását és nemzetközileg elismert határait” – mondta az azerbajdzsáni vezető egy helyi média által közölt nyilatkozatban.

Az azeri álláspont eddig is ismert volt, ám eddig nagyon visszafogottak voltak és vigyáztak, hogy ne provokálják Vlagyimir Putyint. Baku most először küldött ilyen egyértelmű üzenetet Kijevnek – és persze Moszkvának. Ami egyáltalán nem véletlen: látható jele vannak, hogy magukra kaukázusi középhatalomként tekintve, szabadulni akarnak az orosz befolyástól, és most erre lehetőségük is van, mert Oroszországot jócskán terheli az ukrajnai háború.

Moszkva befolyása a Kaukázusban láthatóan gyengül, sőt, Örményország, hivatalosan Európa legszegényebb országa is lassan kicsúszik az orosz ellenőrzés alól.

Oroszország ukrajnai offenzívája és az elhúzódó háború elég komoly hatással van Oroszország globális pozíciójára, különösen azokon a területeken, amelyekre Oroszország a Szovjetunió összeomlása után is igényt tart. Azerbajdzsán, amelyik egyre inkább egyfajta regionális  középhatalomként tekint magára, más védelmezők, például Törökországhoz felé fordul. Ráadásul Kína, az EU és nem mellesleg az Egyesült Államok is egyre inkább betör a Kaukázusba, nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is kiszorítva Moszkvát. 

Ilhan Alijev elnök a napokban, egy mostanában visszafoglalt városban tartott politikai fórumon konkrétan azt tanácsolta Ukrajnának, hogy ne tűrje területei orosz megszállását. Párhuzamot vont a nemrég megszűnt Hegyi-Karabahhal, egy olyan területtel, amely közel 30 évig Örményország ellenőrzése alatt állt, de Azerbajdzsán vissza tudta foglalni – háború útján –, ahogyan Ukrajna is megtehetné a jövőben, csak türelmesnek kell lenni. 

Ugyanezen a susai fórumon Alijev azt is bejelentette, hogy Baku pert készít elő Oroszország ellen nemzetközi bíróságokon egy azerbajdzsáni utasszállító repülőgép lelövése miatt. Mint ismert, 2024. december 25-én egy orosz légvédelmi rakéta a Kaszpi-tenger felett eltalált egy azerbajdzsáni utasszállítót, ami a Baku-Groznij útvonalon közlekedett. A gép végül a túlparton,  Kazahsztánban zuhant le, 38 utas és személyzeti tag halálát okozva. A Minval hírügynökség beszámolója szerint Alijev elnök kijelentette, hogy tudjuk, mi történt, és ezt be is tudjuk bizonyítani.

– mondta Alijev.

Az azeri elnök ugyanis rendkívül dühös Moszkvára, mert a baleset óta eltelt hét hónapban az oroszok csak az időt húzták, és egyetlen konkrét választ sem adtak a történtekre.

Alijev követelte, hogy

Oroszország ismerje el a bűnösségét, büntesse meg a repülőgép-szerencsétlenség felelőseit, fizessen kártérítést a halottak és a sérültek családjainak, és térítse meg a károkat.

Moszkva azonban azzal védekezik, hogy a nyomozás folyamatban van, Vlagyimir Putyin orosz elnök bocsánatot kért az „orosz légtérben történt incidensért”, de hivatalosan soha nem ismerte el Oroszország felelősségét – pedig azt is tudni, hogy Dmitrij Paladicsuk orosz tiszt elismerte, hogy maga adta ki a rakéta kilövésére vonatkozó parancsot.

Nem volt tehát meglepő, hogy Alijev elnök úgy döntött, hogy  a meghívás ellenére nem vesz részt a május 9-i moszkvai győzelem napi parádén – cserébe az állami irányítású orosz média és a Kreml-párti bloggerek válogatott szitkokat szórtak az azeri elnökre. 

– mondta Farhad Mammadov, az elnökhöz közel álló Dél-Kaukázusi Kutatóközpont vezetője, aki szerint ennek így nem lesz, és nem is lehet jó vége: 

„Enélkül a jövőbeli feszültségek elkerülhetetlenek lesznek. Oroszországon belül vannak befolyásos csoportok, amelyek neheztelnek Azerbajdzsánra, és a provokációk látszólag nem ütköznek a Kreml ellenállásába – gyakorlatilag hallgatólagos jóváhagyást kapnak. Válaszul Baku ennek megfelelően cselekszik majd. A jelenlegi pálya az eszkalációé. A deeszkaláció útja azonban továbbra is nyitva áll" – tette hozzá. 

Hogy az oroszok geopolitikai jelentősége közben kezd elhalványulni, és kezdik kihagyni őket mindenfajta buliból, az már a napnál is világosabb.  

Az Alijev által egy minapi – amúgy mesterséges intelligenciáról szóló – konferencián felvázolt paradigmán belül Oroszország végleg elveszteni látszik a kaukázusi közvetítői státuszát.

– olvasható az azeri állami média írásában. 

Az elnök nyers megjegyzései, miszerint Azerbajdzsán aggályait figyelmen kívül hagyják, és Moszkva nem úgy viselkedik, mint egy szomszéd, egyfajta jelzésként is szolgálnak. A két ország közötti „szövetségi kapcsolatok” korábbi formája már láthatólag nem létezik. Oroszország már nem vesz részt a regionális rendezési folyamatokban – ráadásul nincs is túl nagy igény rá.

Ahogy a szerző fogalmaz: „Azerbajdzsán megnyerte a háborúját – és akár tetszik ez bárkinek, akár nem, most ő diktálja a szabályokat a Dél-Kaukázusban. Oroszország már nem szereplő, sem döntőbíró, sem viszonyítási pont. Ma már egy senki. És már neve sincs."

Bye, bye Szása

Alijev minapi egyik beszéde már arra is rávilágított, hogy az azeriek miben gondolkoznak – persze Erdogan török elnök mellett. Az elnök nem győzte hangsúlyozni a Fehér Ház – különösen Donald Trump alatt – részvételét az örmény-azerbajdzsáni békefolyamatban. Az azeri közmédia szerint ez nem pusztán dicséret volt; meghívás egy új típusú partnerségre, amely

Washington egyre inkább látható részévé válik a kaukázusi régió új világrendjének, és nemcsak gazdasági, de bizony katonai értelemben is. Grúzia, amelyről mostanában nem igazán látszott, hogy merre indul tovább, és mára Oroszország egyetlen szövetségese a térségben, július 25-től közös hadgyakorlatot tart az Egyesült Államokkal, nyilván azon a Fekete-tengeren, amire Oroszország nagyon szeretne orosz befolyási övezetként tekinteni. 

Önmagáért beszél és jelentős fejlemény az is, hogy a Szovjetunió összeomlása után először Azerbajdzsán és Örményország komolyan leült egymással, és Alijev elnök és Nikol Pasinján miniszterelnök tárgyalásokat kezdtek Abu Dhabiban. Jelentős fejlemények ugyan nincsenek, de legalább már szóba állnak egymással.

Korábban a helyzet teljesen más volt, akkor még orosz pártfogással tárgyalgattak a békefolyamatról, Hegyi-Karabah sorsáról, ám most már mindketten igyekeznek maguktól távol tartani Oroszországot. Ruben Mehrabijan örmény politológus, a Jereváni Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének munkatársa szerint Jereván lehetőséget lát arra is, hogy „gyengítse Moszkva befolyását”.

– véli Mehrabijan, hangsúlyozva, hogy Örményország rendezni akarja vitáit, és egyúttal megszabadulni az orosz jelenléttől, ami persze Moszkvának „egyáltalán nem tetszik”. 

Ám Örményország egyre inkább az EU felé fordul, sőt, közös katonai manővereket is végrehajtottak az amerikai hadsereggel. Ami viszont valóban komoly fejlemény, hogy a Törökországgal való kapcsolatok is kezdenek normalizálódni, amelyeket több mint száz évre az örmény népírtás  – mondjuk úgy, eltérő megítélése – befagyasztott. 

Azt már kész tényként kezeli mindenki, hogy Oroszország helyét Törökország veszi át a térségben – különösen a biztonság garantálásában és a konfliktusok kezelésében.

Ráadásul az OPEC 2050-es, olaj-kilátásokról szóló jelentése azt jósolja, hogy Azerbajdzsán és Kazahsztán addigra Európa kulcsfontosságú gázszállítójává válik. Ahogy az EU felhagy az orosz energiaforrásokkal, ez a két posztszovjet ország fogja betölteni a megüresedett piaci rést, jegyzik meg a tanulmány szerzői, amint arról a török TRT Global portál is beszámolt. Az előrejelzés szerint az európai olaj- és gázellátás az évszázad közepére napi 1,6 millió hordó körül stabilizálódik.

A jelentés hangsúlyozza, hogy valószínűtlen, hogy Oroszország a háború előtti exportvolumenében visszatér az európai piacra még az ukrajnai háború befejezése után sem, ami megerősíti Azerbajdzsán és Kazahsztán szerepét Európa hosszú távú partnereként. Már csak geopolitikai szempontból kell egy-két dolgot rendbe tenni.